Mit hoz Amerikának? A Földnek? Európának?

A kívülálló győzelme

2016. november 8-án az Egyesült Államok választópolgárai az urnákhoz járultak, hogy megválasszák a szuperhatalom 45. elnökét, s november 9. hajnalára eldőlt: szoros küzdelemben, 289 elektori szavazattal, 218 ellenében, Donald Trump republikánus elnökjelölt nyerte meg a választást, maga mögé utasítva demokrata ellenfelét, Hillary Clintont. Vagyis, bár még a választást megelőző napon végzett különböző közvélemény-kutatások szerint is a tapasztalt politikus, korábbi külügyminiszter, még korábbi New York-i szenátor (és még korábbi first lady) Hillary Clinton vezetett 1,8-5,2 százalékkal, óriási meglepetésre végül mégis a politikában eddig kívülállónak számító milliárdos üzletember, író, Donald Trump „vette be” a Fehér Házat. Miként is dőlt el a küzdelem, s mit hozhat ez az eredmény Amerika, a Föld és Európa számára?

Az amerikai választási rendszernek megfelelően, a Republikánus és a Demokrata Párt is előválasztásokon döntötte el, kit indít harcba az államfői tisztség megszerzéséért. A demokratáknál Hilary Clinton számított a legesélyesebbnek, a 2016. június 8-i előválasztáson magabiztos győzelmet aratott kihívója, Bernie Sanders vermonti szenátor fölött, a július 25. és 28. között, Philadelphiában megtartott demokrata konvención (jelöltállító ülésen) pedig hivatalosan is ő lett pártja elnökjelöltje s egyúttal Amerika első női elnökjelöltje. Kampányában a középosztályt, illetve a könnyebben elérhető egyetemi oktatás és a mindenki számára elérhető egészségügyi kezelések biztosítását állította a középpontba. A jelöltállító ülésen elmondott beszédében pedig – többek között – a munkahelyteremtésről, a globális felmelegedés elleni harc fontosságáról, a minimálbér megemeléséről, a hazai termelők támogatásáról ejtett szót, s különösen a nemzetbiztonság kérdésében ostorozta republikánus ellenfelét, Trumpot, aki addigra már megnyerte a republikánusok előválasztását, a július 18-21-én Clevelandben megrendezett republikánus konvención pedig hivatalosan is őt jelölték az elnökségre. Trump – itt megtartott beszédében – rendkívül sötétnek minősítette Amerika jelenlegi helyzetét, s ígéretet tett rá, hogy megerősíti a közbiztonságot, falat húzat fel az amerikai-mexikói határra, megakadályozandó a latin-amerikai migránsok beáramlását, illetve, hogy kiutasítja az illegális bevándorlókat. S a Közel-Keletről érkező migránsok befogadásának kérdésében is elutasító álláspontot képviselt, szemben az Obama-adminisztráció befogadó politikájával. Amiért különben az amerikaiak jó része sem rajong, a terrorveszély megnövekedésének esélye miatt.

A választási kampány során külpolitikai téren is kirajzolódtak a két jelölt közötti különbségek. Clinton oroszellenességével szemben Trump baráti hangot ütött meg Putyinnal kapcsolatban. Emellett némileg izolacionistának is tűnt (az amerikai politikában nem számít ismeretlen jelenségnek az izolacionizmus, vagyis a passzívabb külpolitika mellett a belpolitikai kérdésekre való összpontosítás), pl. kilátásba helyezte a NATO-együttműködés keretében Németországban állomásozó amerikai csapatok kivonását. S ugyancsak a NATO-n belüli együttműködés megváltoztatását érintette azzal a kijelentésével, miszerint hatalomra kerülése esetén a NATO-tagállamok nem számíthatnak továbbra is automatikusan Amerika segítségnyújtására, hanem csak abban az esetben, ha nemzeti jövedelmük legalább 2 százalékát hadikiadásokra, hadseregfejlesztésre fordítják. Külpolitikai téren a két jelölt csak abban értett egyet, hogy fokozni kell a terrorista szervezetek, elsősorban az Iszlám Állam elleni harcot, s Trump ígéretet tett az utóbbi szervezet megsemmisítésére.

