„Ha szeles, jő hadakozás”

Kalendárium

Január havának néhány időjóslásából az évi termésre, szerencsére, időjárásra vonatkozóan informálódhatunk – már amennyiben hiszünk ezen jóslásokban.

Az újév (kiskarácsony) köszöntése tipikusan „férfimunka”. A hagyomány szerint újév reggelén elsőként férfinak kell átlépnie a ház küszöbét, s kifejezetten szerencsétlenséget jelent, ha az első látogató nőnemű. Néhol az jelent szerencsét, ha az első látogató cigányember. Sok újévhez kötődő hagyomány központja, hogy ami január elsején történik, az egész évben visszatérő mozzanat lesz az egyén, a család, a gazdaság életében. Ezért pl. nem szabad tartozással kezdeni az évet, különben a családnak egész évben adóssága lesz. Nem szabad a házból semmit kiadni, illetve lustálkodni sem. Következtetni lehet az időjárásra is: ha újév napján szép idő van, jó lesz az év is. Újév napján a csillagos ég rövid telet, a piros hajnal szeles évet ígér.

Az újévi étkek hagyománya is ezt a gondolatmenetet tükrözi. Szárnyast nem fogyasztanak, mert azzal elrepülne a szerencse, disznót viszont igen, mert az maga alá kaparja a szerencsét. Szemes főzeléknövényeket, pl. lencsét azért fogyasztanak, hogy a sok szem az új évre sok pénzt hozzon.

A hajnalban merített vizet aranyvíznek nevezik. Ezzel mosdottak meg a lányok, hogy egész évben szépek és egészségesek legyenek.

Újévi kántálás Bátyúból: „Mutasd meg nagy irgalmadat, szent Isten, jó atyánk, mi volt, mi lesz, te alkotád, vigyázz tovább is ránk. Adj boldog újévet nekünk, ó, hallgass meg, nagy Istenünk. Őrizd meg földi népedet, áldd meg jobb kezeddel, oltalmazó szárnyaidat fejünkről ne vedd el. Adj boldog új évet nekünk, ó, hallgass meg, nagy Istenünk!” Akliban pedig ekképpen zárják/kezdik az évet: „Közeleg az Óesztendő, közeleg a vége, még néhány perc, s kezdődik az Óév temetése. Sok ember a távozását eddig nem siratta, ma is vígan vigadoznak lakomákat csapva. Vad mulatságok helyétől álljunk halkan félre, Bibliánk fénye mellett tekintsünk az égre, arra kérve a Teremtőt, mélyen térdet hajtva, adja meg a kenyerünket úgy, mint eddig adta. És az ember, aki vakon rohan a vesztébe, találjon rá az új évben Isten ösvényére!”

Ha az év utolsó napja szép tiszta idővel köszönt be, vagyis „Szilveszter jól végezte nekünk az időt, remélhetünk ezután boldog, jó esztendőt”. „Ha Szilveszter nyugszik széllel, az újév derűvel kél fel.”

Január 6. –Vízkereszt. A katolikus közösségekben ez a vízszentelés napja. A templomban megszentelt víznek egészségvédő és óvó erőt tulajdonítanak. Isznak belőle a családtagok, sokan a jószágnak is adnak belőle, „megszentelik” (meghintik) vele a lakóházat (vagy annak négy sarkát), az ágyakat, az udvart és a gazdasági épületeket is, hogy mind a családtagok, mind a jószág egészséges legyen. Szentelt vízzel készül a szenes víz is, melyet ijedtség esetén készítenek és adnak a gyermeknek. Ezen a napon kezdik a papok a házszentelést.

Ha vízkeresztkor olvad a jég, hosszú lesz a tél. Ha havazik, az korai tavaszt jelent. Ha fagy, sokára jön a tavasz. A szeles idő jó termést jelez. „Ha vízkereszt vizet ereszt, a tél soká ki nem ereszt.”

Január 18. – Piroska napja. „Piroska napján, ha fagy, negyven napig el nem hagy” (mármint a fagy).

Január 21. – Ágnes napja. Szent Ágnes keresztény vértanú. Legendája szerint Róma prefektusának fia akarta feleségül venni a 12 éves Ágnest, ő azonban elutasította, mert Krisztus jegyeseként szüzességi fogadalmat tett. A fiú bosszúból feljelentette. Máglyán akarták elégetni, de a tűz nem ártott neki, ezért lefejezték.

Az időjóslás szerint: „Ágnes-napi derült idő jó termést jelez elő.”

Január 22. a szőlősgazdák védőszentje, Vince napja. A Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó cikkében olvasható: „…a pécsi szőlősgazdák Vince napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni. Voltak, akik vesszőt vágtak le, és a meleg szobában rügyeztetni kezdték. Ennek állásából, mértékéből azután az őszi termésre következtettek. A pécsi Gyükés szőlőhegy bosnyák eredetű gazdái a Bertalan-kápolnában Vince napján bemutatott mise idején hurkát, disznógömböcöt akasztottak a szőlőkaróra, hogy majd akkora fürtök teremjenek, mint a gömböc. Hasonlóan szoktak ünnepelni kint a hegyben a mohácsi, szökédi, nagytótfalusi sokác szőlősgazdák is. Mo­hácson úgy vincéznek, hogy a János napján szentelt borral, vízkereszt ünnepén szentelt vízzel a gazdák kimennek a szőlejükbe. Körüljárva a széleit szentelt vízzel hintik meg, a négy sarkát jánosborral öntözik.”

„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.” „Csurran-csöppen Vince, tele lesz a pince.”

Január 25. – Pál napja. „Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva. Három napig nem látott, nem evett és nem ivott. […] Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban a tanítványokkal, és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.” (ApCsel 9, 1–19). Pál apostol – zsidó nevén Saul – élete a damaszkuszi úton egészen más irányt vett, innen ered a pálfordulás kifejezés.

Pál napja a népi időjóslásban negyvenes nap. Amilyen az időjárás Pálkor, olyan lesz a következő 40 napban is. Más jóslás szerint Pál után pont ellenkezőjére változik az időjárás. „Pálfordulás ha tiszta, bőven terem mező, puszta. Ha szeles, jő hadakozás, ha ködös, embernek sírt ás. Ha pedig havas vagy nedves, lesz a kenyér igen kedves.”

Az említett szokások közt, bár némelyik egyházi ünnephez kapcsolódik, akad olyan, amely alapvetően nem képezi részét az ünnep egyházi hagyományának.

em