Ua-reporter.com: A magyar járásról tárgyilagosan

A kárpátaljai magyarság jó szereplésének a helyi önkormányzati választásokon, s nem utolsó sorban az ennek köszönhetően megszerzett megyei és járási tanácsi pozícióknak sok egyéb mellett az a haszna is megvan, hogy amikor a közösségünket érintő fontos témák kerülnek napirendre, a gyanakvók, a bírálók és a szeparatizmust kiáltók harsány kórusa mellett azoknak a szava is hallhatóvá válik, akik a tényalapú újságírás talaján maradva vizsgálják a kérdést. Így a megyei ukrán–orosz sajtóban olvasható publikációknak egy jó részével ellentétben az ua-reporter.com portálon Kárpátalján nem lesz Donyec-medence és Krím címmel minap megjelent összeállítás is igyekszik alaposan, érzelemmentesen körbejárni a kárpátaljai magyar járás létrehozásának kérdését. A téma azután került ismét a figyelem középpontjába, hogy a Kárpátaljai Határ Menti Önkormányzatok Társulása de­cember 12-i ülésének résztvevői tárgyaltak egyebek mellett a közigazgatási reform keretében létrehozandó, többségében magyarok lakta településeket összefogó, Beregszász központú járás koncepciójáról is. Érdemes néhány gondolat erejéig beleolvasni az idevágó ukrán véleményekbe, melyeket az ua-reporter.com írása gyűjtött csokorba.

A helyi hatóságok a magyarok kijelentéseiben nem látnak szeparatizmust – szögezi le írásában a szerző, Tetjana Kohutics, ami a cikk egyik legfontosabb üzenetének tekinthető.

„Így Jaroszlav Halasz, Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó szóvivője szerint lényegesen nagyobb a szeparatizmus veszélye a megyében a ruszin mozgalom képviselőinek irányából.

– A szeparatizmus megnyilvánulásait nyomon követi a megyei SZBU, s így – figyelembe véve a megye jelenlegi vezetőjének tapasztalatait, aki dolgozott Luhanszk megyében, s ezáltal nemcsak hallomásból ismeri a szeparatizmust – ez a szféra megfelelő ellenőrzés alatt áll – jelezte Jaroszlav Halasz. – De véleményünk szerint ez a probléma nincs összefüggésben a kárpátaljai magyarokkal. Sokkal gyakoribbak a szeparatista megnyilvánulások azoknak a kijelentéseiben és cselekedeteiben, akik a ruszin mozgalomhoz kapcsolódnak, és akiket egyes magas rangú hivatalnokok támogatnak Kárpátalján politikai haszonszerzés végett – mintegy zsarolva Kijevet, politikai céljaik elérésének eszközeiként használva fel őket. A szeparatizmus semmiféle megnyilvánulását nem vélem felfedezni a magyarok legutóbbi gyűlésében. Semmi sem utal itt a »krími forgatókönyvre« – mondja Halasz.”

A cikk idézi mások mellett Dmitro Tuzsanszkij politológust, aki szerint a KMKSZ kijelentései nem tekinthetők újdonságnak, s tartalmukat tekintve sem mondhatók sokkolónak. Emlékeztet, hogy a magyar közösség képviselői megszüntetése, tehát a kilencvenes évek vége óta napirenden tartják az úgynevezett magyar (vagy Tisza menti, elsősorban a Beregszászi és a Nagyszőlősi járásokat magában foglaló) választókerület helyreállítását.

„– Kevesen tudják, hogy az úgynevezett magyar választókerület létezett az 1998-as választások alkalmával, amikor két magyar politikai erő képviselői kerültek szembe egymással – ezek a legutóbbi helyhatósági választások alkalmával végre egyesültek. A KMKSZ részéről akkor Kovács Miklós indult, az UMDSZ-től pedig Gajdos István.

