Élet, örök élet

2016. május 11., 11:42 , 800. szám

Életünk számunkra egyfajta összevisszaságnak tűnik, amelyben mindenki saját dolgával van elfoglalva. Szürke hétköznapjainkban csak annyit veszünk észre, hogy mindig van valami tennivaló. Szeretnénk nagy dolgokat véghezvinni életünkben, de evilági problémáink, pl. a félelem, betegség, anyagi gondok miatt elkeseredünk, és elképzelt terveinket nem tudjuk megvalósítani. Ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani terveinket, szükségünk van segítségre, mégpedig olyan segítségre, amelyet csak Krisztus tud nyújtani. Nem kell mást tennünk, csak hittel és imádságos szívvel kérni az Úrtól, és megadatik nekünk.

Gyermekkorunkban édesapánk vagy édesanyánk többször elmondta: „Jól használd ki életed minden percét, mert egy pillanat alatt elrohannak.” Gyermekkorunkban nem voltunk képesek felfogni azt a tapasztalatot, amellyel szüleink már akkor bírtak. Amikor pedig eltelnek az évek, mikor elhagyjuk az atyai házat, úgymond saját lábunkra állunk, jólesően tudunk visszaemlékezni arra a mondatra, amelyet szüleinktől hallottunk: „Jól használd ki életed minden percét.”

Az örök élet fogalmával kapcsolatban Boldog Romzsa Tódor püspök mondatát idézném: „Krisztusért meghalni – annyi, mint örökké élni.”

A fizikai életünk keretei miatt képesek vagyunk kételkedni az örök életben. Mert testünk hozzá van szokva ahhoz, hogy egy bizonyos idő után elfárad. Romlik a látásunk, hallásunk, egészségünk, és tudva tudjuk, hogy a világi dolgok mulandóak.

A mai világunkban nehezen tudják az emberek elhinni, hogy létezik örök élet. Ebben a kérdésben segíthet nekünk a Szentírás olvasása. De nem mindegy, hogyan olvassuk! Nem úgy kell olvasni, mint egy regényt, hanem nyitott szívvel és imádságos lélekkel, átgondolva minden szavát. J. W. Goethe így fogalmaz: „Valahányszor felnyitom a Bibliát, mindannyiszor közvetlen célzást találok benne saját életemre.”

Az örök élet reménye maga Jézus Krisztus. Ahhoz, hogy el tudjuk nyerni az örök életet, Isten parancsolatai szerint kell járnunk. Elsőre úgy látjuk ezeket a parancsolatokat, mint tiltásokat, de Isten úgy jár el, mint ahogyan a szerető apa, aki megfenyíti gyermekét, hogy jó úton járjon. Szeretnünk kell felebarátainkat, hogy egymást segítve törekedjünk a tökéletességre, és kérjük az Istent, hogy méltóak legyünk az örök életre, és elnyerjük azt.

Trescsula József
görögkatolikus papnövendék