Értékeink egy helyen

Könyvajánló: Hagyományok, nemzeti értékek Kárpátalján

2016. április 6., 08:59 , 795. szám

A Kárpátalja négy magyarlakta járását felölelő értékgyűjtés és az azt bemutató cikksorozat összegzéseként jelent meg a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület (KNE) gondozásában a Hagyományok, nemzeti értékek Kárpátalján című kötet.

A KNE 2012-ben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA) támogatásával az Ungvári, a Munkácsi, a Beregszászi és a Nagyszőlősi járás 90 településén végzett kérdőíves kutatást, melyben a helyi értékekre: a család és a közösség jeles napjaira, jellegzetes szokásokra, mezőgazdasági különlegességekre, hagyományőrző tevékenységet végző személyekre kérdeztek rá. A gyűjtés a KNE Hungarikummozgalomba való bekapcsolódását is jelentette a Kárpátaljai Értéktár létrehozása által. Az összegyűlt adatok fényében került be 6 kárpátaljai érték a Külhoni Magyar Értéktárba. A 6000 kérdőív összesítését követően álltak össze a települési adatbázisok, majd ez alapján indult el 2013 augusztusában a Kárpátalja hetilap honismereti rovata.

Espán Margaréta újságíró – a falu szülötteként a nagyszőlősi járási Batárral kezdve – összesen 77 települést keresett fel, s ezen értékfeltáró gyűjtés eredményeként 2013 augusztusa és 2015 áprilisa között összesen 73 cikket jelentetett meg a Kárpátalja lap hasábjain. A riportokban helyi lakosok számoltak be azokról a szokásokról, hiedelmekről, hagyományos ételekről, italokról, mesterségekről, melyek elválaszthatatlanul kötődnek a település múltjához, illetve, ha megváltozott formában ugyan, de jelenéhez is.

Feledésbe vesző szokások elevenednek meg a riportalanyok emlékei alapján. Olvashatunk például a néhány évtizede még Batáron és más településeken is élő szűzgulyahajtásról: hús­hagyó kedden os­tor­pat­togtatva végigjárták a falut a fiatal legények, s betértek minden olyan házba, ahol eladó leány volt, hogy kihajtsák őt a szűzgulyába. Így tréfálkoztak a hajadonokkal. Hasonló szokás volt a kongózás is.

A hagyományos pa­rasz­ti kö­zösségben a legnagyobb eseménynek a há­zas­ság­kö­tés számított. Ennek kapcsán megtudhatjuk, hogy Gá­ton például élt az úgynevezett próbaházasság szokása, s hogy Bót­rá­gyon még ma is él a tojásszedés hagyománya, melynek a tojás szimbolikus értéke mellett megvolt az a gyakorlati funkciója is, hogy jelképesen mindenki hozzájárult a la­ko­da­lom költségeihez.

Számos megszólalásban szó esik a jeles napok, egyházi ünnepek jelentőségéről, azok megélési formáiról. A szentelt víz, szentelt barka és szentelt búza a katolikus hívek otthonában még napjainkban is nagy becsben áll. Óvó, védő funkciót tulajdonítanak neki, vihar elűzésére, ijedt gyermek gyógyítására, a betegségektől, rontástól való védelemre egyaránt használták, használják.

Az érdeklődők megismerhetik vidékünk néhány jellegzetes hagyományos étele, pl. a batyuleves, a káposztás gombóc, a pankova, a laksa (Déda, Beregszászi járás), a bobájka, a lángelőtt, a krumplilángos és a krumplinudli (Tiszasalamon, Ungvári járás) adott településre jellemző elkészítési módját.

Több riportalany is beszámolt a kender megmunkálásának folyamatairól, melyek mindig közösségben, énekléssel, történetmeséléssel, játékkal zajlottak, hiszen a fiatalok számára ezek egyúttal ismerkedési, párválasztási alkalmak is voltak.

A Nagydobronyról szóló cikkben nemcsak a palóc szórványtelepülés különleges nyelvjárásáról olvashatunk, de a falut híressé tevő őrölt paprika elkészítéséről is. A Szernye-mocsár környéki falvak kézművesei a környékre, a Munkácsi járás településeire igen jellemző seprűkötés mesterségéről számolnak be. Bemutatkoznak népzenészek, néptánccsoportok, régiséggyűjtők, hagyományőrzők, vőfélyek, fafaragók, asztalosok, patkolókovácsok, seprűkötők, méhészek és más mesteremberek is, akiknek történetein keresztül bepillantást nyerhetünk azoknak az embereknek az életébe, akik ezeket az értékeket létrehozták.

A 450 oldalas, színes képekkel gazdagon illusztrált, kb. 400 személyt megszólaltató kötet a HUNG 2015 program keretében, a BGA, a Földművelésügyi Minisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával készült el. A kiadvány Espán Margaréta szerkesztésében, Hutterer Éva, a Rákóczi-főiskola tanára lektorolásával jött létre. Borítóját Veres Ágota festőművész tervezte, a tördelői munkákat a Kárpátalja hetilap munkatársa, Tótin Viktória végezte.

2015-ben Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke ösztönzésére indult el a Beregi, Máramarosi, Ugocsai és Ungi Kollégium, melynek keretében folytatódott az adatgyűjtés. Az elkészült fényképekből és interjúkból újabb kötet kiadását tervezzük, mely az említett járásokon kívül a felső-Tisza-vidéki falvakat is bemutatja (2012-ben azon a vidéken nem történt gyűjtés).

A kiadvány elektronikus formában elérhető a KNE honlapján (karpataljainepfoiskola.com), a benne található cikkek pedig a Kárpátalja hetilap honlapján (kar­pataljalap.net) is megtekinthetőek.

Egyesületünk ezúton fejezi ki köszönetét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapszervezeti elnökeinek, aktivistáinak az értékgyűjtésben való részvételükért, segítségükért, továbbá a lapnak a megjelenítési lehetőségért.

Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület