„Aki énekel, az háromszor imádkozik…”

XV. Kárpátaljai Református Énekkarok Találkozója

2016. május 4., 10:47 , 799. szám

Ha április utolsó szombatja van, akkor Ungváron találkoznak Kárpátalja református kórusai és énekkarai, hogy az ungvári református templomban számot adhassanak fejlődésükről és tudásukról. Az idén 15. alkalommal megtartott találkozó évről évre több embert vonz és egyre magasabb szakmai színvonalat képvisel. Ezúttal 24 énekkar jött el találkozóra.

A rendezvény házigazdájaként Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület egyházi főjegyzője, az ungvári gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a kórusokat, majd a 90. zsoltár eléneklése után az Ungvári Református Gyülekezet kórusának szolgálata következett.

Igét idén is Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdetett, ezúttal a 84. zsoltár alapján, majd bemutatkozott a népes közönségnek az Ungvári Református Egyetemi Gyülekezet zenekara és kórusa. Ugyancsak többéves hagyománnyá vált, hogy a kórustalálkozó alkalmával megkoszorúzzák a templom előtt álló kopjafát.

A találkozó első részében az eszenyi gyülekezet kórusa, a szalókai Nyitnikék és Reménység kórusok, a munkácsi, zápszonyi és szernyei református gyülekezetek kórusai léptek fel, majd a Gyöngykaláris gyermekkórus, a Tedeum kórus, két nagydobronyi kórus, valamint a nagydobronyi és péterfalvai református líceumok kórusai.

Ezután a helyi parókia udvarán az ungvári gyülekezet tagjainak jóvoltából szeretetvendégségre került sor.

Több éve hagyomány már az is, hogy a találkozó második része a részt vevő kórusok közös éneklésével kezdődik. Ezúttal a mezővári Kovács Erika által vezényelt közös nagykórus az Emberé a munka, Istené az áldás című Bartók-művet énekelte.

Délután a Mezővári Gyermekkórus és Vegyeskar, majd a kisdobronyi, tiszaújfalui, beregsomi, verbőci, ráti, barkaszói és rafajnaújfalui, valamint szürtei gyülekezetek énekkarai következtek.

Héder János főjegyző a másfél évtized alatt igazi sikertörténetté vált kórustalálkozó fejlődését felidézve elmondta: „A vallásüldöző kommunista diktatúra bukása után, amikor Ungvárra kerültem, itt a gyülekezetben alakult fiatalokból egy kis zenekar. Nagyon szépen énekeltek, a gyülekezet nyitott volt, fejlődött. Elsőként Kárpátalján több zenei CD-t is kiadtunk, egyházi ifjúsági énekekkel. Újságot is adott ki ez az innovatív gyülekezet, s úgy döntöttünk, legyünk kovász, próbáljunk hatni más gyülekezetekre. Akkor még sok gyülekezetben diktálni kellett, mert nem volt elég énekeskönyv. Tizenöt évvel ezelőtt kilenc énekkar volt velünk együtt az első találkozón. Akkor még se hangszerek, se kórusvezetők nem voltak, bajban voltunk. Nem volt könnyű végighallgatni, annyira gyenge volt a színvonal. A következő évben elkezdett nőni az énekkarok száma, és fokozatosan mesteri szintre emelkedett az egész. Most is hallhattuk, hogy a különböző helyről jött énekkarok esetében több száz ember összeáll egy közös kórussá, és tíz perc gyakorlás után működik a dolog. Közben olyan gyülekezetekben, ahol nem volt énekkar, már három is van. Eljutottunk odáig, hogy klasszikus műveket is elénekelnek a kórusok. Robbanásszerű a fejlődés. Amikor Ivaskovics József presbiterünkkel átgondoltuk ennek a találkozónak az ötletét, nem gondoltuk volna, hogy ebből ez lesz. Ma már bejárják az egész Kárpát-medencét a legjobb énekkaraink. Ugyanakkor a legfontosabb az, hogy ezek az énekkarok közösségek is a mai világban, amikor legtöbbször csak internet előtt ülnek az emberek. Van egy hely, ahová eljönnek, szalonnát sütnek, elmondják a gondjaikat, kimozdulnak, mert enélkül nincs társadalmi élet. Az énekkar pedig egyben minden gyülekezet legaktívabb magja.”

Végül a szervezők emléklappal köszönték meg a kórusok részvételét. Az áldott alkalom nemzeti Himnuszunk eléneklésével zárult.

dózsa