„Ez a mi bánatunk, ez a mi tragédiánk”

2015 az elhurcolások emlékéve – Tudományos konferencia a Rákóczi-főiskolán

2015. november 25., 08:49, 776. szám

November 20–21-én, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke, valamint a Lehoczky Tivadar Kutatóintézet A kommunizmus áldozatai, rehabilitációs alternatívák Közép-Kelet-Európában címmel szervezett tudományos konferenciát. A rendezvény célja a különböző országok rehabilitációs törvényeinek, megoldásainak bemutatása, az ukrajnai magyar áldozatok rehabilitációs problémájának elméleti megoldása, valamint a történelmi tragédiák, a totalitárius rendszerek történeti megjelenítése, emlékeinek kezelése volt.  A konferencián részt vett dr. Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő, dr. Répássy Róbert magyar parlamenti képviselő, dr. Latorcai Csaba, a kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár, dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, ukrán parlamenti képviselő, Szalipszki Endre, beregszászi magyar főkonzul, valamint a Miniszterelnökség Nemzeti Emlékezet Bizottságának képviselői, a Károli Gáspár Egyetem, a Debreceni Egyetem oktatói és a történelmi egyházak vezetői is.

A konferenciát Szalipszki Endre főkonzul nyitotta meg. Beszédében elmondta, hogy a konferencia végére az előadók által elmondottakból megfogalmazódik a válasz arra a kérdésre, hogy jóvátehetők-e a totalitárius rendszerek által véghezvitt gaztettek vagy sem.

Dr. Brenzovics László köszöntőbeszédében megjegyezte, hogy ha azok az emberek, akiket annak idején elhurcoltak a lágerekbe, láthatnák azt, hogy számos kiváló tudós a kárpátaljai főiskolán tudományos jelleggel rájuk emlékezik, keresi a megoldást arra, hogy mi lenne a megfelelő mód a velük történtek jóvátételére, örülnének. Hiszen akkor, amikor a szovjethatalom teljes brutalitásával fellépett Kárpátalja magyarságával és németségével szemben, a lágerekben szenvedő, elhurcolt magyarok úgy gondolhatták, a kárpátaljai magyarságnak vége, de nem így történt – fogalmazott az elnök. Hangsúlyozta, hogy az, amire az akkori szovjet politika számított, hogy a „kárpátaljai magyarság feladja önmagát, beolvad, vagy pedig eltűnik”, nem következett be, hanem ellenkezőleg: történelmi tény, hogy a kárpátaljai magyarság „egyfajta demográfiai robbanással” reagált a terrorra, hiszen az '50-es években Kárpátalja magyarjainak létszáma megegyezett az elhurcolás előtti időszakkal. Az elnök kiemelte az emlékezés jelentőségét. Elmondta, hogy 1989-ben, amikor először lehetett szabadon felszólalni és elmondani, amit addig nem lehetett, a kárpátaljai magyarság elsőként az elnyomásáról, nemzetisége miatti szenvedéséről kezdett beszélni, aminek eredményképpen a vidék minden városában megjelentek a saját erőből és saját pénzből, közösen felállított, az áldozatokra emlékező művek.

Továbbá örömét fejezte ki, hogy a konferencián számos neves szakértő és politikus megjelent, hiszen elmondása szerint ez is erősíti a helyi magyarságban az összetartozás érzését. Évtizedekig nem volt ez így. „Ez a mi bánatunk, a mi tragédiánk – mondta a politikus. Majd hozzátette – Most végre van egy olyan ország, Magyarország, amely ténylegesen felvállalja a határon túli magyarság ügyét. Egy ország, amelyre számíthatunk. 1944–45-ben nem volt kire számítani, most van. Azt hiszem, ez a konferencia elsősorban arról szól, hogy nem feledünk, feltárjuk a múltat, és ez a múlt az elhurcolt embereknek az emlékezete is. Ez éltessen bennünket” – zárta beszédét az elnök.

Dr. Latorcai Csaba köszöntőjében gratulált a magyar kormány nevében az október 25-én megtartott helyhatósági választásokon elért sikerekhez, majd megköszönte, hogy a kárpátaljai magyarság ilyen nagy létszámban vett részt a választásokon és kiállt saját magáért, jelentős mandátumhoz juttatta képviselőit. A konferencia kapcsán elmondta: „Közös feladat és felelősség a múltunk feldolgozása, a halottaink és hőseink emlékének ápolása, valamint az is, hogy a jövendő nemzedék elé példaként állítsuk Gulácsy Lajos, Bendász István és mások életét, megalkuvást nem tűrő hűségét a nemzethez és a szeretet legfőbb parancsához.”

A köszöntőbeszédek után vette kezdetét a délelőtti szekció előadáscsomagja dr. Csatáry György, a Lehoczky-intézet vezetője elnöklésével. Elsőként dr. Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő tartotta meg előadását Rehabilitációs törvények – EU-s vonatkozások címmel. Lekciójában a képviselő asszony bemutatta, hogyan kezelik az EU-s tagországok a totalitárius rendszerek elnyomása alatt történt bűnöket.

Bocskor Andreát követően dr. Répássy Róbert parlamenti képviselő előadása következett A kommunizmus bűnei és áldozatai az Alaptörvény tükrében címmel. Az előadás keretében a résztvevők betekinthettek a magyar állam alaptörvényének azon témába vágó paragrafusaiba, amelyek az elnyomó rezsim bűnei feletti igazságszolgáltatásnak biztosítanak jogi hátteret.

Dr. Brenzovics László előadásában az ukrán rehabilitációs törvényi szabályozásról beszélt. Bevezető gondolatként elmondta, hogy valójában nem lettek végül megbüntetve a málenykij robot elkövetői. Mindezt azzal az analógiával támasztotta alá, hogy míg Hitler hamvait nem tudni, hol szórták szét, addig a Kreml falán még mindig ott van a Sztálin emlékét őrző dombormű. Az elkövetőket a bűntett után hosszú ideig láthatták, ismerhették őket. A jelenkor kapcsán arról beszélt, hogy Ukrajnában 2014-ben született egy olyan törvény, amely kimondja, hogy rehabilitálni kell azokat a népeket, amelyeket a szovjet hatalom deportált, és „kényszerlakhelyet” jelölt ki számukra. Ám ez azért nem vonatkozik a kárpátaljai magyarságra, mert a lágerek nem „kényszerlakhelyként” azonosíthatók. Valamint megjegyezte, hogy jelenleg az ukrán vezetés nem akar hangsúlyos figyelmet fordítani a  kommunista rezsim kárpátaljai magyarság, németség és lengyelség ellen irányult bűntetteire, ami megnehezíti az áldozatok rehabilitását.

A konferencián a felsoroltakon kívül számos hazai és anyaországi előadó tartott előadást a témával kapcsolatban.

rsz