A betegségek elleni védekezés okai és gyakorlata hajtatásban

2016. május 25., 08:38, 802. szám

Zöldséghajtatásban többnyire ugyanazok a betegségek támadják meg a növényeket, mint a szabadföldi termesztésben. Az előforduló kórok elleni védekezés sikere szempontjából mindig a megelőzés a legfontosabb, mivel a kialakult betegségek ellen költséges és sokszor eredménytelen önmagában a vegyszeres védekezés, ha a fertőzést elősegítő tényezőket nem változtatják vagy szüntetik meg. Az eredményes megelőzésnek alapvető feltétele a fertőzési viszonyok, a fertőzés lefolyásának ismerete, ezt egészíti ki a növényvédő szerek használata.

Az egyik legnagyobb betegségcsoportot a peronoszpórafélék alkotják. Megtalálhatók a paradicsomnál (paradicsomvész – phytophtora infentaus), uborkánál (uborkaperonoszpóra), salátánál (salátaperonoszpóra), de a káposztaperonoszpóra is nagy veszteséget okozhat, főleg a palántanevelésben. Minden betegségre jellemző a fogékony fajtáknál a járványszerű fellépés. A fertőzés kialakulásának alapvető feltétele a szabad víz jelenléte a levelek felületén, ugyanis a sporangiumok csak vízcseppben képesek kicsirázni és behatolni a légzőnyílásokon. A kórokozók a növények szöveteiben a sejtközi járatokban élnek, csak a szaporító képletek törnek elő a légzőnyílásokon, amikor a levegő páratartalma magas a házakban. A peronoszpórafélék elleni közdelemben alapvető jelentőségű a környezeti tényezők befolyásolása fűtéssel és szellőztetéssel, megakadályozva ezzel az új fertőzés kialakulását.

A gyakorlatban azonban ez ritkán kivitelezhető tökéletesen, különösen a fóliaházakban, valamint a káposzta- és a salátapalánta nevelésénél. Feltétlenül indokolt a vegyszeres védekezés a betegségek ellen, különösen az őszi, téli időszakban, amikor nehéz a termesztőlétesítmények páratartalmát alacsony szinten tartani. Ilyenkor megelőzésképpen kontakthatású készítményeket kell a peronoszpórafélék ellen alkalmazni, figyelembe véve a hatóanyagok hatástartamát és a növények fejlődését, ugyanis a kezelés után fejlődő növényi részek védtelenek a betegségekkel szemben. A tünetek észlelése után felszívódó hatóanyagot is tartalmazó gombaölő szert használjunk. A gyakran emlegetett szerrotációt ésszerűen kell alkalmazni, járványveszélyes időszakban ugyanazt a hatóanyagot 2-3 alkalommal használjuk egymás után, majd, ha továbbra is fennáll a veszély, más hatóanyagú szert válasszunk a védekezéshez.

Nagyon fontos a hatástartam figyelembe vétele a sorozatkezeléseknél. A vegyszeres védekezésnél fontosabb a páratartalom és az öntözés csökkentése, valamint a hőmérséklet egyenletes szinten tartása a házakban, miáltal megakadályozható a páralecsapódás.

Több termelőnél tapasztaltam, hogy a fóliapalást alá huzalt feszítenek ki a jobb tartás (a fóliasátor szerkezeti szilárdsága) végett. A fóliaházat ajánlásunk szerint úgy kell kivitelezni, hogy ne legyen szükség a fenti megoldásra, mert a paláston kicsapódó kondenzvíz végigfolyik a fólián és a huzalok mentén lecsepegve folyamatosan vizesen tartja az alatta lévő növényeket, utat nyitva ezáltal a fertőzésnek.

A betegségek másik nagy csoportját a lisztharmatok képezik, melyek az uborkánál, paprikánál, paradicsomnál okozzák a legnagyobb kárt. A paradicsomon és az uborkán a betegség tünetei jellegzetes lisztharmattünetek – fehér lisztszerű bevonat a levélen, néha a száron és az uborkánál a termésen is. A fertőzéshez aránylag magas hőmérséklet és magas páratartalom szükséges. A tipikus lisztharmatok külső élősködők, a gombák a növény felületén élnek. Életmódjukból adódóan a gombafonalak vastag vízlepergető falúak, hogy ellenálljanak a környezeti tényezőknek, ami megnehezíti a védekezést. E betegségcsoportnál a megelőzésre kell a hangsúlyt helyezni.

Megelőzésként, valamint a fertőzés kezdeti stádiumában a felszívódó hatású készítmények önmagukban is jó eredményt adnak, míg erős fertőzéskor a vastag gombabevonat miatt hatásuk jelentősen csökken (nem tudnak felszívódni), ekkor a kontakt- és szisztemikus szereket kell használni.

A tipikus lisztharmatok elleni védekezésnél a nedvesítőszerek használata elengedhetetlen, hogy a gombafonalakon a gombaölő szer meg tudjon tapadni. A kontaktszerekkel (különösen a kén tartalmúakkal) történő permetezés után gyakran fedezhetők fel perzselési tünetek a levélen, ezért a permetezés körülményeit (hőmérséklet, páratartalom) fokozottan figyelembe kell venni a védekezésnél. (Folytatjuk)

Őrhidi László,
a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági
Alapítvány szaktanácsadója