Protestáns iskolatörténeti mozaik

Vándorkiállítás a Rákóczi-főiskolán

2017. január 18., 13:03 , 836. szám

Idén 500 éve, hogy kezdetét vette a keresztény katolikus egyházat megreformáló mozgalom, amelyet reformációként jegyez az egyháztörténelem. Ennek a mozgalomnak köszönhetően jött létre a protestantizmus, amely több, a reformációt elfogadó egyházi irányzat gyűjtőfogalma lett a későbbiek folyamán. Az eltelt évek alatt a reformáció szellemében számtalan keresztény iskola nyitotta meg kapuit többek között Magyarországon is. Ezen oktatási intézményeket veszi górcső alá a Protestáns iskolatörténeti mozaik című vándorkiállítás, amely Pécs, Kaposvár és Rimaszombat után Beregszászba érkezett. A Reformáció Emlékbizottság anyagi támogatásával és a Református Tehetséggondozó Alapítvány szervezésében megtekinthető tárlat a Rákóczi-főiskola Gross Arnold termében kapott helyet.

A kiállítás megnyitójának elején Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke tartott rövid igehirdetést. A 78. zsoltárra épített prédikációjában rávilágított arra, hogy a fél évezred protestáns oktatásának történelmére visszatekintő tárlat Kárpátalján azért is érdekes, mert a vidéken csupán 25 éve van újra református oktatás. Trianon előtt közös volt a történelmünk, az oktatási rendszer Magyarországgal, ám azután a diákokat egy határ választotta el példának okáért a Sárospataki Református Gimnáziumtól. Mint azt a püspök hangsúlyozta, a vidék háta mögött van pár olyan évtized, amely nem „megviccelt” minket, hanem keményen megpróbált. Zán Fábián Sándor beszédében aláhúzta, azért van 25 éve újra református egyházi oktatás Kárpátalján, mert az átkos évtizedek alatt az apák és édesanyák elmondták fiaiknak, leányaiknak, hogy „amilyen iskolánk van, azt megköszönjük, de az igazira vágyunk, amikor az Isten igéje van a középpontban”.

„Testvéreim, enélkül is van iskola. Mi tudjuk, hogy van. De igazából annak van értelme, ha a jövő nemzedékének mi is készek vagyunk elmondani, hogy Istenbe vessék bizodalmukat, ne feledkezzenek meg nagy tetteiről! – emelte ki Zán Fábián Sándor, majd hozzátette: – Mert mi megtapasztaltuk az ő szabadítását, áldását, és az Ő áldásának része az is, hogy a mai napon itt vagyunk. Ez bennünket is kötelez arra, hogy megtartsuk parancsolatait.” A püspök igehirdetésében is erre biztatott: „Tegyük hát ezt: úgy neveljük a következő nemzedéket, úgy oktassuk, tanítsuk őket, hogy ők is megtartsák ezeket a parancsolatokat. Mert lehet tudomány, de bölcsesség nélkül az fölfuvalkodottsághoz és uralkodni vágyáshoz vezet majd. S így azokat, akiknek nincs tudásuk, rabszolgasorba taszíthatják.”

Dr. Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos köszöntőjében úgy fogalmazott, abban, hogy a kiállítás megnyitóján magyarként, magyarul szólalhat meg, múlhatatlan szerepük van a református prédikátoroknak. Mint ahogy a kormánybiztos visszaemlékezett, 1956 kapcsán egy amerikai történész jóindulatúan megkérdezte, hogy volt bátorsága a magyarságnak az akkori világ szuperhatalma, a Szovjetunió ellen harcot kezdeni, miközben a történelem során az elmúlt 500 évben minden háborút elveszített a nemzet. „Mi pontosan tudjuk a választ – fogalmazott Grezsa István, majd hozzátette: – Mert lehet, hogy leverettünk a csatatéren, de megmaradtunk itt, a népek országútján, a Kárpát-medencében, meg tudtunk maradni magyarként, és meg tudtunk szólalni magyarul. Ebben a református prédikátoroknak, a reformációnak központi szerepe van!” Mint ahogy a kormánybiztos rávilágított: a fél évszázad református oktatását méltató tárlat nem csupán a múlt dicséretét fogalmazza meg, hanem a múlt jelenbe mutatását is, ugyanis nem lezártuk az első fél évezredet a kiállítással, hanem elkezdtük a reformáció következő 500 évét. A kormánybiztos rámutatott, Kárpátalján a református iskolák és líceumok létrejötte igazi magyar sikertörténet. Rendkívül csodálatos dolog az, hogy Kárpátalján ilyen erős református szellemben működő iskolarendszer épülhetett ki a magyar kisebbség számára. „Ez mindannyiunk büszkesége – vélekedett a kormánybiztos. – Én azt kívánom önöknek, hogy a következő fél évezredes utazás első éveiben, ameddig az Úristen nekünk engedi, mindent tegyünk meg, hogy terebélyesedjen ez az iskolarendszer és ez a református lelkiség itt, Kárpátalján. Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei – Nem azé, aki fut, nem is azé, aki akarja, hanem egyedül a könyörülő Istené” – zárta beszédét a kormánybiztos.

