Egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal

1848 üzenete

Ungváron a Petőfi téren tartotta központi rendezvényét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, melyre az esős, hideg idő ellenére több százan jöttek el a megyeszékhelyről és az Ungvári járásból. Az ukrán és a magyar himnusz eléneklését követően Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke nyitotta meg a rendezvényt, köszöntve a megjelent vendégeket.

Ferenczi Attila színművész, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művésze elszavalta a Nemzeti dalt. Majd Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő mondott ünnepi beszédet, hangsúlyozva: „Március 15. különleges helyet foglal el nemzeti ünnepeink között. Nemzetünk összefogásának, közös erejének ünnepe ez. Magyar ember számára – bárhol is éljen a világban – március 15. egyet jelent a szabadsággal, a reménnyel, a tenniakarással. Csillagvillanás ez, amelyre évről évre felemelt fejjel gondolunk, s ez így lesz, amíg magyar él a Földön.”

Buhajla József ungvári magyar főkonzul felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi köszöntőlevelét, melyben többek között a következőket üzente: „Ma is megragadunk minden lehetőséget, hogy elérjük: senki se vitathassa nemzeti szimbólumainkat, senki se kérdőjelezhesse meg alkotmányos jogainkat, senki se vehesse el tőlünk iskoláinkat, és senki se sorozhassa be és küldhesse idegen háborúba fiainkat. Úgy akarjuk szolgálni a magyar szabadság és megmaradás ügyét, ahogy a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal.”

Az ukrán hatalom részéről méltatta a magyar szabadságharc eredményeit Viktor Mikulin, a Kárpátaljai Állami Közigazgatási Hivatal alelnöke, valamint Cap István, Ungvár alpolgármestere is, kiemelve, hogy vidékünk szülöttei is fontos szerepet vállaltak a 168 évvel ezelőtti eseményekben, amelyek az általános emberi értékek, a szabadság és a függetlenség megteremtéséért folytak.

Zubánics László, az UMDSZ elnöke ünnepi beszédében a létbiztonságot nevezte a legfontosabbnak, amikor az édesapákat nem viszik el a háborúba, tisztes, kétkezi munkával meg lehet keresni a mindennapi kenyérre valót. Az elvándorlás számunkra intő jel, a szülőföldünkön kell boldogulási lehetőséget biztosítani a kárpátaljai magyaroknak, csak akkor jön mindenki haza. „Éppen ezért mindenképpen üdvözlendő a magyar kormánynak az az elhatározása, hogy gazdaságélénkítő csomaggal segíti a kárpátaljai magyarokat is.” Az UMDSZ elnöke bejelentette, hogy korábbi javaslatuk alapján a közeljövőben politikai megállapodást írnak alá a KMKSZ-szel egy általános együttműködésről, melyről nemzeti ünnepünk előestéjén kapott pozitív visszajelzést a kulturális szövetség vezetőitől.

Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (MÉKK) elnöke szomorúan jegyezte meg, hogy 1989. március 15-étől, az első szabadon megünnepelt évforduló óta egyre kevesebb magyar gyűlik össze Ungváron nemzeti ünnepünkkor. Akkor legalább 3-4 ezer magyar szorongott a téren. Reményét fejezte ki, hogy ez a folyamatos fogyás végre megáll. A MÉKK elnöke dicső elődeink hőstetteit idézte, melyekre méltán lehetünk büszkék, majd a korábbi évekhez hasonlóan tizenkét pontba szedve olvasta fel a kárpátaljai magyarság legfájóbb sérelmeit.

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő köszönetet mondott az ungváriaknak és az ungvidékieknek, amiért nemzeti ünnepünkön a rossz idő ellenére is elmentek a Petőfi-szoborhoz, hogy megemlékezzenek az 1848-as forradalomról. „Fontos ez az ünnep, melynek emlékét mindig át kell adni a következő generációnak, mint ahogy nekünk átadták a szüleink, a szüleinknek a nagyszüleink. 1989-ig, amikor nem lehetett nyíltan ünnepelni, lelkünkben akkor is ünnepeltünk. Amikor lehetett, akkor mindez elementáris erővel fakadt fel az emberekből, ezen a napon kokárdát kitűzve mentünk el valamelyik emlékhelyre, ott együtt átérezni a magyar nemzet összetartozását.”

A KMKSZ elnöke emlékeztetett, vannak olyan forradalmak, amelyekre már két évvel később sem szívesen emlékszik az ember, történelmi távlatból nézve nem ilyen volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, amely a modern magyar nemzetnek a születése, ami összetartozásunk egyik záloga jelenleg is.

„Lehet azon siránkozni, hogy elmentek, vagy elmennek még. Azonban aki itt akar maradni, annak továbbra is kötelessége a magyar nemzetnek mint közösségnek a fenntartása itt, Kárpátalján. Kötelessége az összefogás, kötelessége irányt mutatni az embereknek, hogy valóban meg tudjunk teremteni egy méltó jövőt. Persze, ez nem csupán rajtunk múlik, de rajtunk is. Reméljük, hogy eljön még az az idő, amikor visszatér a béke, a szabadság és az egyetértés Kárpátaljára is” – ezzel a reményteli gondolattal zárta beszédét a KMKSZ elnöke.

Méltatták nemzeti ünnepünket a magyar történelmi egyházak papjai is, Pogány István római katolikus plébános, Héder János református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, valamint Ambrus József görögkatolikus parochus.

A Szózat eléneklését követően az említett szónokokon túl koszorút helyezett el Petőfi Sándor szobrának talapzatán többek között Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul, Bujdosó János, Magyarország Miniszterelnökségének munkatársa, Barta József, a megyei tanács alelnöke, Natalia Sutanics, a Kárpátaljai Állami Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi és Vallási Osztálya vezetőjének helyettese, Dobsa István, a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének elnöke, Tarics Zoltán, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke és mások.

Badó Zsolt