A kampány a politikai elképzelések ütköztetése mellett személyeskedésekben is bővelkedett. A demokraták nemzetbiztonsági szempontból veszélyesnek minősítették Trump oroszbarátságát, s felvetették a gyanút, miszerint a Kreml titokban támogatja a republikánus jelöltet, ezzel pedig beavatkozik az amerikai belpolitikába, amit mind Trump, mind Putyin visszautasított. Ugyancsak az elnökaspiráns orra alá dörgölték, hogy – amit egy tizenegy éves hangfelvétel bizonyított – 2005-ben egy beszélgetés során Trump sértő módon beszélt a nőkről. A jelölt ezt követően videoüzenetben kért bocsánatot a hölgytársadalomtól. Ugyanakkor Clinton ellenfelei a demokrata elnökaspiráns megbotlásai, elgyengülései kapcsán felvetették, hogy egészségi okokból alkalmatlan az ország vezetésére. Felmerült, hogy Parkinson-kórja van, amit nem tudtak bizonyítani. Ám az egyik rosszulléte után csak a kezdeti titkolózások után árulta el a kampánystábja, hogy tüdőgyulladásba esett, s a titkolózás ténye megingatta a választókat abban a kérdésben, hogy őszinte-e hozzájuk a jelölt. Szintén rontotta Clinton helyzetét egy, még 2015 márciusában kirobbant botrány, amit a republikánusok természetesen beemeltek a kampányba. Ugyanis kiderült, hogy Hillary Clinton külügyminiszterként nem a kormány hivatalos e-mail címéről, hanem egy magáncímről intézte elektronikus levelezését külföldi és belföldi partnereivel, így azt homály fedi. Pedig az amerikai kormány épp külügyminisztersége első évében, 2009-ben vezette be azt a gyakorlatot, hogy a kormánytagok – biztonságpolitikai okokból – hivatalos címekről is vezessék a levelezésüket, s ha magáncímről írnak, illetve fogadnak levelet, arról másolatot kell küldeni a hivatalos címre is. A szabad információáramlásról szóló törvény értelmében ugyanis azokat meg kell őrizni, hogy kérésre újságírók, valamint történészek is megkaphassák és felhasználhassák az anyagokat. Ezt pedig Clinton elmulasztotta…

Mindezek ellenére az elnökjelöltek televíziós vitáiból – az elemzők és a nézők többsége szerint – a demokrata jelölt került ki győztesen, s bár fej-fej mellett haladtak, úgy tűnt, Clinton „fut át” győztesként a képzeletbeli „célszalagon”. Ezért robbant bombaként, hogy a történelem két legnépszerűtlenebb (vagy legkevésbé népszerű?) amerikai elnökjelöltjének párviadalát Trump nyerte meg. Ugyanis győzni tudott abban a két Nagy-tavak menti államban – Wisconsinban és Michiganben –, melyek eddig biztos demokratapártiaknak számítottak, s ezért Clinton ott nem is kampányolt sokat, ellentétben a republikánusokkal, akik megszerezték a győzelmet a két államban, valamint három nagy és a két párt között „billegő” keleti tagállamot, Floridát, Észak-Karolinát, valamint Pennsylvaniát, s ez döntötte el a küzdelmet.

Az elnökválasztással egyidejűleg került sor a 115. amerikai kongresszus tagjainak (a teljes képviselőháznak és a szenátus egyharmadának) a megválasztására, melyből szintén a republikánusok kerültek ki győztesen. Tehát Clinton még győzelme esetén sem tudott volna nyugodtan kormányozni az ellenzéki többségű törvényhozás mellett.

Választási győzelmét követő beszédében Trump kifejtette: minden amerikai elnöke lesz, hozzá akarja segíteni minden honfitársát, hogy felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket, képességeket, továbbá újjá akarja építeni Amerikát, megújítani a nemzetet, növekedési pályára állítva a gazdaságot. Megkétszerezi a gazdaság növekedési ütemét, újjáépíti a belső (tehát a nem a tengerparti) területek városait, több autópályát. Emellett infrastrukturális beruházásokat is kilátásba helyezett, melyek millióknak adnak majd munkát. Ugyanakkor, ha Trump – ahogy többször megígérte – véget vet Obama egészségügyi reformjának, 22 millió amerikai marad egészségbiztosítás nélkül. Cserébe megszűnik a 200 ezer dollár feletti keresetűeket, egészségbiztosítókat (az USA-ban több magán egészségbiztosító működik), kórházakat és egészségügyi termékeket gyártó cégeket sújtó különadó…

Martin Schulz, az Európai Parlament szociáldemokrata párti elnöke gratulált Trump győzelméhez, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki, hogy várhatóan nehezebbé válik az együttműködés Amerika és az EU között, bár bízik benne, hogy mégis együtt tudnak majd működni a közös érdekek mentén. Volker Kauder, a Németországban kormányon lévő jobboldali CDU/CSU pártszövetség frakcióvezetője kijelentette: Németországnak együtt kell működnie Trumppal, továbbá, hogy a szoros transzatlanti kapcsolat az elkövetkező években is rendkívül fontos lesz Németország és egész Európa számára, s fontosnak tartotta, hogy az új amerikai elnök ismerje fel, hogy az USA számára is csak hasznot hoz az Európai Unióval és Németországgal való jó viszony. Az európai uniós liberális oldal eközben aggódik, akárcsak a zöldek. Guy Verhofstadt, az európai parlamenti liberálisok vezetője szerint nem lehet megbízható szövetségesként tekinteni Trumpra. Míg Putyin röviden gratulált a republikánus jelölt győzelméhez. Akárcsak Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki már a nyáron, a Tusványosi Szabadegyetemen tett egyik nyilatkozatában lándzsát tört Trump mellett. S Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is gratulációját fejezte ki. Mint fogalmazott, mind a világgazdaságban, mind a világpolitikában új korszak zajlik, mely történelmi kihívások elé állítja az egész világot, mely kihívások legyőzéséhez új és bátor megközelítésekre, új és innovatív politikára van szükség.

A jövő pedig megmutatja, mit hoz Trump Amerikának, Európának és a Földnek.

Lajos Mihály