Továbbá 2014 tavaszán Petro Porosenko elnökjelöltként megállapodást írt alá Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével a magyar közösséggel való együttműködésről, jogaik védelméről, amely szintén megfogalmazta a magyar választókerület helyreállítását. De ez nem történt meg, így azt tervezték, hogy beperlik Ukrajnát az Emberi Jogok Európai Bíróságán, akkor azonban minden megoldódott Brenzovics felvételével a Szolidarnyiszty (választási – a szerk.) listájának bejutó helyére. Ezenkívül a magyar járás elképzelését megvitatták a közösségek egyesüléséről és a decentralizációról rendezett országos vitákon. Ezért az adott kérdésben – ami a választókerületet és az önálló járást mint adminisztratív egységet illeti – a magyar közösség következetesen és az ukrán törvények keretei között jár el. Következésképpen, ami a magyarokat illeti, szeparatizmusról beszélni egyértelmű dilettantizmus, spekuláció. Még inkább az párhuzamot vonni a Krímmel vagy a Donyec-medencével. Tegyék hozzá mindehhez a merőben formális aspektusokat: Magyarország méreteit, gazdasági és katonai erejét, valamint azt a tényt, hogy Magyarország az EU és a NATO tagja, ami automatikusan kizárja az állami szeparatizmust Ukrajna vonatkozásában. Nem hivatalos információk szerint Budapest annak idején éppen azért ragaszkodott a rotációhoz a KMKSZ vezetésében, hogy elkerülje a szeparatizmus vádját: a radikális Kovács Miklóst, aki időnként túl élesen fogalmazott a kárpátaljai magyar közösség sorsát illetően, Brenzovics László, a megfontolt pragmatikus váltotta fel. Ezért az önálló magyar járás létrehozására vonatkozó mostani bejelentés várható és törvényszerű volt. Ez az egyesült magyar erőknek a helyhatósági választásokon elért igen jelentős eredményeivel hozható összefüggésbe (egyértelmű győzelem a Beregvidéken és érzékelhető képviselet a megyei tanács szintjén, akárcsak gyakorlatilag valamennyi járási és városi tanácsban), illetve az elnök csapatával elért megállapodással. A Kárpátaljai Megyei Tanács legutóbbi ülésén Barta Józsefet, a KMKSZ képviselőjét választották meg elnökhelyettessé. Azt megelőzően a KMKSZ szavazatainak köszönhetően választották meg a megyei tanács elnökévé Mihajlo Riviszt, a Szolidarnyiszty képviselőjét. Ez a szövetség oldotta fel végül is a patthelyzetet a megyei tanácsban, amit többhetes tárgyalás előzött meg.

– Tisztában kell lenni azzal – hangsúlyozza Tuzsanszkij –, hogy a tárgya ennek az elnököt támogató politikai erővel létrejött megállapodásnak aligha éppen a megyei tanács elnökhelyettesi posztja vagy néhány bizottsági elnöki tisztség volt. Ilyen kérdések miatt Hennagyij Moszkal nem utazott volna többször is Kijevbe audienciára Porosenkóhoz. Meg aztán nem is ez érdekli a magyar politikusokat és Budapestet. A legújabb megállapodás témái sokkal inkább azok a kérdések lehettek, amelyeket a magyar közösség már réges-régen megfogalmazott az ukrán hatalommal szemben, s amelyeket az előbb említettem.

(...)

Ezért – harmadszor – jelenleg ismét nagyon fontos, hogy az ukrán politikusok és a tömegtájékoztatási eszközök megpróbálják végre megérteni a kérdést, nehogy megismétlődjék, ami a július 11-i munkácsi lövöldözés után történt, amikor az egész országot politikai szeparatizmussal rémisztgették, amelyet végül senkinek sem sikerült felfedeznie, a megyére viszont tucatnyi jelzőt aggattak. Ezúttal máris magyar szeparatizmussal, „nyugati fronttal” stb. fenyegetnek. Éppen ez a sajtózűrzavar és a spekulációk jelentik az ideális közeget a titkosszolgálatok, köztük az oroszországiak tevékenységéhez avégett, hogy a szeparatizmust látszatból gyakorlattá alakítsák – hangsúlyozza a politológus.”

(ntk)