Ahol kettészakad a „fekete kontinens”
A Nagy-hasadékvölgy
Afrika szarvának északi tövében, az Eritrea, Dzsibuti és Etiópia területén található Afar-mélyedésben gyakorta földrengések remegtetik meg a hőségben izzó sivatagi tájat, hamufelhők gomolyognak elő az itt emelkedő tűzhányókból, köztük a Dabbahuból, lávaszökőkutak törnek magasba az Erta Ale krátertavából, vagy lávafolyások hömpölyögnek alá a lejtőkön, s újabb és újabb repedések szabdalják végig a felszínt. Miközben az egész terület folyamatosan süllyed, már egyre több helyen száz méterrel a tengerszínt alá ereszkedett, s csak a Vörös-tenger partján emelkedő keskeny Danakil-magasföld akadályozza meg, hogy a mélyedésbe bezúduljon a tengerár. Ám mivel maga a magaslat is süllyedőben van, a földtani közeljövőben átbuknak fölötte a habok, és az egész mélyföld víz alá kerül.
Az Afar-mélyedés elmerülése pedig csak pillanatfelvétel abban a hosszú folyamatban, melynek során kettészakad Földünk második legnagyobb kontinense, a (még) 30 152 712 négyzetkilométer kiterjedésű Afrika, amely eredetileg még hatalmasabb volt, mi ma, mivel az Arab-félsziget is hozzátartozott. Ám mintegy 50 millió éve az Indiai-óceán medrében meghasadt a föld, s törésvonal nyomult be a leendő Adeni-öböl alá, elszakítva Afrikától az Arab-félsziget déli részét. Majd a Vörös-tengert az Adeni-öböltől elválasztó Bab-el-Mandeb tengerszoros helyén a törésvonal északi és déli irányban kettéágazott. Északon két gigászi erejű földrengés során megnyílt az a hasadék, melybe azután az Adeni-öblön keresztül bezúdult az Indiai-óceán vize, létrehozva a Vörös-tengert, így 20 millió évvel ezelőtt Arábia teljesen lehasadt Afrikáról. Majd a törésvonal tovább nyomult észak felé, egészen a mai Észak-Szíriáig, s középvonalában született meg a szárazföld legmélyebb pontján hullámzó Holt-tenger, valamint a Jordán folyó völgye.
A déli ág pedig benyomult az afrikai kontinensbe, létrehozva a Nagy-árkot, mely megkerüli az Etióp-magasföldet, majd kettéágazik a nyugatabbra futó Közép-afrikai- és a keleten húzódó Kelet-afrikai-árokra. Mindkettőben tavak láncolata alakult ki, melyek közül a több mint félezer méter mély Malawi- (más néven: Nyasza-) tó az egyik legkülönlegesebb, mivel medrében vulkáni kúpok sorakoznak, s kitöréseikkel annyi vizet párologtatnak el, hogy a tó időről-időre füstölögni látszik.
A két törésvonal mentén tornyosulnak az ég felé a kontinens óriásvulkánjai, köztük a Közép-afrikai-árokkal párhuzamosan húzódó Virunga-hegység tűzhányói, melyek közül az izzó krátertaváról nevezetes Nyiragongo, valamint az ugyancsak aktív Nyamlagira a jelenkorban is meg-megrázza az esőerdőkkel borított vidéket. A Kelet-afrikai-árok mellett pedig a Meru, a Kenya-hegy, illetve Afrika legfenségesebb hegyóriása, a csak szunnyadó, de még ki nem hunyt, 5895 méteres Kilimandzsáró emelkedik az erdős, szavannás táj fölé. Tőle délnyugatra egy nála is hatalmasabb tűzhányó magasodott itt az ősidőkben, melynek felrobbanása és önmagába roskadása során jött létre a 3 kilométeres hegyfalakkal övezett, több mint 20 km átmérőjű, roppant kaldera, a Ngorongoro-kráter, a Föld legnagyobb vulkáni eredetű krátere. A Malawi- (Nyasza-) tótól délre pedig a két törésvonal a Malawi-árokban újraegyesül, és a Zambézi torkolatánál visszatér az Indiai-óceánba.
Az Észak-Szíriától a Zambézi-torkolatig húzódó, 30-100 km széles Nagy-hasadékvölgy napjainkban is egyre szélesedik, így a földtörténeti jövőben – nagyjából a mai Szuezi-csatorna helyén – a Sínai-félsziget elszakad Afrikától, és a Földközi-tenger összeköttetésbe kerül a Vörös-tengerrel, mely egymillió év múlva az Etióp-magasföldet megkerülő hasadékba is benyomul. Tízmillió éven belül pedig a Közép-afrikai- és a Malawi-árok mentén egész Kelet-Afrika leszakad Afrika törzséről, s a kiszélesedő repedésvölgybe beáramlik a Vörös-tenger és az Indiai-óceán vize. Kelet-Afrika egy Ausztrália-méretű szigetkontinenssé válik, a Sínai-félsziget és a Zambézi torkolata között pedig új óceán alakul ki.
Lajos Mihály
