Imádság: Isten és ember kapcsolata

Korunk technikai fejlődése lehetővé teszi, hogy a világ bármely pontján élő embertársunkkal beszélni, kommunikálni tudjunk. Úgy érezzük, hogy nincsenek határok, nem kell napokat várni, míg a levél megérkezik a címzetthez, hanem minden azonnal történik. Minden változik a világban, de az Isten örök és változatlan maradt. Isten nem alakul át a technika fejlődésével, csak az ember látja másképpen az Istent.

„Az imádság a lélek fölemelése Istenhez” – írja Damaszkuszi Szent János, aki mint egyházatya egyaránt megtapasztalta az imádság örömét és küzdelmét. Egy alkalommal a tanítványok kérik Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Szinte vágyakoznak, hogy valami újat tanuljanak és halljanak Mesterüktől. Ekkor hangzik el Jézus ajkáról a mindannyiunk által nagyon jól ismert és már gyerekkorunkban megtanult imádság, a Miatyánk.

Egy személyes hangvételű beszélgetés zajlik le Isten és ember között, hiszen az imádság nem más, mint párbeszéd és kapcsolat a Teremtő és a teremtmény között. Az ember megszólítja Istent, akit bár nem lát, de értelmével felfogja és szívével szemléli, hogy létezik egy felsőbb hatalom, aki a világot kormányozza. Ennek a személyes kapcsolatnak a kibontakozása az imádság. A jó barátságok a személyes találkozásoktól, a közös élményektől válnak szorosabbá és meghatározóvá. Ha évente csak egyszer vagy kétszer találkozom a barátommal (karácsonykor és húsvétkor), attól nem lesz barát, csak ismerős, mert nincsenek közös élmények, közös események. Így silányulhat el a kapcsolatom Istennel is, ha csak az említett nagy ünnepeken fogok vele „találkozni”, azt is csak külsőleg.

Ezért kell nap mint nap tiszta szívből jövő imádsággal odafordulni Istenhez, hogy a kapcsolatunk és a barátságunk még szorosabbá váljon. Az Istennel való találkozáshoz belső megújulásra és nyitottságra van szüksége az embernek. Az egész lényünket át kell hatnia az imádságnak, hogy minden szívdobbanásom jelezze és szorosabbá tegye kapcsolatomat Istennel.

Ezzel a tudattal szomjazzunk az imádságra. Szent Ágoston szavaival: „Az imádság, akár tudjuk, akár nem, Isten szomjúságának és a mi Isten utáni szomjúságunknak a találkozása.”

Pősze Roland
mátyfalvai áldozópap