Kórház – majdnem a város szélén

Elégséges műszerpark, elégtelen fizetések

2016. július 27., 09:02, 811. szám

Biztosan sok olvasónk emlékszik még az 1980-as években futó, Kórház a város szélén c. nagysikerű csehszlovák filmsorozatra, mely egy cseh középváros kórházának, valamint az ott dolgozó orvosoknak és nővéreknek az életét mesélte el. Napjaink Kárpátaljáján pedig nem egy egészségügyi dolgozó gondolhat vágyakozva a csehországi vagy szlovákiai munkabérekre. S a Nagyszőlősi Járási Kórházban – mely nincs ugyan a város szélén, de jóval közelebb esik hozzá, mint a központhoz – az idén is több dolgozó mondott fel, hogy nyugati szomszédjainknál kapjon állást és tisztességes fizetést…

– Kórházunk 480 férőhelyes. 40 ágy található a belgyógyászati osztályon, ugyanennyi a pulmonológiain, a traumatológiain, a tébécé-megelőzésin, valamint a szülészetin, 41 a szívosztályon, 45 az idegosztályon és az 1. sz. gyermekosztályon, 30 a 2. sz. gyermekosztályon, a nőgyógyászatin, illetve a fertőzőosztályon, 55 a sebészetin, és hat az intenzív osztályon. 181 orvos és 481 nővér látja el a betegeinket, mindannyian magasan kvalifikált szakemberek – mutatja be az egészségügyi intézményt dr. Nagyija Onyiszenko főorvos.

– A járás lakosságának mintegy 25 százaléka magyar, és dicséretes dolog, hogy a rendelőintézetükben mindegyik orvosi szoba ajtajánál a mi nyelvünkön is fel van tüntetve a doktor neve, valamint a rendelési ideje, s a kórházban is találkozhatunk magyar nyelvű feliratokkal. De milyen mértékben tudnak kommunikálni magyar betegeikkel az orvosok?

– Magyar orvosaink és nővéreink is vannak, s mindegyik osztályon dolgozik olyan doktor vagy ápolónő, aki tud magyarul.    

– Mennyit keresnek az orvosaik, a nővéreik? Sokan ingáznak közülük, és ha igen, tudják vagy tudták-e korábban fizetni az útiköltségüket?

– Az ápolónők fizetése havi 1474 hrivnyát tesz ki, az orvosoké pedig a beosztástól és a munkaviszonytól függ. Egy beosztott doktor – a ledolgozott évek felszámítása nélkül – havi 1561 hrivnyát keres. Sok alkalmazottunk ingázik a járás más településein található lakóhelye és a kórház között, de most sem tudjuk, ahogy korábban sem tudtuk visszatéríteni az útiköltségüket.

– A munkabérek kicsiny volta, illetve az útiköltség-visszatérítések elmaradása miatt nem fordul elő, hogy hálapénzt fogadnak el az orvosok?

– Nálunk nincs hálapénz – szögezi le beszélgetőtársam. (Egy tavalyi interjúm során viszont dr. Mihajlo Policsko, a kórház immár nyugdíjba vonult volt főorvosa elismerte, hogy igenis van hálapénz, méghozzá az alacsony fizetések miatt. Hogy melyik állítás fedi a valós helyzetet, nem áll módomban eldönteni. De amellett, hogy tudom, több orvos sem fogad el hálapénzt, azokat a doktorokat sem tudnám elítélni, akik a megélhetés kényszere miatt elfogadnák azt – L. M.)

– A szinte megalázó munkabérek miatt tavaly (mint egy múlt évi cikkemben már írtam róla) öt orvos mondott fel önöknél, és távozott külföldre. Az idén is települtek már át külföldre a munkatársaik közül? Tudták-e őket pótolni?

– Igen. Egy fül-orr-gégészünk és egy belgyógyászunk Csehországban kezdett új életet, két ápolónőnk pedig Németországban vállalt munkát. A két említett doktor helyére viszont már sikerült újakat felvennünk.

– Vettek/vesznek-e fel idén végzett frissdiplomás orvosokat, nővéreket is?

