Vasárnapi üzenet: 2016. augusztus 28.

2016. augusztus 24., 10:31

„Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil. 2,9–11)

„…Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Nemrég megütötte a fülem ez a mondat. A Krisztus-himnusz vége, sokat hallott és idézett szakasz. Mégis most egész máshogy cseng a fülemben a szó, majd amikor eljut az elmémig, és felfogom, hogy milyen mély jelentéssel bírnak ezek a szavak, érzem, hogy örül a szívem.

De mit is jelentenek ezek a szavak? Jézus úr, igen, tudom már 3-4 éves korom óta. Az Atya Isten dicsőségére, nem kérdés. Ő és az Atya egy. Az Atya küldte Jézust, az Atyát ábrázolta ki a földön, és az Ő akaratát vitte véghez életében és áldozatában.

Jézus úr, de nem csak a teremtett világ ura, nem csak a népek, nemzetek vagy az egyház ura. Jézus Krisztus a nehézségeim, gondjaim, bánataim ura. Úr a betegségem, fájdalmam és kétségbeesésem felett is. De úr az örömöm, boldogságom, szórakozásom, szabadidőm, munkám, még az alvásom felett is. Jézus Krisztus Úr!

Mennyire sokatmondó ez a két szó: Ő úr. Nem kell a bajaimmal, kérdéseimmel és nehézségeimmel egyedül lennem, vagy csak emberi bölcsességgel rendelkező személyre hagyatkoznom. Az örömeimmel is mehetek hozzá, mert velem együtt örül, tőle kaptam azokat ajándékba. Nem a földi dolgok határoznak meg, és nem is az események körülöttem, mert Ő ezek fölött is úr.

Olyan Uram van, akinek a nevére minden térd meg fog hajolni. Lehet, hogy most tagadják, lehet, hogy szidják, de egyszer meghajol mindenki. És én hálás vagyok, hogy már most áldhatom, és dicsérhetem!

Az Ő uralkodása az Atya dicsőségére van. Nem az én kényelmemre, nem a tömegek elégedettségére, nincs az emberi értékrendek, vagy célok alá rekesztve. Elvárásai, kérései, tanácsai mind az Atyát dicsőítik. Ezért ütközik sokszor az emberi tervekkel, célokkal és döntésekkel. De ha az Ő uralma alá vetem magam, azt az Atyát dicsőítem, aki megteremtett, szeret, és majd haza vár engem.

Bárcsak az én döntéseim, céljaim, értékrendem és életem is az Atya dicsőségére lennének! És bárcsak már most minden térd meghajolna, és minden nyelv vallaná! De egyszer így lesz, és én örömmel a szívemben várom azt a pillanatot!

Balázs Antal,

VI. éves teológus, segédlelkész