Az elpusztított milliók hiányoznak az életünkből

A holokauszt áldozatainak állítottak emléket Ungváron

Ungváron emlékjelet állított a magyar állam és Ungvár város önkormányzata a II. világháború során elhurcolt, emberi méltóságuktól megfosztott kárpátaljai zsidó származású polgárok emlékére és tiszteletére, akik közül nagyon kevesen térhettek vissza a koncentrációs táborokból. Az emlékművet a Kárpátaljai Megyei Filharmónia (az egykori zsinagóga) déli homlokzata előtti téren, az Ung folyó partján avatták fel ünnepélyesen október 9-én.

A zsinagóga körüli tér 1944 áprilisában tragikus események színhelye volt. Itt gyűjtötték ugyanis össze a zsidó hitközséghez tartozó ungvári és környékbeli lakosokat, hogy aztán a Moskovics-féle téglagyárban és a Glück-fatelepen létrehozott gettókba zárják őket, végül több transzportra bontva több mint 13 ezer zsidó embert deportáltak Ungvárról.

A felavatott emlékmű kapcsán Vida László ungvári magyar konzul elmondta: „Az emlékjel és a térrendezés eredeti ötlete és koncepciója két kiváló ungári alkotó, Kolodkó Mihály szobrászművész és Szarvas Péter építész nevéhez fűződik. A projekt megvalósításában Vaszil Krivanics és Sztepan Rusznak vett részt. Az emlékjelet Magyarország kormánya állíttatta Ungvár város közreműködésével, az egykori zsinagóga melletti téren helyezkedik el, és illeszkedik a homlokzat szimmetriájához. Egy oszlop tárul elénk, amely vasból készített vékony csillagok sokaságából áll. Minden egyes csillag kézműves munka, azaz egyszeri és megismételhetetlen, akárcsak az ember. A csillagok éles széle és a vas nyers színe félelmet és nyugtalanságot kelt a szemlélőben, amit tovább fokoz a befejezetlenség érzete. Az oszlop a mennybolt felé tart, gyászunk végtelenségébe. A múltat nem szabad megváltoztatni és nem szabad elfelejteni. Emlékeznünk kell – ezt üzeni nekünk az alkotás.”

Az avatóünnepségen a magyar kormány képviseletében dr. Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára mondott ünnepi beszédet, emlékeztetve: „1944. április 16., pészah, a zsidó húsvét első napja volt. A nap, amely 72 esztendeje gyászba borította Európa ezen szegletét. Ekkor kezdték koncentrációs táborokba hurcolni Kárpátalja zsidóságát. Ungvárról és környékéről közel 14 ezer, Kárpátaljáról mintegy 100 ezer egykori polgártársunk vált a történelem és a terror ideológiájának áldozatává. Az elhurcoltaknak – a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint – csak 20-30%-a élte túl a megpróbáltatásokat, akik a világégést követően hazatértek. Később szétszóródtak a nagyvilágban, elsősorban Palesztinában és az USA-ban találtak új otthonra. Milyen jó lenne, ha ezek az emberek, az ő gyermekeik, unokáik ma itt lehetnének közöttünk. Ha most nem a hiányuk felett érzett fájdalomról szólna ez a nap. Ez a mintegy százezer ember, a meg nem született utódok hiányoznak Ungvár, Beregszász, Munkács és egész Kárpátalja életéből. Hiányoznak a Kárpát-medence életéből, hiányoznak Magyarország életéből, az elpusztított milliók hiányoznak Európa életéből” – hangsúlyozta Latorcai Csaba, majd végül hozzáfűzte: „A mártírok emlékezete, a hősök és embermentők példája, és a Teremtőbe vetett bizalom adjon erőt mindnyájunknak, hogy képesek legyünk újra és újra felülmúlni korábbi teljesítményeinket, megerősíteni közösségeinket, szolgálni hazánkat, nemzetünket, Közép-Európa és benne a Kárpát-medence népeinek megbékélését, baráti kézfogását.”

