A kultúra híd lélek és lélek között
A magyar kultúra napja
A kultúra két örökérvényű szegmensével, képzőművészeti kiállítással és népzenei koncerttel méltatta a Himnusz megírásának évfordulóját, a magyar kultúra napját a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civilszervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola.
A január 22-én a Rákóczi-főiskolán megrendezett kiállítás megnyitóján Kovács László műgyűjtő, kiállításszervező ismertette Garanyi József, Harangozó Miklós és Zicherman Sándor életének főbb mozzanatait. A jeles kárpátaljai festőművészek, Erdélyi Béla, Boksay József, Koczka András tanítványainak tájképeit, csendéleteit a műgyűjtő jóvoltából, ezen jeles nap alkalmából bárki ingyenesen megtekinthette.
Garanyi József 1921. március 16-án született Bátyúban, de már 4 évesen Beregszászba került. Itt telt gyermekkora, ifjúsága, itt lett felnőtté, a beregszászi táj nagy részét meg is festette. Az 1938–1939-es tanévben elnyerte a beregszászi gimnázium legjobb rajzolója díját. 1957-ben részt vett a kárpátaljai festők kiállításán Moszkvában. 1958-ban beválasztották a Szovjet Művészek Egyesületébe. Festményei Európa több múzeumában megtalálhatók. 2009. május 20-án hunyt el.
Zicherman Sándor 1935. április 6-án született Ungváron. Gyermekkora Beregszászban telt. 1964-ben fejezte be a Leningrádi Képző- és Iparművészeti Főiskola monumentális művészet szakát. 1957 óta állítja ki műveit: festményeket, grafikákat, szobrokat, kisplasztikákat, gobelineket. 1966-ban a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének tagja lett. Folyamatosan részt vett egyéni és csoportos kiállításokon a Szovjetunióban és külföldön. 1989-ben családjával áttelepült Budapestre. Tagja Magyarország Képzőművészeti Szövetségének, a Magyar Szobrász Társaságnak, az Éremkészítők Világszövetségének, a Szobrászok Nemzetközi Társaságának. 1989 óta rendszeresen szervez tárlatokat Magyarországon, Ausztriában, Franciaországban, Dániában, Angliában. Soha nem szakította meg kapcsolatát Kárpátaljával.
Harangozó Miklós 1937. december 16-án született a nagyszőlősi járási Salánkon. 1968-ban végzett a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Népi Egyetemen. 1961-től rendszeresen részt vett országos és nemzetközi kiállításokon. 1978-ban Ungváron volt első önálló kiállítása. Több ízben mutatkozott be műveivel Magyarországon. Számtalan kitüntetés, díszoklevél tulajdonosa, de a legnagyobb kitüntetés számára a közösség elismerése volt. 2009-ben lett tagja Ukrajna Képzőművészeti Szövetségnek. Szerte a világban megtalálhatók képei magángyűjteményekben, képtárakban. 2014. április 30-án hunyt el Salánkon.
A kiállítás hangulatát szaxofonjátékával Szanyi Ketura, a Mezővári Művészeti Iskola 6. évfolyamos hallgatója (felkészítő tanára Bózsár János) és az őt zongorán kísérő Bózsár Mária tette még teljesebbé.
Kudlotyák Krisztina, a PCS igazgatója köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy a civilszervezet 5 évvel ezelőtti megalakulása óta több mint 400 kulturális rendezvényt bonyolított le. A mostani rendezvény jelenti újabb kulturális évadjuk kezdetét, egyúttal azt mutatja, hogy a kultúra, a művészet képes hidat képezni a nemzedékek között. A képzőművészeti remekek, még ha nem is ismerjük alkotójukat, képesek megtalálni az utat egyik lélektől a másikig. A művészet és az arra való igény, hogy valami szépet lássunk, s az hasson ránk – ez az, ami igazán emberré tesz minket. Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul arra az örömteli tényre hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy Kárpátalján egyre több helyen emlékeznek meg a magyar kultúra napjáról valamilyen rendezvénnyel, ami azt mutatja, hogy van mit megmutatnunk magunkból, kultúránkból.
A kiállítás megnyitását követően a magyar népzene és néptánc talán legismertebb kárpátaljai szerelmesei és művelői, a Kokas Banda koncertjére került sor. Komáromi-Kokas Erzsébet (ének), Kokas Károly (harmonika), Szilágyi Csaba (prímás), Szilágyi Gergő (brácsa, hegedű, ének) és Lakatos Dávid (nagybőgő) előadásában többek között kalotaszegi, szatmári, mezőségi énekek és dallamok csendültek fel.
Espán M.
