A reformátor ment – Kononenko maradt

Belpolitika

Rövid, de annál látványosabb politikai válság szemtanúi lehettünk az elmúlt napokban, holott nem történt egyéb, mint hogy távozott egy miniszter a kormányból.

A krízist Ajvarasz Abro­ma­vicsusz gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter robbantotta ki, amikor a múlt szerdai sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy távozik posztjáról. Abromavicsuszt 2014 decemberében nevezték ki a tárca élére. Korábban 18 éven keresztül dolgozott különböző európai befektetési vállalatoknál. A litván szakember, aki az ukrán állampolgárságot is felvette az ügy érdekében, a Janukovics-érát követően a reformok útján meginduló Ukrajna egyik „arca” lett a világ előtt. Ezért is hatott bombaként a bejelentése:

„Én és a csapatom nem szeretnénk a nyilvánvaló korrupció leplévé válni, vagy azok irányított bábjaivá, akik az állami pénzek feletti ellenőrzésre törekednek a régi hatalom stílusában. Nem akarok Davosba utazni és beszámolni a sikereinkről, miközben a hátunk mögött döntenek bizonyos kérdésekről egyes emberek érdekében” – közölte egyebek mellett az újságírókkal.

„Ezeknek az embereknek van nevük. És az egyikükét most megnevezem önöknek. Ez Ihor Kononenko” – tette hozzá a miniszter.

„Annak a politikai pártnak a képviselőjeként, amely engem a miniszteri tisztségre jelölt, az utóbbi időben nagyon sokat tett, hogy gátolja a munkámat és a minisztérium munkáját” – közölte Abromavicsusz. Hozzátette: Kononenko több, a gazdasági tárca fennhatósága alá tartozó állami vállalatnál és hivatalban, sőt magában a minisztériumban is megpróbált lobbizni a saját embereiért.

Később a miniszter két helyettese, Julija Klimenko és Makszim Nefedov is benyújtotta lemondását.

Ihor Kononenko, a Petro Po­rosenko Blokja (BPP) párt parlamenti frakcióvezetőjének helyettese tagadta az őt ért vádakat, sőt azzal érvelt, hogy Abromavicsusz saját tétlenségét igyekszik leplezni kijelentéseivel. Közölte, kész távozni, amennyiben így dönt pártjának frakciója. Frakciója „természtesen” Kononenko védelmére kelt, amivel viszont szakértők szerint óhatatlanul sokat ártottak pártjuk népszerűségének.

Abromavicsusz lépése mindenkit váratlanul ért és sokakat feldühített, köztük Petro Po­ro­senko elnököt és Arszenyij Jacenyuk kormányfőt is. Elemzők szerint nem az volt a fő probléma, hogy Abromavicsusz Kononenko nevének említésével Porosenko pártját is összefüggésbe hozta a korrupcióval, hanem, hogy távozásával tovább rombolta Ukrajna amúgy is megtépázott tekintélyét a külföldi partnerek szemében.

Az Egyesült Államok, Kanada és a vezető európai uniós hatalmak kijevi diplomatái kemény hangú közös nyilatkozatukban mélységes csalódottságuknak adtak hangot Abromavicsusz távozása miatt. Aggodalmának adott hangot az IMF is, amelytől pedig az ukrán kormány mintegy 4 milliárd dollárnyi hitelt remél.

Az ukrán hatalom haladéktalanul hozzálátott, hogy kiutat találjon a válságból. Alig néhány órával a sajtótájékoztatót követően Abromavicsuszt magához kérette Petro Porosenko elnök és hosszasan győzködte – igaz eredménytelenül – arról, hogy maradjon hivatalában. Azután összeült az úgynevezett „stratégiai hetes”, vagyis a felsőbb állami vezetőkből, valamint a Porosenko és Jacenyuk közvetlen környezetéhez tartozó politikusokból álló testület, amely amolyan árnyékkormányként funkcionál a legutóbbi Majdan óta.

Másnap, február 4-én Poro­senko találkozott a nagyhatalmak kijevi nagyköveteivel. A mintegy kétórás találkozó során sajtóértesülések szerint a diplomaták csupán annyit szerettek volna elérni, hogy Ukrajna elkerülje az előrehozott választásokat, amelyek szerintük végzetesek lennének az ország számára, ugyanakkor folytatódjanak a reformok. Ehhez képest a reform végrehajtóinak személye másodlagos. A találkozó után az elnök bejelentette a kormány haladéktalan átalakítását.

Az Ukrajinszka Pravda forrásai szerint az árnyékkormány, illetve a miniszteri kabinet döntése volt, hogy a válság csillapítására a reformok folytatása mellett kitartó egységes kormány képét sugallják a külvilágnak. Hogy valóban így volt-e, azt nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy még aznap este rendkívüli ülést tartott a kormány. Ezen Abromavicsusz már nem vett részt, négy minisztertársa ugyanakkor – Andrij Pivovarszkij infrastrukturális miniszter, Olekszandr Kvitasvili egészségügyi miniszter, Olekszij Pavlenko agrárpolitikai és élelmezésügyi miniszter, valamint Jurij Sztecj információpolitikai miniszter –, akik korábban szintén benyújtották a lemondásukat, bejelentették, hogy maradnak a posztjukon. (Kvitasvili még tavaly nyáron távozni akart, ám a parlament ehhez azóta se járult hozzá, Pivovarszkij és Sztecj decemberben nyújtotta be a lemondását, Pavlenkót pedig pártja, a Szamopomics hívta vissza a kormányból idén januárban a koalíción belüli vita miatt.)

