Történelmi egyházaiban is él a nemzet

Megújul a técsői református templom

2016. december 4., 10:33 , 829. szám

A kárpátaljai szórványmagyarság nemzetrészünk legkülső védvonala, egy végvári rendszer, melynek védművei kulturális-érdekvédelmi szervezeteink helyi szervezetei, valamint ott élni akaró iskoláink, népzenei és néptáncegyütteseink, és messze nem utolsósorban történelmi egyházaink gyülekezetei. Ez a legkülső védvonal az egyik legfontosabb védőgát, melynek fel kell tartóztatnia az asszimilációs törekvések fel-felcsapó hullámait. Ehhez viszont nagy szükség van e végvári lánc szemeinek az erősítésére, amibe beletartozik ottani templomaink karbantartása, szükség esetén pedig a felújításuk is.

Az utóbbi időben gyönyörűen rendbe szedett, közép-európai arculatúvá varázsolt técsői városközpontban nyújtja az ég felé sudár harangtornyát az egykori koronaváros középkori eredetű, egykor római katolikus, a reformáció idején azonban protestánssá lett református temploma. A szent hajlékba belépve viszont azonnal felfigyelek a volt szentélyrészben álló állványzatra.

– Október elején vágtunk bele – a Teleki Alapítvány támogatásával, szponzorálása mellett – az épületrész, valamint a hozzá kapcsolódó egykori sekrestye belső felújításába – tájékoztat Révész Sándor, az egyházközség gondnoka –, s most újítottuk fel a mennyezet festését.

– Egy XIII. századi freskót is feltártunk, mely az utolsó vacsorát ábrázolja, s restauráltatni is fogjuk azt – jegyzi meg László Károly, a gyülekezet lelkipásztora. –Tavaly a templomhajó belsejét újítottuk fel, a kazettás mennyezettel együtt (Kárpátalja legnagyobb és egyik legszebb kazettás mennyezetéről van szó – L. M.). Újra is padlóztuk az épületet, s új padokkal cseréltük fel a régieket.

– Jövőre pedig elvégezzük a templom külső felújítását, a tornyával együtt – fűzi hozzá a gondnok.

Mi pedig mindannyian örülhetünk egy jelentős műemléki értékkel is bíró, történelmünket falaiban őrző, s ami még fontosabb: a benne anyanyelvünkön felhangzó énekekkel és szentbeszédekkel a lelkeket oltalmazó, és egy felső-Tisza-vidéki magyar közösség megőrzésében is kiemelkedő szerepet betöltő templomunk megújulásának.

Lajos Mihály