„Legyetek bátrak, mégpedig mindig az igazság oldalán”
Ballagás a Drugeth-gimnáziumban
Tizenkettedik tanévét zárta idén a 2004-ben újraalapított Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium. A ballagó 15 diák számára utoljára szólalt meg a csengő, hogy az intézmény kertjének árnyas fái alatt elbúcsúzzanak iskolájuktól, diáktársaiktól és tanáraiktól. Az iskola igyekszik követni az 1613-ban alapított, nagy múltú elődjének, a méltán híres Drugeth-gimnáziumnak a hagyományait egy etnikailag gyökeresen átalakult városban, Ungváron, ahol a magyar gimnáziumban tanuló diákok egy részének már könnyebben megy a társalgás ukránul.
Május 27-én, pénteken szülők, rokonok, tanárok és diákok gyülekeztek az ungvári gimnázium udvarán, ahová Kövy Márta osztályfőnök vezetésével a hagyományoknak megfelelően, ünnepélyesen vonultak ki az alma mater épületéből a ballagó hetedikesek.
A ballagási ünnepség kezdetén köszöntötték a meghívott vendégeket, majd Kovács Péter, a gimnázium igazgatója mondta el évzáró beszédét, hangsúlyozva: „Megint csak egy eredményes időszakot tudhatunk magunk mögött.” Örömmel számolt be a legfontosabb eredményekről, bár elismerte, hogy a gimnázium diákjai közül kicsit kevesebben szerepeltek kimagaslóan a különböző tanulmányi versenyeken, mint ahogy azt a Drugeth-gimnáziumtól a korábbi években megszokhattuk. Ezt a versenytársak erősödésével magyarázta az igazgató úr. Végül mégis hosszú időt vett idénybe, amíg a sok-sok elismerő oklevelet kiosztotta Boriszova Éva igazgatóhelyettessel. Kimagaslóan jól szerepelt Rohály Karolina, aki egymaga hét oklevelet vehetett át. Kovács Péter igazgató köszönetet mondott az amerikai Fabó Imre Alapítványnak, amelynek a segítségével több felújításra szoruló termet tudnak majd rendbe hozni, a szülők által vállalt társadalmi munkának is köszönhetően. Az alapítvány ezenkívül még a gimnazisták táncosruháinak varratását is finanszírozta.
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője szülőként volt jelen, hisz az ő fia is ballagott. Beszédében köszönetet mondott a tantestületnek azért, hogy a nehéz körülmények ellenére is nevelték és sok-sok ismerettel gazdagították gyermekeiket. A végzős diákokhoz fordulva elmondta: „Sajnálatos az, hogy nem egy jó időszakban fejeztétek be a gimnáziumot. Az országban rendkívül mély gazdasági válság van, háborús viszonyok uralkodnak. Az ember nem tudja megválasztani azt a kort, amelyben élnie kell. Remélem, hogy fel vagytok vértezve tudással ahhoz, hogy megálljátok a helyeteket ebben az életben. Élni mindig és minden körülmények között érdemes, és küzdeni egy szebb, jobb, boldogabb jövőért magatok és utódaitok számára is. Azért, hogy idáig eljutottatok, nagyon sok ember nagyon sokat tett, ezt ne felejtsétek el, ne felejtsétek el alma matereteket, tanáraitokat, segítsétek őket a későbbiekben, ha lesz rá módotok. Tartsátok meg magyarságotokat, emberségeteket.”
Bőcs Judit konzul asszony az ungvári magyar főkonzulátus képviseletében köszöntötte a ballagó diákokat, hangsúlyozva: „Legyetek büszkék az iskolátokra, legyetek hívei a magyar nyelvnek, a tudásnak, a hagyományoknak. Bízom benne, hogy mindig jó szívvel fogtok emlékezni az első iskolátokban eltöltött évekre, az első sikeretekre, az itt szövődött barátságokra, amelyek sokszor egy életre szólnak. Az elválás perceiben azt kívánom, hogy életutatok további részét is hit, remény és szeretet kísérje, és a megálmodott világ kapuján emelt fővel, bátran lépjetek be.”
Köszöntötte még a ballagókat Marijana Kapral, az ungvári tanfelügyelőség munkatársa, majd Pogány István római katolikus plébános kérte Isten áldását a ballagók további életére.
A kis elsősök is elköszöntek a ballagóktól egy kis műsorral és általuk készített papírvirágokkal. A hatodikosok közül pedig Jenei Eszter és Monics Ivett búcsúzott, majd átadták a hetedikeseknek az emléktarisznyákat. A szülők nevében Szabó Valéria mondott köszönetet az iskola tanárainak áldozatos munkájukért.
Kövy Márta osztályfőnök az osztály által választott mottót továbbgondolva, arra kérte tanítványait: „Legyetek bátrak, mégpedig mindig az igazság oldalán. Lehet, hogy ezért nem mindig lesztek népszerűek. Lehet, hogy nem mindenki fog szeretni titeket, de szerintem az a legfontosabb, hogy nyugodtan tudjatok szembenézni a tükörképetekkel, és ez csak tiszta lelkiismerettel lehetséges. Ha tudjátok, hogy mindent megtettetek, ami tőletek tellett…”
A végzősök nevében Úr Nikolett és Szanyi Alexandra búcsúzott a tanári kartól, sok-sok humorral felidézve az elmúlt hét év szép emlékeit. Majd Szabó Bernadett és Kiss Bernadett rákötötte a tizenöt búcsúzó diák névsorát tartalmazó szalagot a búcsúzók stafétabotjára. A ballagók virággal köszönték meg tanáraik munkáját. A végzős osztály két dalt is elénekelt közösen, majd a gimnázium hagyományainak megfelelően nemzeti zászlónkat szimbolizáló léggömböket engedtek a magasba. Végül a szülők és rokonok is odamehettek a ballagó diákokhoz, átölelhették őket és gratulálhattak nekik, akik az esemény zárásaként közösen utoljára bejárták iskolájuk tantermeit.
dózsa
