„Jó évet zártunk 2016-ban”

Interjú Tóth Miklós megyei képviselővel

2017. január 4., 16:34 , 834. szám

Tóth Miklós megyei képviselő, a KMKSZ-frakció tagjának munkáját elismerő oklevéllel jutalmazta a megyei tanács. Mi ebből az alakalomból kerestük fel, illetve hogy a Kárpátaljai Megyei Tanácsban a közös magyar frakció munkájáról kérdezzük.

A Bátyúban élő Tóth Miklós Odesszában végzett élelmiszeripari főiskolát, a malomiparban dolgozott Kárpátalján több helyen is, majd a független Ukrajna létrejötte után a vámhivatal kötelékében. Később magánvállalkozásba kezdett. Ma a „Delta” magánvállalat igazgató-tulajdonosa.

– Mit gondol az UMDSZ és a KMKSZ összefogásáról?

– Egy régi álmom valósult meg azzal, hogy a kárpátaljai magyarság összefogott. Én korábban három cikluson keresztül voltam a Beregszászi Járási Tanács UMDSZ-es képviselője, az UMDSZ frakciójának a vezetője, meg kell mondanom őszintén, hogy számunkra fontos dolgokat akkor is sok esetben a magyarok összefogásával tudtunk csak döntésre vinni. Amennyiben a két magyar szervezet közötti összefogás most nem valósult volna meg, én személy szerint nem vállaltam volna tovább aktív politikai szerepet. Úgy gondolom, már a kárpátaljai magyarság is belefáradt abba, hogy annyira kevesen vagyunk és mégis egymás ellen harcolunk. Ezeket a harcokat pedig újabb és újabb ukrán projektpártok ügyesen kihasználják, elvisznek húzóembereket tőlünk apró anyagi előnyökért cserébe. Mi viszont megerősödés helyett, egyre kevesebben lettünk.

Mi, az UMDSZ-frakciója a választások előtt szerettük volna, hogy egész Kárpátalján teljes mértékben fogjuk össze a magyarságot. A járások szintjén nem olyan nagy baj, hogy ez nem született meg, van létjogosultsága két magyar érdekvédelmi szervezetnek is. Ugyanakkor Kárpátalján már olyan kevesen vagyunk, hogy megyei szinten nem engedhetjük meg magunknak, hogy külön-külön mérettessék meg magukat a szervezeteink. Az elmondottak igazságát az jelzi a leginkább, hogy a megyei tanácsban akkora a részaránya a frakciónknak, mint a magyaroknak a megye lakosságán belül, ezt már a Beregszászi Járási Tanács kapcsán nem tudjuk elmondani.

– Hogyan látja a Kárpátaljai Megyei Tanács KMKSZ-frakciójának tevékenységét, azon belül hogyan tudnak együttműködni az UMDSZ és a KMKSZ által delegált képviselők?

– Szerintem maximálisan jó az összhang. Közös frakcióüléseink vannak minden egyes tanácsülés előtt, külön-külön senki nem ad be közülünk képviselői beadványt, egymással egyeztetve, közösen fogalmazunk meg mindent. Ez a közös magyar erő eleve úgy készül hozzá minden egyes tanácsüléshez, hogy ott minden megnyilvánulásunk érdemleges és méltó legyen. Eddig még nem volt arra példa, hogy egy testületi ülésre úgy mentünk volna, hogy minden egyes kérdésben ne értettünk volna egyet. Vannak kérdések, amelyekről többet beszéltünk, esetleg vitatkoztunk, de végül mindig meg tudtuk találni a mindenki számára előnyös kompromisszumot, mert mindannyian erre törekszünk. Soha nem volt még arra sem szükség, hogy a frakció megbeszélésein szavaznunk kellett volna.