Natalija Jareszko pénzügyminiszter, a kabinet egy másik, Abromavicsuszhoz hasonlóan „honosított” tagja a kormányülésen egy sor követelményt fogalmazott meg.

„Készek vagyunk tovább dolgozni, de szükségünk van a koalíció támogatására: a reformprogram, az IMF-fel való együttműködés programjának feltétel nélküli támogatására, többek között sürgősen el kell fogadni azokat a törvényeket, amelyek lehetővé teszik az átlátható privatizációt; semmiféle politikai beavatkozás nem történhet a hatvan legnagyobb állami vállalat vezetőségének leváltásába egy független jelölőbizottság által; függetleníteni kell a politikától az Állami Fiskális Szolgálatot… Felszólítom a politikusokat, őrizzék meg az államot, mondjanak le a politikai érdekekről, harcoljunk közösen a jövőnkért” – jelezte a tárcavezető.

Az új „kurzusnak” megfelelően lavírozott másnap, azaz pénteken Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök a parlamentben is, amikor az úgynevezett „kormányóra” keretében arról beszélt, hogy minisztereivel egy csapatként láttak munkához, s továbbra is egy csapatként kívánnak dolgozni.

A kormány menesztésére vonatkozó felvetések kapcsán a képviselőkhöz fordulva jelezte: „Önöknek alkotmányos joguk a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt terjeszteni a parlament elé. Legyenek szívesek, éljenek ezzel a jogukkal – bocsássák szavazásra a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt.”

„Ha elég szavazat gyűlik össze, mi becsülettel és büszkén átadjuk a megfelelő meghatalmazásokat az új összetételű kabinetnek. Most viszont teljesítjük a kötelességünket” – jelezte Jacenyuk némileg teátrálisan.

A Dzerkalo Tizsnya (DT) hetilap internetes változata emlékeztet, Jacenyuk már decemberben jelezte, hogy „nem ragaszkodik a székéhez”, s kész távozni hivatalából, ha a parlament ezt megszavazza, viszont nem hajlandó önként lemondani. Ugyanakkor Jurij Lucenko, a BPP parlamenti frakcióvezetője kifejtette, hogy a Legfelső Tanácsban elég szavazat van Jacenyuk menesztéséhez, de nincs elegendő egy új kormányfő kinevezéséhez. Ez pedig azt jelenti a DT szerint, hogy amennyiben Jacenyuk távozik a kormány éléről, a koalíció széthullik. Jelen helyzet szerint lehetetlen létrehozni egy, a mostanitól eltérő formátumú koalíciót a törvényhozásban, véli a portál, így a kormány esetleges távozása valószínűleg az előrehozott parlamenti választásokat jelentené Ukrajna számára.

A DT úgy tudja, a Jacenyuk esetleges menesztésével kapcsolatos szóbeszédek azután élénkültek fel ismét, hogy a miniszterelnök nem kívánta kormánya első miniszterelnök-helyetteseként viszontlátni Vitalij Kovaljcsukot, az elnöki adminisztráció vezetőjének első helyettesét. A portál forrása szerint Jacenyuk tud a Bankovaja (az elnöki adminisztráció – a szerk.) tervéről, hogy a parlamenttel nem a teljes kormány, hanem csupán a kormányfő menesztését szavaztatnák meg, így az első miniszterelnök-helyettes, azaz Kovaljcsuk irányíthatná megbízott kormányfőként a miniszteri kabinetet, míg folynak a tárgyalások az eltávolított miniszterelnök utódjáról.

Úgy tűnik, hogy gyors és radikális változásokra ezután sem igen számíthatunk a kormány háza táján. Oleh Medvegyev, Petro Porosenko tanácsadója igen óvatosan fogalmazott az elnöknek a kormány haladéktalan átalakítására vonatkozó múlt csütörtöki kijelentésére reagálva az 5-ös Csatorna hírtelevízióban: „Úgy gondolom, a haladéktalanul azt jelenti, februárban. A Miniszteri Kabinet benyújtotta írásban a beszámolóját a Legfelső Tanácsnak. Szerintem meg kell vitatni azt a bizottságokban és a frakciókban. Majd február 16-án meg kell történnie a Miniszteri Kabinet szóbeli beszámolójának a Legfelső Tanácsban.”

A tanácsadó szerint a kormány átalakítására azután kerül sor, hogy a képviselők állást foglalnak a kormány munkájával kapcsolatban.

Egyfelől tehát az Abro­ma­vicsusz távozása keltette vihar hullámai szép csendben elültek, ahogyan a vízbe dobott kő nyomán is újra kisimul a felszín. Másfelől viszont immár az idealistáknak és a távolról jött embereknek sem lehetnek kétségei a dolgok ukrajnai állását illetően, hiszen az egyenleg félreérthetetlen: Abromavicsusz, azok egyike, akiktől a reformokat várhattuk, távozott; ugyanakkor Kononenko, aki a hagyományos politikai elitet testesíti meg történetünkben, maradt.

(pravda.com.ua/zn.ua/hk)