Nagy Petronella beregszászi magyar konzulasszony köszöntőjében gratulált a szervezőknek a modern kiállítás megtervezéséhez és kivitelezéséhez. Mint fogalmazott, a vándorkiállítás olyan, mint egy fáklyaláng, amely állomásról állomásra viszi fényét és világítja meg az 500 év értékét, a protestáns iskola szellemiségét, annak jelentőségét, hasznosságát.

A vándortárlat történetét Győri József, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona igazgatója, a Református Tehetséggondozó Alapítvány kuratóriumi tagja foglalta össze röviden. Mint megtudtuk, a kiállítás célja az, hogy legalább felvillantsa az elmúlt 500 év református magyar iskolakultúrájának legfontosabb intézményeit, személyiségeit, törekvéseit, és bepillantást nyújtson a protestáns iskolák mai életébe is. A készítők 37 molinóval, hét térképpel, néhány régi oktatási segédeszközzel, fotófallal, felpróbálható tógákkal, rajzfilmmel, iskolai kórusok hangfelvételeivel, bemutatkozó filmekkel és modern informatikai megoldásokkal szeretnék a látogatók számára maradandó élménnyé alakítani a tárlatot. A kiállításon látható, a magyar református iskolák földrajzi helyeit mutató, időrendi sorrendbe állított térképek utolsó darabján már feltűnnek a kárpátaljai református iskolák is. „Ennek a térképnek az üzenetét jelképesnek érzem. A szétszabdalt történelmi Magyarország többi részén az elmúlt évtizedekben az volt a kérdés, hogy vissza tudjuk-e szerezni, újra működtetni tudjuk-e az intézményeink egy részét. Kárpátalján előzmények és tapasztalat nélkül egy szörnyű diktatúra szorításából kimenekülve új református intézmények jöttek létre. Ez a tény jelzi az itt élők élni és megmaradni akarását, annak megértését, hogy csak a magas szintű és minőségi tudás az, amit senki nem vehet el a felnövekvő nemzedéktől. Köszönjük kárpátaljai testvéreinknek, hogy megtették ezt a hitbeli lépést, ezzel példát adtak magyarságból, jövőbe vetett reménységből mindannyiunk számára. Kívánom, hogy az elkövetkezendő évszázadok térképeiről és kiállításairól ne hiányozzanak a kárpátaljai református középiskolák, s reménység szerint általános iskolák és óvodák sem, sőt, gyarapodjanak számban, minőségben és lelkiségben” – fejezte beszédét Győri József.

Dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektor asszonya köszöntőjében rámutatott, hogy a reformációt fiatal, lelkes, önálló gondolatokkal rendelkező lelkészek indították el, mint egy belső innovációt, azért, hogy az ige, ami a keresztényekre hagyatott, közvetlenül és ne közvetve jusson el az emberekhez. Sajnos, erre az innovációra nem voltak fogékonyak az egyházi feljebbvalók, s ebből az ellenállásból született meg egy új egyház, amely ugyanazt az igét más úton kézbesíti a keresztényeknek. Mint ahogy a rektor asszony köszöntőjében fogalmazott, a reformáció révén sokkal közelebb kerül a népekhez ez az ige, és beindít egy olyan felgyorsult modern világot, amelynek köszönhetően itt lehetünk és beszélhetünk magyarul. Orosz Ildikó hangsúlyozta: a reformáció létrehozta az információ gyorsabb áramlását: a könyvnyomtatást, utat adott a világ megismeréséhez, és kitaposta az ige útját minden családhoz. A rektor asszony rávilágított: a kiállítás felhívja az ott tanuló diákok figyelmet arra, hogy előttük is az 500 éve kijelölt feladat áll. Ez pedig nem más, mint hogy megtanítsák diákjaikat írni, olvasni, értelmezni Isten igéjét magyarul.

„A jó ügyet Isten nem hagyja el” – zárta beszédét a Rákóczi-főiskola rektor asszonya.

A kiállítást az érdeklődők január 22-ig tekinthetik meg minden hétköznap 10 és 16 óra között.

Szaniszló Róbert