Időnként még a kopasz embernek is égnek áll a haja…

„Árak, árak, de nagy árak…”

1896-ban, a millenniumi kiállítások kapcsán egy korabeli magyar újságban frappáns karikatúra jelent meg a magas kiállítási árakról az alábbi, kacagtató szöveggel: „Egyszer esik millennium ezer esztendőben, gyerünk hát be vacsorálni, vagyon pénzmag bőven… Árak, árak, de nagy árak, sosem hittem, hogy így járjak. Szegény, pucér hajléktalant menhelybe köll tönni. Mér? Mer röndnek muszály lönni.” A vacsoráló vendégnek ugyanis inge-gatyája ráment a számla kifizetésére… Akárcsak nekünk a villany- meg a gázszámláink kiegyenlítésére, az élelmiszerek és az orvosságok megvásárlására.

Tudják, mi az ukrán űrprogram? Az áremelkedés, merthogy a határ a csillagos ég… Eme „űrprogram” egyik „zászlósűrhajója” pedig a gyógyszerár-emelkedés, melynek következtében az ilyen vagy olyan nyavalyát elkapott honpolgár nem egy esetben csak aközött választhat, hogy vagy beteg marad, és egyre mélyebbre merül a betegségében, vagy még jobban elszegényedik, lévén, hogy fizetése vagy nyugdíja (pontosabban: nyögdíja) jelentős része rámehet a gyógyszerek beszerzésére.

Nézzünk szét például két nagyszőlősi patikában. Az egyik­ben a vitaminok közül a Vitrum 205,50 hrivnyába, a Terafleksz 60 kapszulás kiszerelésben 190-be, 120 kapszulás kiszerelésben 350-be, az Elevit 472,35-be kerül. A gombaelleni kenőcsök többsége olcsó, míg a görcsoldók közepes árfekvésűek, az urológiai gyógyszerek viszont drágák: például az Aflazin 124,25, a Kanefron 160,25 hrivnyába kerül. A gyomor- és bélrendszeri panaszok esetén beszedhető készítmények közül a Hikon forte 100 mg-os változata 235,50, a 30 mg-os változat 76, a Kolikid 67 hrivnyába kerül. Egy másik gyógyszertárban például az Elevitet 182,40, a Baby-vitet 155, a Vitrumot pedig 207,50 hrivnyáért vesztegetik. Egészség, te drága…

– Mindössze 1200 hrivnyát tesz ki a nyugdíjam, azok után, hogy 42 évig – bodnárként – nehéz fizikai munkát végeztem a helybeli, mára megszűnt göngyöleggyárban – panaszolja a salánki László Elemér. – Cukorbeteg lettem, fél éve reggelenként be kell vennem egy tabletta 60 mg-os Diabeton MR-t, majd este egy Sziofoszor 805-öst, miközben a Diabeton MR 125 hrivnyába, a Sziofoszor pedig 207-be kerül. A járandóságom 50 százaléka rámegy az orvosságokra, s ráadásul egyre drágábbak a gyógyszerek, hat hónappal ezelőtt még mindkét orvosság 50 hrivnyával olcsóbb volt.

– Hat-hét évig Adelfant szed­tem, hogy csökkentsem a vérnyomásomat, ám a közelmúltban észrevettem, hogy nem használ, ezért már Magyarországról szerzem be a vérnyomáscsökkentő gyógyszert – magyarázza egy magas vérnyomásban szenvedő, neve elhallgatását kérő földink. – Egy magyarországi orvos rokonom elmondta, hogy Ukrajna korábban Oroszországtól importált nem egy orvosságot, de az orosz piac lezárult, így Kínából, Indiából vásárolják azokat, melyeknek nem jó a hatásuk, nem azokat az összetevőket tartalmazzák, amelyekből össze kellene állítani őket.

