Vasárnapi üzenet: 2016. december 4.

Krisztusban kedves Testvéreim!

Immár egy hete kezdődött el egyházi évünknek egy nagyon kedves és meghitt időszaka a keresztények számára. Ez az időszak az advent, a karácsonyra való készületnek az ideje. Ezekben a napokban a keresztény családok meggyújtják adventi koszorúikon a gyertyákat, és közös imával, elmélkedéssel készülnek a szent ünnepekre. Elsősorban az Úr Jézus születése ünnepének előkészülete ez az időszak, de az advent folyamán is vannak kedves ünnepnapok, szenteknek az ünnepei, hiszen a szentek példája támogatja és segíti mindennapi keresztény életünket.

Egy ilyen nagyon kedves szent emléknapját ünnepli az egyház december 6-án. Minden keresztény ember ismeri Szent Miklós püspök életének főbb állomásait. Nagyon kedves szentje egyházunknak, aki a gyermekek védőszentje és pártfogója is. Az életével kapcsolatban nagyon kevés adat áll a rendelkezésünkre, mely történelmileg is hitelesnek mondható. A mai Törökország területén lévő Myra városának volt a püspöke. Az ereklyéit Bariba szállították 1087-ben, amely város a mai Olaszország területén van. Itt egy nagy bazilikát építettek tiszteletére. A kevés hiteles életrajzi adat ellenére egész Európában ismert szentté vált. Nagyon sok legenda fogalmazódott meg vele kapcsolatban, melyek pontosan azt bizonyítják, hogy nagy tisztelete volt a keresztények körében. A legendákban egy nagyon fontos tulajdonságát emelték ki a hívek. Ez nem más, mint irgalmas szeretete és segítőkészsége a szegények és kitaszítottak iránt. Püspökként sokszor személyesen segített a rászorulóknak. Személyesen juttatta el hozzájuk a pénzt vagy más adományt. Mindezt azonban úgy tette, hogy ezért ne őt érje a dicsőség és a tisztelet, hanem az Urat.

Mennyire igazak az ő életére Jézus szavai, melyekben azt kéri tőlünk, hogy úgy tegyük a jót, hogy ezért a mi Mennyei Atyánkat érje a magasztalás, a dicséret, ne minket. Sokszor nehéz ezt megvalósítani a mindennapi életben, mert sokszor pont mi szeretnénk a dicséretet és elismerést kapni. Jó lenne Szent Miklós püspöktől megtanulnunk ezt a fontos keresztény erényt. Jó lenne, ha  a mai nehéz időben is lennének olyan áldozatkész keresztények, akik Szent Miklós püspökhöz hasonlóan észreveszik a mellettük élő embertárs szükségleteit, és igyekeznek enyhíteni ezeken. Ezek a szükségletek nem mindig anyagiak. Nem mindig lehet ezeket azonnal észrevenni. Érzékeny és embertársainkra nyitott szív szükséges ehhez. Adja az Úr, hogy a karácsony ünnepére készülve megnyissuk szívünket és lelkünket embertársaink mindennemű szükségleteire. Ámen.

Molnár János
beregszászi római katolikus esperes, plébános