Megvan az ideje a táncnak

IV. Görögkatolikus Farsangi Jótékonysági Bál

2016. február 3., 08:55 , 786. szám

Január 30-án a bereg­szá­szi Arany Páva étteremben szervezte meg ne­gye­dik alkalommal farsangi jó­té­konysági bálját a Gö­rög­ka­tolikus Ifjúsági Szer­vezet (GISZ), amelyre idén rekordszámú, közel 350 vendég érkezett.

A Milan Šašik, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke és Szalipszki Endre, Magyarország Beregszászi Kon­zu­lá­tusának főkonzulja fővédnöksége alatt megrendezett bálon a Tiszaújhelyben található Görögkatolikus Ifjúsági Ház (az Újhelyi-kúria) felújítására gyűjtöttek a szervezők.

Az est megnyitóján Szalipsz­ki Endre a GISZ 2015-ös báljára emlékeztetett, amelynek megszervezése, mint fogalmazott, igazi bátorságról tanúskodott az akkori körülmények között. S bár a gondok nem szűntek meg, idén már bizakodóbbak lehetünk a jövőre nézve. A bál évről évre sikeresebb, s a sok jelen lévő fiatal azt mutatja, vannak még, akik a kárpátaljai létet választották, itt tanulnak, itt eresztenek gyökeret, itt képzelik el a jövőjüket. Levcsenkó Róbert, az egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének espereshelyettese a közelgő böjti időszakról szólt, amely Krisztus feltámadásának ünnepére készít fel bennünket. Sajnos sokan élik most életüket kényszerű böjtben, s felvetődik a kérdés: illő dolog ilyen időkben ünnepelni? Ám szükségünk van az ünneplésre, hogy megmutassuk, nem lehet mindig csak az elkeseredettség jelen életünkben. Szükség van a vidámságra, felüdülésre, ami segít felkészülni egy újabb „komoly feladatra”, a nagyböjtre, az pedig a Krisztussal való találkozásra.

Lődár Jenő, a GISZ elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a hasonló alkalmak fontosak, mert az embernek szüksége van arra, hogy ünneplőbe öltözzön testben és lélekben egyaránt. Ennek lehetőségét a hétköznapokban is keresnünk kell, s megmutatnunk lelkünk igazi szépségét. A bál nemes célt szolgál, s bár néha a szervezet tagjai számára is lehetetlen vállalkozásnak tűnik ennek megvalósítása, az öröm és a remény erősebb a kétségeknél. Hiszen az ifjúsági házzal kapcsolatos elképzeléseink azt mutatják, hogy hosszú időre tervezünk megmaradni kárpátaljainak, magyarnak és görögkatolikusnak. Aki sokáig marad, mer nagyokat vállalni. S hisszük, hogy Isten támogatásával megvalósulhatnak a tervek, álmok. Marosi István nagybégányi parochus pohárköszöntőjében az Ismerős Arcok együttes egyik dalának gondolatával foglalta össze kárpátaljai magyar létünket: amíg mások irtják, addig mi ültetjük a fenyőt.

A szervezők az idén is színes kulturális programmal ked­ves­kedtek vedégeiknek. Fellépett a bálról elmaradhatatlan Be­reg­szász Dixieland Band, a nagybégányi Baraté Edina és a batári Sztojka Vanessza énekükkel örvendeztették meg a közönséget, Gál Natália és Kacsur András, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművészei pedig megzenésített versekkel emelték az est fényét. A bál nyitótáncát ez alkalommal is a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum végzős diákjai járták el.

A bál jótékonysági célját idén is a belépőjegyek és a tombola megvásárlása, illetve az árverés szolgálta. A tombolán közel 40 magánszemély, vállalkozó, szervezet jóvoltából ruhaneműk, értékes faliképek, szőttesek, aján­dék­cso­magok, nemes italok, szépészeti és vacsorautalványok, ék­sze­rek, új­ság-­elő­fizetések, köny­vek találtak új gazdára. Árverésre idén − szintén jótékony felajánlásoknak köszönhetően − hét tárgy került.

A mulatsághoz a Két Kanál együttes játszotta a talpalávalót, amely, ahogy az eddigi bálokon, most is fergetes hangulatot teremtett.

A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet ezúton is köszönetét fejezi ki mindenkinek, aki belépőjegy- és tombolavásárlással, az árverésre szánt tárgyak megvásárlásával és/vagy felajánlásokkal hozzájárult egy nagy terv megvalósításához.

Espán Rita