Fekete karácsony, fehér húsvét?

Kalendárium

December, télelő, karácsony hava ünnepekben, jeles napokban, jóslásokban és babonákban gazdag.

A népi időjóslások szerint „Hideg, havas december, jó termést vár az ember.” A téli mennydörgés jó termést ígér. A fekete karácsony fehér húsvétot hoz. „Ha december lágy, esős, a vetés csak meglehetős.”

Néhány nappal ezelőtt vette kezdetét a karácsonyra való felkészülés időszaka, az advent, s vele együtt az egyházi év. Kezdete mindig az András-naphoz (november 30.) legközelebb eső vasárnap. Több szokás is kapcsolódik hozzá. A legismertebb az adventi koszorú készítése. A három lila és az egy rózsaszín gyertya a hitet, reményt és a szeretet, illetve az örömöt jelképezi. Az adventi hajnali mise idejére a házat, az ólakat jól bezárták, mert úgy tartották, oda menekülnének a roráté (hajnali) mise harangszója elől a boszorkányok, s ott kárt csinálnának. A misére hívó harang köteléből a lányok levágtak három apró darabot, azt a hajukba kötötték, hogy sok kérőjük legyen.

December 4. – Szent Borbála vértanú napja. A gyönyörű szép Borbálát pogány édesapja rendszeresen egy magas toronyba zárta, mikor nagyobb útra ment. Egy ilyen alkalommal kérte felvételét az Egyház közösségébe, mert vágyott a keresztségre. Apja emiatt meg akarta ölni, ám lánya elmenekült. Egy pásztor árulásának nyomán találtak rá. Keresztényeket kínoztatott meg előtte a bíró, hogy megfélemlítse. Megszégyenítésül meztelenül pellengérre állították, ám a hirtelen kialakult köd eltakarta testét. Végül fővesztésre ítélték: saját apja fejezte le. Ha a Borbála-napon vízbe tett cseresznyeág (Borbála-ág) karácsonyra kivirágzik, férjhez megy a lány.

December 6. – Szent Miklós. Életéről nagyon sok történet, ám annál kevesebb történelmi szempontból is hiteles leírás ismeretes. A kis-ázsiai Myrában tevékenykedett. A város közössége égi jel hatására választotta püspökének. A hozzá fűződő legendák szerint nagy szegénységben lévőknek ajándékozott pénzt, névtelenül, titokban. Az ajándékhozó Szent Miklós, Mikulás szokása újabb keletű. Hozzá kötődő szokás a Mikulás-járás. Miklós püspök és kísérete betér a kisgyerekes házakhoz, tudásuk és viselkedésük szerint a gyerekek jutalmat vagy virgácsot (nevelői célzatú fenyítésre alkalmas vesszőt) kapnak tőle.

December 8. – Szűz Mária szeplőtelen fogantatása. A Magyar Katolikus Lexikon szerint „teológiailag az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől. Az üdvösség történetében egy ilyen eset van: Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása. „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni” – szólította meg őt a hírt vivő angyal.

December 13. – Luca napja. Talán a „legbabonásabb” az év 365 napja közül. Egy szenthez kötődő legenda is hozzá kapcsolódik. Az előkelő családból származó Lúcia Szent Ágota sírjához vitte súlyosan beteg édesanyját, hogy gyógyulását kérjék. Miután meggyógyult, Lúcia Ágotát látta álmában, aki közölte vele, hogy hite is elég lett volna a gyógyuláshoz. Hazafelé menet engedélyt kapott, hogy ne kelljen férjhez mennie. A hozománytól elesett vőlegény bosszúból bíróság elé vitte, s a lányt megkínozták. Csak az utolsó kenet felvétele után halt meg, miután torkát karddal döfték át.