Olekszandr Petyik, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese beszédében kiemelte. Az emléket a múlt élteti, és mindannyiunknak tennünk kell azért, hogy tiszta legyen a lelkünk, ne teremjen idegengyűlöletet.

Bohdan Andrijiv, Ungvár polgármestere hangsúlyozta, hogy szimbolikus helyen avatnak ma emlékjelet, ahonnan egykor a halálba indultak Ungvár zsidó lakosai. „Az emlékjel felavatása azt bizonyítja, hogy a többnemzetiségű Kárpátalján, Ungváron egymás iránti szeretet és béke honol. Szimbolikus jelentősége van annak is, hogy Ukrajna függetlensége óta először Kárpátalján avattak holokauszt-emlékművet. Köszönöm a civil szervezetnek, Magyarország kormányának és ungvári főkonzulátusának, hogy ilyen nagy támogatást nyújtanak nekünk ahhoz, hogy elődeink emlékét megőrizzük” – mondta Ungvár polgármestere.

Borisz Zabarko, az Egykori Gettók és Náci Haláltáborok Zsidó Túlélői Ukrajnai Szövetségének elnöke megrendülten emlékezett azokról a Kárpátaljáról deportált hontalan zsidókról, akiket a nácik 1941. augusztus 27–28-án Kamjanec-Pogyilszkij határában kivégeztek. Ezt a tragikus eseményt az egész kárpáti régió, az itt élő összes nép tragédiájának nevezte. Ez a gyászos emlék elválaszthatja, de össze is kötheti az embereket. Bármennyire fájdalmas is, de emlékezni és emlékeztetni kell a holokausztra, hogy soha többé meg ne ismétlődjön, sem nálunk, sem másutt a világban – hangsúlyozta. Majd a holokauszt-túlélők utolsó nemzedékének képviselőjeként mindenkinek köszönetet mondott, akik segítenek megőrizni a holokauszt emlékét, hogy ez az embertelenség a múltunk és ne a szörnyű jelenünk legyen.

Az emlékezőbeszédeket követően Jonathan Benjamin Markovics kijevi főrabbi és Menehem Mendel Wilhelm ungvári és kárpátaljai főrabbi a kárpátaljai zsidó hitközségek képviselőivel közösen meggyújtották a gyertyákat. Jonathan Benjamin Markovics főrabbi ezt követően elmondta, hogy amikor felkérték arra, hogy Ungváron részt vegyen ezen az ünnepségen, rögtön igent mondott, anélkül, hogy tudta volna, hogy mikor kell jönnie. Ugyanis ő maga és szülei is Ungváron születtek, a nagyapja ungvári rabbi volt. Elmesélte felmenői megrendítően tragikus történetét. És ismételten hangsúlyozta: „Hogyne jöttem volna egy ilyen eseményre! Abba a városba, ahol a szüleim és nagyszüleim éltek, ahol el vannak temetve.”

Végül Menehem Mendel Wilhelm ungvári és kárpátaljai főrabbi a II. világháború előtti ungvári zsidó közösség anyanyelvén, a ma már a kárpátaljai zsidók közül is csak kevesek által értett jiddis nyelven mondott rövid beszédet, majd egy imát, ezt követően a kárpátaljai zsidó közösség egyik tagja elmondta a kádist, azt az ősrégi zsidó imát, amely Isten nagyságát, mindenhatóságát és könyörületességét fejezi ki költői formában. A kádis a legszentebb imák egyike, amelyet a gyászolók 11 hónapon keresztül mondanak elhunyt szeretteikért.

Menehem Mendel Wilhelm rabbi ugyancsak köszönetet mondott a magyar kormánynak és Magyarország Ungvári Főkonzulátusának az emlékjel felállításáért, végül a jelenlévők elhelyezték az emlékművön az emlékezés kavicsait.

Badó Zsolt