Mi együtt dolgozunk a polgármesterekkel, a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal és a Beregszászi Járási Tanács elnökével, pontosan tudjuk, hol mi a legégetőbb gond, az így begyűjtött információkat a frakcióban rendszeresen átbeszéljük. Úgy érzem, az elmondottaknak megfelelően eredményes is a munkánk, az elmúlt évben 54 képviselői beadványt nyújtottunk be, mi, a magyar frakció. Ezek általában érintik az élet minden egyes területét a magyarok által lakott járásokban. Ennek köszönhetően több oktatási intézmény megújult, több rossz állapotú útszakaszt is sikerült felújítani, több helyen sikerült műfüves focipályát építeni, az Ungvári Nemzeti Egyetemen magyar–ukrán barátság termet alakítottak ki, sikerült támogatást szereznünk vízvezetékek és szennyvízcsatornák kiépítéséhez stb.

– A választási ígéretei közül mit sikerült megvalósítania, és mit szeretne a közeljövőben tető alá hozni?

– Ma egy megyei vagy járási képviselő egymaga nagyon nagy dolgot nem tud elérni, hacsak nem talál partnereket. Megyei képviselő először vagyok, de a körzetemben most is bejártam minden egyes települést, akárcsak a korábbi választásokkor. Kértem az emberek bizalmát, és igyekeztem összegyűjteni, csokorba rakni azokat a megoldandó problémákat, amelyekre megoldást kellene találni. Nem volt nehéz megállapítani, hogy a mindenkit érintő problémák, sajnos, még mindig sokkal nagyobbak, mint ha kiragadnék egy-egy helyi megoldandó ügyet. Az infrastruktúra, azon belül például a közúthálózat állapota a legnagyobb probléma. Ahhoz, hogy jó közútjaink legyenek, nagyon sok pénz kellene, ha a megyei tanács minden pénzét erre a területre irányítanánk, akkor sem tudnánk megoldani maradéktalanul ezt a feladatot.

– Miért nem lehetnek Kárpátalján is jó utak?

– Megfelelő technika és technológia nélkül javítják nálunk az utakat, ezért nincs jó minőségű közúthálózatunk. Ha megfigyelik, az idén nagy összegekből kijavított utakon jövőre ugyanazokon a helyeken keletkeznek megint a kátyúk. Ez nem megoldás, az útfelújítások esetében gyökeresen meg kell az eddigi gyakorlatot változtatni.

Nagyon örülök annak, hogy az ország költségvetésének elfogadásánál Kárpátalját is sikerült bekapcsolni abba a kísérletbe, amely értelmében a Kárpátalján keletkező vámbevételek túltejesítésének fele itt marad a helyi infrastruktúra fejlesztésére. Ez az előzetes számítások szerint azt jelenti, hogy ha 2016-ban több mint 200 millió hrivnyát tudtunk az úthálózat fejlesztésére fordítani, idén talán az egymilliárd hrivnyát is el tudnánk érni, ami ötször annyi mint tavaly. Ebben az esetben a rossz állapotú útjaink kátyúzása helyett a teljes útfelújításokat is el lehetne kezdeni. Ez kiegészülve a magyar kormány által erre a célra felajánlott 50 millió eurós hitelkerettel, radikális változásokat hozhat ezen a területen. A magyarországi hitelből megépülhetne a Beregszászt elkerülő út, illetve az Asztélyt Munkáccsal összekötő többsávos gyorsforgalmi út is.

– Melyek a legsürgősebben megoldandó problémák 2017-ben?

– Eleve nagyon szomorúnak találom, hogy itt, a Bereg-vidéken ennyi határátkelőből nem tudjuk biztosítani a jó minőségű úthálózatot, nem tudjuk biztosítani a kiszámítható és gyors határátkelés lehetőségét sem. Várhatóan még az idén eltörli az Európai Unió az ukrán állampolgárokkal szembeni vízumkényszert, emiatt jelentősen megnőhet majd a határátkelők forgalma. Modernizálnunk kell tehát a meglévő határátkelőhelyeket és újakat kell nyitnunk. Ebben az ügyben az első lépések már megtörténtek, fontos megállapodásokat kötött a két ország külügyminisztere és miniszterelnöke. Beregsurányban már decemberben be is fejezték a rekonstrukciós munkálatokat, ami új kamionterminált is jelent, talán tízszeresére fog nőni az áteresztőképesség. Bennünket szorít a határidő, hisz ha beindul a kamionterminál, napi 450 kamion lesz az áteresztőképessége, ha ennyit ráengednek Beregszász városára, az lehetetlenné teszi ott az eddig megszokott életet. Ennek megfelelően folyamatosan részt veszek a földkisajátítási munkában, most már elmondhatom, hogy egyetlen olyan földtulajdonost sem találtunk, aki kategorikusan elzárkózott volna a kivásárlástól vagy a cserétől. Bízom abban, hogy hamarosan elkezdődhet az útépítés.

