Vasárnapi üzenet: 2016.06.19.

„Boldog ember az, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.” (Zsolt 84,6)

Ha végiggondolunk az életünkön, nagyon sok boldog pillanatot találunk benne. Ugyanakkor nem biztos, hogy életünk minden egyes pillanatában, életszakaszában azt mondhatjuk, hogy „maradéktalanul boldog voltam”. Sokszor úgy szemléljük a boldogságot, hogy a másik életét tekintjük mérvadónak. Neki biztos nagyon boldog az élete, nekem miért nem lehet az? Isten teljesen másról beszél az Igében. A keresztény ember életében a boldogság nem múló alkalom, hiszen ő az Úrból merítheti, meríti erejét. Mindaz, amit életünk során megtapasztalunk, egyszer ennek valóságává válik. Annyiféle módon próbálják nekünk megmutatni, mitől lehetünk boldogabbak. De mindazok a dolgok, amiket a kirakatokban vagy a reklámokban ígérnek, ha ideiglenesen boldoggá is teszik a szívünket, valójában jelentéktelenek, az általuk okozott boldogság pedig hamar elmúlik, s mi ekkor újra boldogtalanná válunk. De akinek az Úr az erőssége, az boldog ember lesz.

Gondoljunk csak Máriára, hogyan élte meg boldogságát életének egy nehéz időszakában. Amikor találkozott Erzsébettel, aki szintén várandós volt, megmozdult méhében a magzat, megtelt Szentlélekkel, és hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse.” Mária fiatal, egyedülálló, várandós lány volt. A mai kor elvárásai szerint is szégyen, ha valaki hajadonként lesz állapotos, akkoriban pedig még inkább kitaszították azokat a nőket, akiknek házasságon kívül fogant gyermekük. Erzsébet mégis azt mondja neki, hogy ő boldog és áldott asszony, hiszen Isten gyermekét hordja a szíve alatt. Mária úgy élhette meg ezt az áldást boldogságban, hogy elfogadta igaznak és jónak Isten rá vonatkozó tervét. S ha elhisszük, hogy Isten akarata a saját életünkre vonatkozóan is jó, akkor boldogok leszünk, akármilyen mélységekbe, nehézségekbe is kerülünk. A kárpátaljai asszonyoknak, akiknek házastársuk külföldön keresi meg a mindennapi kenyeret, nem ismeretlen ez a helyzet. Hiszen minden, a háztartás, a gazdaság, a gyermekek nevelése is rájuk terhelődik. Mégis hinnünk kell, s örömmel szolgálni Istent ott, ahol vagyunk. Nem tudjuk egyik percről a másikra megérteni Isten ránk vonatkozó tervét, de ő megadja a lehetőségeket, ha nehézségek árán is, hogy felismerjük: ő a mi erősségünk. Boldogok lehetünk, ha az a célunk, hogy a Mennyek országába jussunk.

Pocsainé Tövissi Tímea
csongori beosztott lelkész