Vasárnapi üzenet: 2016.08.14.

2016. augusztus 10., 09:47 , 813. szám

 „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”

(Jer 29, 13)

Amikor az igében Isten kereséséről olvasok, vagy arról hallok, hogy valaki az Istent keresi, mindig eszembe ötlik a kegyelemről szóló tanítás megalázkodásra késztető, nagyszerű igazsága. Hiszen meg van írva: „Nincsen csak egy igaz is. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent.” (Róma 3: 10b–11) Nincs senki, aki keresse az Istent az Ő személyéért, az Ő akaratának megismeréséért, az Ő dicsőségéért.

Az Isten ajándékait természetesen sokan keresik: a békességet, a szabadságot, az üdvösséget, a lelkiismeret tisztaságát, áldott életet – de Őt magát senki sem keresi önként. Ha valaki Istent kezdi keresni – az Ő személyét, az Ő akaratát, az Ő dicsőségét –, az azért van, mert Isten előbb szerette, és előbb keresi őt. Az Úr Jézus úgy tanított, hogy a figyelmünk, vágyunk, imánk célpontja mindig Isten személye legyen, és csak azután kérjük a mindennapi kenyerünket, vétkeink megbocsátását, a kísértéstől, a gonosztól való szabadulásunkat. Ha mindezeket kérjük – amiket egyébként Ő kívánva kíván nekünk megadni, mert tudja, hogy mindezekre szükségünk van –, ne igényeink, ne is szükségeink betöltéséért kérjük csupán, hanem mindig az Ő nevének dicsőségéért! Ha nem azért óhajtod mások megtérését, hogy „többen legyünk”, hanem azért sóhajtasz ébredés után, hogy „magasabb legyen a színvonal”, ha nem azért keresed a szolgálati lehetőségeket, „mert az olyan jó, és mert így illik a rendes hívőkhöz”, hanem mert annyira vágyod megváltó Istened akaratának teljesülését, hogy az szinte fáj, Isten helyzetbe hozott – a kedve szerint való imádkozás és böjtölés lehetőségének kegyelmi helyzetébe. Ragadd meg, és tapasztalni fogod, milyen csodálatosan alakul át életed, gondolkodásod, és hogy mennyi, eddig még nem ízlelt gyümölcsöt terem számodra Megváltód közelsége! Ekkor lepattannak a meglanyhult, észrevétlenül beszürkült hívőséged és kongó imaéleted kérges burkai, és rácsodálkozol megtartó Istened személyének mérhetetlen gazdagságára. Ehhez képest micsoda egy dúsan megrakott asztal? Ehhez képest micsoda egy elismerő vállveregetés? Ehhez képest micsoda egy laza este a barátokkal? Ehhez képest micsoda öt óra gépezés, facebookozás? Fáj-e, hogy Isten megtalálásának, újbóli, sokadszori megtalálásának feltétele először az, hogy Őt kell keresni, csakis Őt, nem pedig azt, amit adni tud! Ha Őt nem találjuk meg, mit kezdünk a jó előadásokkal, konferenciákkal, táborozásokkal, diplomával, kapcsolatokkal – egyszerűen: az életünkkel? Aztán: teljes szívvel kell hozzá folyamodni, mindent kidobni és mindentől elválni készen, amivel Ő nem vállalhat közösséget! Így kezdődik majd el az ébredés, a változás – először kicsiben: bennem – aztán másokra is kihat, mert a kegyelemmel megerősített szívű ember a nagy Isten kegyelmének áldott eszköze lesz. Akár e pillanattól kezdve.

Kiss Lehel
szamosújvári (Erdély) lelkipásztor