– Nekem és a kisfiamnak is két-két gyógyszert írtak fel – mondja egy nevét közreadni nem óhajtó édesanya. – A kisfiamnak 25 mg-os Ataraxot és 100 mg-os Triapridált kell szednie, ám ezeket az orvosságokat nálunk nem lehet beszerezni, Magyarországon kell azokat megvásárolnom, összesen 3000 forintért. Nekem pedig 20 mg-os Rexetinre, valamint Gidazepamra van szükségem. Az elsőnek egy éve úgy felment az ára – már 400 hrivnyába kerül –, hogy tavaly óta Magyarországon veszem meg azt, ahol 1400 forintba kerül, ami 130-140 hrivnyának felel meg. A Gidazepamot viszont itthon vásárolom meg, korábban 40 hrivnya volt az ára, most viszont már 63 hrivnyát fizetek érte.

– Én cukorbetegség meg magas vérnyomás ellen szedem az orvosságokat, a férjem pedig a szívére szedi a gyógyszereket – fejti ki egy ugyancsak névtelenséget kérő idős asszony. – Öt éve mentem nyugdíjba, kezdetben minimális járandóságot kaptam, havi 974 hrivnyát, amit 3-4 év múltán felemeltek 997-re, majd később 1100-ra. A férjem hegesztőként dolgozott, majd pár éve szívizomgyulladást kapott, kórházban is feküdt, most pedig igyekszünk kijárni, hogy megkapja a rokkantsági nyugdíjat. Nálam öt éve diagnosztizálták a cukorbetegséget, kezdetben Sziofoszort szedtem, de az nagyon levitte a cukorszintemet, így át kellett váltanom Diaforminra, ami 3 éve még kb. 6 hrivnyába került, mostanára azonban 45-50 hrivnyára felment az ára. A magas vérnyomás ellen előbb Kaptopresszt szedtem, de 2012 óta az erősebb Liprazidra van szükségem, naponta két tablettára, reggel és este. Havonta 170-200 hrivnya megy el az orvosságaimra.

A férjem pedig Verospirolt, Asz­par­kamot, Torszidet, Bio­prolt, Mag­nikort, Lizinoprilt, Kor­dazant és Di­goxint szed, havonta úgy megy el rájuk 400 hrivnya, mint a semmi, és mivel még nem kap rokkantnyugdíjat, egyelőre az ő gyógyszereit is a saját nyugdíjamból vásárolom meg, így összesen havi 600 hrivnyát fizetek a kettőnk orvosságaiért. Megesik, hogy nem is tudok minden gyógyszert megvenni, mert enni is kell, a villanyszámla is magas, és a tűzifát is be kell szereznem…

– Már csak magángyógyszertárak vannak, a jövedelmezőség kedvéért pedig rá kell tenniük bizonyos összegeket a különböző gyógyszeripari cégektől beszerzett orvosságok áraira, ám nem emelhetik 15-20 százaléknál magasabbra a gyógyszerek árát – közli egy neve és munkahelye megnevezésének elkerülését kérő patikus. – Mi lembergi, ivano-frankivszki, ternopili és kijevi cégektől kapjuk a gyógyszereket, melyek különböző árakat állapítanak meg termékeikre, így az egyiknél ugyanaz az orvosság drágább, mint a másiknál. A külföldi gyógyszerek árai az USA-dollár, illetve az euró és a hrivnya árfolyamának alakulásához igazodnak, ezért drágábbak. Ezeknek az orvosságoknak az árai attól is függnek, hogy a különböző cégek mikor vették fel a rendelésünket, akkor, amikor a dollár–hrivnya, illetve az euró–hrivnya árfolyam jobb volt, vagy akkor-e, amikor ezek az árfolyamok rosszabbak voltak. Amikor a dollár értéke lejjebb esett, akkor a gyógyszerárak alacsonyabbak lettek, amikor pedig a dollár megerősödött, akkor ezek az árak megemelkedtek. És magától az orvosságtól is függ az ár, illetve attól, hány milligrammos gyógyszert rendel a patika. Azután a cég és a gyógyszertár között kötött szerződéstől is függenek az árak, ha a gyógyszertár előre fizet, akkor kisebbek az árak, de minden a gyógyszeripari cégtől függ, az is, milyen szerződést köt a patikával – zárja gondolatait a gyógyszerész.

Hiába, egy rosszul kormányzott, csődközeli helyzetben vegetáló országban élünk, melyet jó étvággyal eszi a fészkes fekete fene, minket, állampolgárokat pedig még inkább…

Lajos Mihály