Privatbank: Ami az államosítás mögött állhat

2016. december 28., 12:31 , 833. szám

Mostanság a csapból is annak a történetnek a különböző változatai folynak, miként került bajba az ország legnagyobb pénzintézete, a Privatbank, mi állhat a válság hátterében, s mibe kerül mindez nekünk, egyszerű polgároknak. A gond az, hogy a hírek nemegyszer ellentmondóak és foszlányosak, hiányosak. Így a krónikás nem tehet egyebet, mint hogy előszóként leszögezi: amit leír, annak akár az ellenkezője is igaz lehet.

Az Ukrán Nemzeti Bank (NBU), amely felügyeletet gyakorol az ország pénzintézetei felett, az államosítást megelőző két hét során lépett a tettek mezejére a Privatbank helyzetének rendezésével kapcsolatban, s javasolta a kormánynak az államosítást a még nagyobb baj, a teljes bankrendszer válságának elkerülése végett. A bank sorsa ezután valójában két nap alatt, december 17–18-án dőlt el. A kiszivárgott pletykák szerint eleinte nem minden részvényes akarta az államosítást, de Volodimir Hrojszman kormányfőt is meg kellett győznie a nemzeti banknak arról, hogy a kialakult helyzetből nincs más kiút.

Miután minden érdekeltet sikerült meggyőzni, december 18-án délelőtt összeült az NBU igazgatótanácsa, amely fizetésképtelennek nyilvánította a Privatbankot. Ezután a pénzügyi hatóságok mintegy 100 fős csapata szállt ki a bajba jutott bankhoz, ezzel párhuzamosan pedig összehívták a kormány, majd a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács ülését, hogy mindkét testület hozzájárulhasson az államosításhoz.

A művelet lebonyolítóinak gondolniuk kellett arra is, hogy a tranzakció során a kormányzat minden érintett képviselője megnyugtató üzeneteket közvetítsen nyilatkozataiban a betétesek, illetve általában a lakosság felé, elkerülendő a pánikot, amely csak még mélyebbre ásta volna az amúgy is halódó bank sírját.

Utólag elmondhatjuk, hogy a pánikot sikerült elkerülni, a bankrendszert és a hrivnyát sikerült megőrizni, ami kétségtelenül üdvözlendő. Gyakorlatilag 3-4 nap alatt végbement az államosítás legkényesebb része, és közben nem álltak elkeseredett emberek tömegei a Privatbank fiókjai és automatái előtt. Ám van még miért aggódnunk.

Úgy hírlik, a felek – az állam és a bank eddigi tulajdonosai – nem tartják be maradéktalanul annak a megállapodásnak a feltételeit, amely alapján az államosításra sor kerülhetett, sajtónyilatkozataikban többször is egymást vádolták a bank válságának előidézésével.

Valerija Hontareva, az NBU elnöke például mindjárt közölte, hogy a Privatbank tőkehiánya 116 milliárd hrivnyát tesz ki, vállalati hitelállományának 97%-a pedig a bank részvényeseivel kapcsolatba hozható cégeknek lett folyósítva. (Egyes sajtóértesülések szerint ezt nem kellett volna a közvélemény orrára kötnie az elnöknek.) Felhánytorgatta a jegybank vezetője azt is, hogy a Privatbank már közel egy éve nem felelt meg a kötelező tartalékképzési követelményeknek. Hogy mit tettek a felek ez idő alatt? Csak találgathatjuk.

A Privatbanknál ugyanakkor azzal magyarázták a kialakult helyzetet – a gazdasági és pénzügyi válság hatásai mellett –, hogy az NBU számukra hátrányosan változtatott bizonyos hitelzálog-nyilvántartási szabályokon, s „információs támadás” érte a pénzintézetet. Közölték, akkor döntöttek a bank „békés” átadásáról állami tulajdonba betéteseik érdekében, amikor megértették, hogy előfordulhat, nem élik túl az ellenük indított támadást.

Mint utaltunk rá, jelen helyzetben a külső szemlélő szempontjából eldönthetetlen, hogy melyik félnek van igaza. Egyfelől felmerül a kérdés, miért csak most, az utolsó pillanatban avatkozott be az NBU, ha egyszer tudott a pénzintézet problémáiról. Másfelől az adhat okot gyanakvásra, hogy az előző tulajdonosi kör is hallgatott a pénzintézet problémáiról.

Az eseményeket kívülről szemlélőket az is érdekelheti, hogy milyen feltételekkel került sor a tulajdonosváltásra. Az Ekonomicsna Pravda például tudni véli, a megállapodás egyik feltételeként az állam eltekint attól, hogy felhánytorgassa néhány tranzakció, a bankból a korábbi években szerződésekkel kivitt pénzek sorsát. Kérdéses ugyanakkor, hogy meddig tart a kormányzat, mindenekelőtt a nemzeti bank türelme e tekintetben. Valerija Hontareva, az NBU elnöke például már december 21-én arról beszélt egy rádióműsorban, hogy mielőtt bevezették volna az ideiglenes kormányzást a Privatbanknál, a pénzintézetből kivontak további 2,6 milliárd hrivnyát. Persze a volt tulajdonosok kezében is maradt még adu ebben a játszmában, hiszen az államosítás végső ára az állam számára továbbra is nagyban függ attól, hogy a Privatbank bizonyos hitelezői miként törlesztik a hiteleiket.

Szakértők figyelmeztetnek, hogy függetlenül attól, ki a felelős(ebb) a kialakult helyzetért, csak tovább ront a helyzeten, ha a felek most nem tartják be az államosításra vonatkozó megállapodás feltételeit, mert azzal csak növelik a bank megmentésének költségeit.

Pedig a kiadások előreláthatóan már így csillagászatiak lesznek. Oleh Csurij, az NBU alelnöke közölte, az államnak 116 milliárd hrivnyát kell a pénzintézet feltőkésítésére fordítania az államadósság terhére. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az ügyletből kifolyólag egy polgárra számítva körülbelül 3000 hrinyával nő majd az államadósság. A bank feltőkésítését Ukrajna államkötvények kibocsátásával tervezi megoldani. Az értékpapírok első, 43 milliárd hrivnya értékű részlete a hírek szerint még ez év végéig megjelenik.

A történtek hatása az ország többi pénzintézetére, Ukrajna egészére – túl az adósságteher növekedésén – egyelőre még a szakértők számára sem látható előre minden részletében. Egyfelől örülhetünk, mondják, hogy sikerült elkerülni a bankrendszer összeomlását, ami talán a hrivnya árfolyamát is magával rántotta volna. A sikeres végkifejletet e tekintetben elemzők főként annak tudják be, hogy az ország mögött áll hitelprogramjával a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Ugyanakkor felteszik a kérdést: mi lesz, ha az IMF netán kivonul az országból?

Másfelől – és ezt talán még az előzőnél is nagyobb problémának tekintik –, felhívják a figyelmet arra, hogy a Privatbank államosításáról a színfalak mögött állapodtak meg a felek. A közvéleményt máig nem tájékoztatták az egyezség részleteiről, holott a bankmentő akciót a polgárok megtakarításaiból (sőt még meg sem keresett pénzéből!) finanszírozza az állam.

(epravda.com.ua/unian.ua/ntk)