– A frissdiplomás szakembereket az egészségügyi minisztérium irányítja hozzánk, csak augusztus 1. után dől el, küldenek-e új munkatársakat. Amúgy négy orvos számára tudnánk biztosítani állást, nővéreket azonban nem tudunk alkalmazni.

– Mennyire ellátottak gyógy­szerekkel, illetve mennyire meg­felelő a műszerparkjuk?

– A legszükségesebb gyógyszerekkel el vagyunk látva, az intenzív osztályon minden szükséges orvosság a rendelkezésünkre áll. A többi osztályon viszont részleges gyógyszerhiány van, több orvosságot is maguknak a betegeknek kell beszerezniük. A műszerpark? Elég jól el vagyunk látva a szükséges berendezésekkel. Vannak például röntgengépeink, mammográfunk, laboratóriumi felszereléseink, tükrözéshez használt kolonoszkópjaink. Van hat ultrahangos vizsgálóberendezésünk, melyek közül kettő modern, egy eléggé korszerű, három viszont régi berendezés. Komputertomográffal (CT-vel) is rendelkezünk, de már régi a berendezés, szükségünk lenne egy újabbra.

– És milyen javítási munkálatokra lenne szükség a kórház épületein?

– Minden évben elvégezzük a szükséges tatarozásokat. Komolyabb felújításra szorulna viszont a felvételi osztályunk, a sebészet röntgenrészlege, a sebészeti osztály bejárata, és részlegesen újra kellene vakolni a rendelőintézet utcai homlokzatát, a tetőzet alatt. Az viszont a járási állami közigazgatáson múlik, mikor különítik el a munkálatok elvégzéséhez szükséges összegeket.

A főorvos mellett néhány, szúrópróbaszerűen kiválasztott alkalmazottal is elbeszélgettem a megélhetési helyzetükről.

– Harmincévnyi munkaviszony után havi 2600 hrivnyát keresek, nagyon sok pénz megy el az élelmiszerek beszerzésére, a csatornadíj, a villanyáram, a telefondíj kifizetésére, szubvenció mellett is télen a fizetés egyötöde megy rá a fűtésre. Ha viszont nem kapnánk szubvenciót, az egész munkabérem rámenne a gázszámlánk kiegyenlítésére – fejti ki egy névtelenséget kérő doktor.

– Egy kezdő orvos számára azért nehéz a megélhetés, mert kevesebb a fizetése. Ha az orvos gyermeket is nevel, akkor még több a kiadása, csakúgy, mint más gyermekes családnál. Személy szerint fizetéstől fizetésig élek, és csak úgy tudunk létesülni, hogy előnevelt csirkét meg sertést veszek és tartok, hogy kevesebb pénz menjen rá az élelmiszerek megvásárlására – magyarázza egy másik orvos. – Még a sebészeten jobb a fizetési helyzet, a sebészek pótlékot kapnak a műtétek nehézségi fokozatától függően. Emellett az egészségkárosodás veszélyével járó munkáért is jár pótlék, például a röntgenorvosoknak. A fertőzőosztályon dolgozó doktorok pedig fizetésük 10–30 százalékát kapják kézhez pótlékként. Ami pedig a nővéreket illeti, sokan a szabadságuk idején almaszüretre vagy uborkaszedésre jelentkeznek, általában Magyarországon, hogy pluszjövedelemhez jussanak.

– Huszonnyolc éves munkaviszony után havi 2000 hrivnyát keresek – mondja egy ápolónő. – Egy Nagyszőlőstől 15 km-re levő faluból járok be minden hétköznap a kórházba, 10 hrivnyába kerül a jegy ide, 10 hrivnyába haza, szinte az egész fizetésem rámegy az útiköltségre. Még jó, hogy van háztájink… – fűzi hozzá.

Visszatérve az orvosokhoz… Láthatóan nehezükre esett fizetésük elmondása (egyikük nem is részletezte az összeget). Szégyellik annak kicsinységét? Pedig nem az ő szégyenük – hanem a 25 éve szinte folyamatosan „virágzó” ukrán államé, mely negyedszázad alatt sem reformálta meg az egészségügyet (sem), és – elnézést a kifejezésért – ilyen szégyenletes fizetésekkel szúrja ki a hat évig keményen tanuló és hosszú évek óta becsülettel dolgozó orvosok szemét.

Lajos Mihály