Egy hű magyar ember emlékezetére

2016. március 30., 09:55 , 794. szám

Amikor kidől egy fa az erdőben, akkor olyan hiány keletkezik a természetben, amit az csak évtizedek alatt képes pótolni.

Amikor elmegy közülünk egy ember, akkor sok év telhet el, amíg a közösség pótolni tudja. Különösen akkor, ha az olyan, mint amilyen Demes László volt, aki egész életében a magyarság, közelebbről a fornosi közösség felemelkedésén munkálkodott.

Demes László egyike volt azoknak, akik a magyar nép szeretetét még személyesen Fodó Sándortól, a KMKSZ alapító elnökétől tanulhatták. Meg is tanulta jól, hiszen a több mint harminc esztendei pedagógusi tevékenysége alatt nemcsak a gyermekek oktatásából vette ki a részét, de mindig odaállt a közügyekhez is. Tudjuk, hogy mintegy 15 éven keresztül, egészen addig, amíg egészségi állapota engedte, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnökeként munkálkodott. Olyan ember volt, akire a közösség odafigyelt, akitől tanácsot lehetett kérni, s aki tanácsot tudott adni.

Munkáját a kárpátaljai magyarság elismerte, 2014-ben megkapta a Fodó Sándor-díjat. Az anyaország pedig a magyarság érdekében végzett tevékenysége elismeréseként 2016-ban a Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntette ki. Őt persze nem nagyon érdekelték a kitüntetések. Csendben, higgadtan tette a dolgát. Sokszor morgolódott az emberek közömbössége és elvtelensége miatt. De újra és újra nekigyürkőzött a sokszor reménytelen, emberpróbáló feladatoknak.

Hogy jól végezte a dolgát, arra bizonyíték, hogy mikor meggyengült egészsége miatt át kellett adnia a stafétabotot, volt kinek átadnia. A lelki magvetés, amit magyarként és pedagógusként elvégzett, eredménnyel járt, s végül is ez a legfontosabb.

Elment közülünk egy hű magyar ember. Tudjuk, a társadalom idővel betölti majd az űrt.

De azt is tudjuk, hogy a hozzád közel állók szívében, akiknek életedben támasza voltál, ez a fájdalmas hiátus örökre megmarad.

Mi pedig, akikkel együtt álltál a csatasorban, megtartunk jó emlékezetünkben. Isten veled.

Gulácsy Géza