A néphagyományban kétféle Luca ismert: a jó és a boszorkány. Ezen a napon kenyeret sütni, mosni szigorúan tilos. Tiltják a varrást is, mert azzal bevarrják a tyúkok tojókáját, s nem lesz tojás. Ajánlatos volt viszont az asszonynak sokat ülni, hogy a kotlós jól üljön majd a tojásokon (termékenységvarázslás). A tyúkokat kemencében tüzesített piszkafával piszkálták meg, hogy jól tojjanak. „Az én tyúkom tojj, tojj, a másé meg kotty, kotty.” A baromfi szaporodása érdekében készült a lucapogácsa, amiből egészségmegőrző szerepe miatt a baromfik mellett minden háziállatnak adtak. A megelőző napon a fiatal lányok vagy a vénlányok megtréfálására leszedték és kicserélték vagy eldugták a kapukat, eltorlaszolták az ajtót. Ezen a napon kezdték készíteni a Luca-széket, melyet karácsonykor az éjféli misére vittek, mert ráállva fel lehetett ismerni, ki a boszorkány. Luca-napon kotyolni jártak a fiúk: köszöntőjükért tojást kaptak. „A Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” A Luca-napot követő 12 nap időjárása megmutatja a következő 12 hónap időjárását. Ha Luca sárban jár, a karácsony hóban áll.

December 24. – Szenteste, karácsony vigíliája. A még böjtös vacsora (néhol egész napos böjtölés előzte meg) után családi körben, várakozással telt az este. A családtagokon kívül a vagyontárgyaknak is otthon kellett lenniük, ezért minden kölcsönkért tárgyat visszaadtak. A Magyar Katolikus Lexikon írja: „A karácsonyesti harangszóra megnyílik az ég, és egészen az éjféli misére való beharangozásig így is marad. Ezt az időt békességben, szeretetben kell eltölteni, hogy a kis Jézus áldására méltók legyünk. Az éjféli harangszóra az istállóbéli jószág is talpra áll.”

December 24-én, Ádám és Éva napján ha szépen hull a hó, az „reménységet ád, hogy lészen minden jó.”

December 25. – Karácsony. A Magyar Néprajzi Lexikon vonatkozó része számunkra talán szokatlan szokásokat is jegyez az ünnepről. Lánynak, asszonynak nem volt szabad más házhoz menni, mert szerencsétlenséget vinne magával. Ezért a fiúk járnak köszönteni. A székelyek szerint olyan nemű borjat ellik a tehén, amilyen nemű az első látogató. Menyhén úgy itatták a jószágot, hogy „a gazda elővette a karácsonyesti vacsoránál megmaradt ostyát, arra zöld petrezselymet tett, majd piros almát, és az egészet a vályúba tette, aztán erről itatták a marhákat, hogy egészségesek legyenek”. A család minden tagjának megfigyelték a viselkedését, mert úgy tartották, amilyen karácsonykor, olyan lesz egész évben. Étkezés előtt olyan vízben mosakodtak, amibe almát és ezüstpénzt tettek, hogy szerencsések és egészségesek legyenek.

A karácsonyi asztal megterítésének külön szokásrendje van. Az asztalt különlegesen díszítik fel, különböző gazdasági és háztartási eszközöket is tesznek rá, melyeket legkorábban aprószentek napján szednek le. Mindezek célja, hogy a következő év termékeny legyen. A gazdasági és háztartási eszközökkel az a cél, hogy hatékonyabbá váljanak. Az asztalra és alá szalmát, szénát, gabonamagvakat tettek, melyek a jó termést hivatottak szolgálni. Leszedés után a baromfinak adják, hogy sok tojást tojjanak. A hosszabb időre az asztalra tett élelmiszereknek is céljuk van: „A só alkalmassá lesz tehenek, méhek megvarázslására, gyógyítására, a bors a gúnár vagy a kakas férfiasabbá tételére, a fokhagyma gyógyító erőt nyer, a méz a torokfájás hathatós gyógyszere lesz, a tojás az állatok egészségét biztosítja stb.” – jegyzi a lexikon. A „fekete karácsony” „fehér húsvétot” hoz.

December 27. – János napja. János-nap ha borús, a termés igen dús.

Az év utolsó napja, Szilveszter ha szép tiszta idővel köszönt be, vagyis „ Szilveszter jól végezte nekünk az időt, remélhetünk ezután boldog, jó esztendőt”. „Ha Szilveszter nyugszik széllel, az újév derűvel kél fel.”

em