A madéfalvi vérengzést idézték Marosvásárhelyen a 252. évforduló előestéjén
A székelyek elleni 1764-es madéfalvi vérengzés 252. évfordulója előestéjén tartott megemlékezést a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) múlt szerdán este a marosvásárhelyi kultúrpalotában.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a székely közgondolkozás átalakításának a szükségességét hangsúlyozta beszédében. Hibának tartotta, hogy a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséből, majd egyes táblák – hatósági megfélemlítés következtében történt – eltávolítása ügyéből a köztudat nem a bátrak helytállását, hanem a megfélemlítettek hátrálását jegyezte meg.
„A közgondolkodásnak kell átalakulnia oly értelemben, hogy megértse mindenki, ezer bátor ember kevesebb veszélynek van kitéve, mint száz, tízezer pedig maga a biztos siker” – jelentette ki Izsák Balázs. Úgy vélte, „a múlt tanulságainak összegzése a jövő számára maga a cselekvő gondolat [...], mely képes irányt szabni a történelemnek”. Hangsúlyozta: a székelység számára Székelyföld területi autonómiája a közös szabadságeszmény.
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke beszédében, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pedig írásban elküldött üzenetében egyaránt arra emlékeztetett, hogy a madéfalvi vérengzést a székelyek tömeges elvándorlása követte. Mindketten megemlítették, hogy 1990 után is elindult a székelyek kivándorlása, melynek megállításához jogok kellenek a közösségnek.
„Nem akarunk a világ migránsai lenni, idehaza keressük jogainkat” – fogalmazott Tőkés László. Bíró Zsolt kijelentette: a székelység csak annyi jogot kér, amennyit az Európai Unió más közösségei, például az olaszországi Dél-Tirol osztrák lakosai élveznek. A két közösség közötti hasonlóság jeléül megemlítette: Dél-Tirol fővárosában, Bozenben a német ajkú lakosság, Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen pedig a székelység került kisebbségbe.
Az 1764. január 7-i madéfalvi vérengzés során a császári csapatok több száz székelyt mészároltak le.
A támadás előzménye, hogy Mária Terézia császárnő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk, német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdostak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. A császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul támadtak Madéfalvára. A támadás megtörte a székely ellenállást.
(MTI/Kárpátalja)