– Az idei év legfontosabb kihívása a közigazgatás decentralizációja lesz, mire számítanak ezzel kapcsolatban?

– Az évet hamarosan egy közös frakcióüléssel kezdjük majd, függetlenül attól, hogy nem lesz tanácsülés. Az idén esedékes aktuális kérdésekben közös konszenzusos álláspontot kell kialakítanunk. Ezek közül a legfontosabb valóban a várhatóan idén vidékünkön is beinduló közigazgatási decentralizációs folyamat. Mi azért nem foglalkoztunk ezzel idáig komolyabban, mert nem látjuk a megalakult kistérségek (hromádák) finanszírozásának törvényi garanciáit. A Kárpátaljai Határ Menti Önkormányzatok Társulásának (KHÖT) legutóbbi ülésén elfogadtunk egy koncepciót, azzal kapcsolatosan, hogy mi hogyan képzeljük mindezt a magyarlakta vidéken. Én úgy látom, hogy itt, a Beregszászi járásban a kistérségek kialakításakor a legfontosabb szempont az kell, hogy legyen, hogy mindenekelőtt gazdaságilag önfenntartó legyen a megalakuló „hromáda”. Továbbá jó lenne, ha az embereknek nem kellene nagy távolságokat megtenni ahhoz, hogy megkapják az elvárható szolgáltatásokat. Én ezek alapján úgy látom, hogy a mostani Beregszászi járás területén elég lenne, ha két kistérség alakulna meg Beregszász és Bátyú központtal. Ahhoz, hogy ennél több, a törvényeknek mindenben megfelelő kistérséget kialakítsunk, olyan sok pénzre lenne szükség, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben reménytelen.

– Bátyúban történtek eddig ezt előkészítő fejlesztések?

– Ezt előkészítők talán még nem, de fejlesztések történtek. A napokban egyeztettünk Dimitrij Taranyenko polgármester úrral, elmondhatom, hogy annyi befektetés Bátyúban, mint a 2016-os évben, már nagyon régen nem volt. Ez azt jelenti, hogy minden egyes mellékutca új útburkolatot kapott. Az iskolákban kicseréltük a nyílászárókat, felújítottuk a tetőszerkezetet. Köszönhetően a megyei sportprogramnak, egy új műfüves pályát tudtunk átadni a tavalyi évben. Új közvilágítást és három játszóteret is átadtunk a gyerekeknek Bátyúban, valamint központi vizet tudtunk egy utcába bevezetni. Ezzel nem állt meg az élet, idén az egész községre ki szeretnénk terjeszteni a vezetékes vízszolgáltatást és a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítését. Szerencsére vannak komoly cégek Bátyú területén, köszönhetően a vasúti központnak, mint a „Terminal Karpaty”, az Elevator, maga a vasút, amelynek a földbérleti díjából tudunk jövőképet alkotni. Ez és a közlekedési csomópontjelleg teszi Bátyút alkalmassá arra, hogy központja legyen egy most megalakuló kistérségnek, de ahhoz még sok fejlesztésre lesz szükség.

Szeretnénk hosszabb távon elérni, hogy ne csak Bátyúban, de minden településen elérhető legyen a fiatalok számára a sportolás, az egészséges élet lehetősége. Ezért nagyon sokat kell még dolgoznunk.

Összességében, lehetőségeinkhez képest nagyon jó évet zártunk 2016-ban, és a most elfogadott költségvetések ismeretében bízom abban, hogy a 2017-es év is hasonlóan fog zárulni.

Badó Zsolt