Lelket, elmét, testet palléroznak

Református líceum Nagyberegen

2017. február 12., 18:35, 839. szám

2017 nem átlagos esztendő szülőföldünk református líceumainak az életében, hiszen idén ünnepeljük az európai – és benne a magyar – történelem alakulásában óriási szerepet játszó, nem egy nemzeti irodalmi nyelv kialakulásához nagymértékben hozzájáruló, az anyanyelvű iskoláztatást fejlesztő és az egész nyugati kereszténységet megújító reformáció kezdetének az 500. évfordulóját. S természetesen a Nagyberegi Református Líceumban is megannyi megemlékezést tartottak már, s tartanak ezután is a félezer éves jubileum alkalmából. A kerek évforduló, valamint a felvételi vizsgák előtti, most induló előkészítő tanfolyamok kapcsán pedig hosszabb beszélgetést készítettem a tanintézet vezetőivel intézményük múltjáról és jelenéről.

– 1993-ban alakultunk meg, miután a községi tanácstól visszakaptuk az egykori református iskola épületét – ez most a líceum főépülete, ahol a foglalkozások zajlanak –, melyben a település művelődési háza működött, a Kárpátaljai Református Egyházkerület pedig új klubot épített a falu számára – pillant vissza a kezdetekre Tóth László lelkészigazgató. – Akkoriban viszont még nem volt diákszállónk, így helybeli családok vállalták, hogy átmeneti otthont biztosítanak a más településekről érkező tanulóinknak. Majd a főépületünkben szorítottunk helyet a kollégium számára, s jellemző, hogy ahol ma a számítástechnikai szaktantermünk működik, ott akkor 24 fiút szállásoltunk el, akik háromszintes ágyakon aludtak… Az 1990-es évek folyamán azután további két épületet kaptunk a községi tanácstól a fiú- és a lánykollégiumunk számára, melyeket – a főépületünkhöz hasonlóan – fel kellett újítani. 2014-ben pedig megnyílt az új diákszállónk, melynek földszintjén a lányok, míg a beépített tetőtérben a fiúk szobái sorakoznak. A diákszállónk 122 férőhelyes, és teljes kapacitással működik.

– A helybeli tanulóink is itt laknak, mert azt kívánjuk, hogy minden diákunk egy közösséget alkosson – jegyzi meg Kovács András iskolaigazgató. – Tantestületünket pedig 23 tanár alkotja, akik mellett három-három lány-, illetve fiúnevelőt, valamint egy ifjúsági munkást (lelkigondozót) is alkalmazunk – fűzi hozzá.

Az utóbbi esztendőkben nő a diáklétszám, akárcsak a többi kárpátaljai református líceumban. A helyhiány is akadályozza viszont, hogy minden jelentkezőt felvegyenek. Évente 60-80 tanuló jelentkezik, de csak valamivel több, mint a felüket tudják felvenni. A felvételi vizsgákon mutatott tudásszint mellett az elhelyezés lehetőségét is figyelembe kell venniük. Mint a lelkészigazgató kifejti, helyi családoknál nem tudnak elhelyezni diákokat, mert a 2010-es évek már nem az 1990-es évek… Ha viszont lenne rá anyagi lehetőségük, és a diáklétszám is magas maradna, emeletet húznának a kollégium épületére. A tanulólétszám megemelkedéséhez egyébként az a tény is hozzájárult, hogy miután 2011-ben az ukrajnai állami iskolákban megszüntették a 12. osztályt, 2012 óta már az állami iskolák 8. osztályainak a végzőseit is felvehetik a líceumba. Azóta már nem három, hanem hat osztállyal működnek, s megduplázódott tanulóik száma.

– Diákjaink többsége a Beregszászi járásból érkezik, számuk szerint őket követik a munkácsi, az ungvári, a nagyszőlősi és a huszti járási tanulók – magyarázza az iskolaigazgató. – Ami pedig a felszereltségünket illeti, mindegyik osztálytermünkben működik egy-egy multimédiás berendezés (ezek számítógépet, hangfalakat, kivetítőt tartalmaznak). A számítástechnikai szaktantermünkben 25 komputer kapott helyet. A tanári szobában, az igazgatói irodában, a könyvtár-, illetve az olvasóteremben pedig további 10 számítógép található, s két laptoppal is rendelkezünk. Felszereléseinket részben pályázatok útján, részben önerőből szereztük be, például önerőből vásároltuk meg a fénymásolókat, a nyomtatókat. Magyar nyelvű szemléltetőinket is részben önerőből vettük meg, részben a KMPSZ ajándékaiként fogadtuk el. Könyvtárunk több ezer kötetet számlál. Magyar és ukrán nyelvű szépirodalmi műveinkhez pályázati úton jutottunk hozzá. Mivel alapítványi iskolaként nem kapunk tankönyveket az államtól, ezért a környező magyar tannyelvű állami iskoláktól (a nagyberegitől, a beregújfaluitól, a kígyósitól) kölcsönzött kiadványokat sokszorosítjuk. Magyarországi gimnáziumi tankönyveket is kapunk anyaországi testvériskoláinktól (a budapesti Baár–Madas Református Gimnáziumtól, a szekszárdi Garay János Gimnáziumtól, a miskolci Lévay József Református Gimnáziumtól). Ezeket úgy is fel tudjuk használni, hogy kiemeljük belőlük azokat a részeket, melyek illeszkednek az ukrajnai tantervhez, illetve jól hasznosíthatják ezeket a kiadványokat a magyarországi felsőoktatási intézményekbe felvételiző végzőseink. Ezenkívül tavaly, pályázati úton, digitális tankönyvekhez jutottunk hozzá, melyeket 25, legjobban teljesítő diákunknak adtuk át. És ha jól működik ez a rendszer, akkor a továbbiakban is – pályázatok révén és önerőből – újabb digitális tankönyvekkel szeretnénk gazdagítani iskolánkat.

És ha már szó esett a végzősökről, mint az iskolaigazgató kifejti, a bizonytalan ukrajnai politikai-gazdasági helyzet miatt egyre többen tanulnak tovább Magyarországon, elsősorban Budapesten, az ELTE-n, a Corvinus Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, a Károli Gáspár Református Egyetemen, de vannak, akik Debrecenben, Szegeden, Pécsett vagy Nyíregyházán végzik el az egyetemet. Bár a líceum vezetői azt szeretnék, hogy minél többen itthon végezzék el felsőfokú tanulmányaikat. Akik ezt az utat választják, döntő részben a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára és az Ungvári Nemzeti Egyetemre jelentkeznek, ám 1-2 volt diákjuk a Lembergi Egyetemen tanul tovább. Diákjaik különben nagyon jól szerepelnek a járási, a megyei, az országos és a nemzetközi tanulmányi versenyeken, melyeken dobogós helyezéseket érnek el, vagy különdíjakban részesülnek. Jó eredményeket könyvelhetnek el a szavalóversenyeken, a Kazinczy Ferenc szépkiejtési versenyeken (Kazinczy-díjas diákokkal is büszkélkedhetnek), a bibliaismereti vetélkedőkön, illetve az Implom József helyesírási versenyeken is. Járási, megyei, nemzetközi sportversenyeken is részt vesznek. Működik a fiú futballcsapatuk, a fiú és a leány kézilabdacsapatuk, a legjobb eredményeiket azonban atlétikában érik el (dobogós helyezéseket), bár a focicsapatuk is felállhatott már a dobogó valamelyik fokára.

– A művészeti képzésre is hangsúlyt fektetünk – magyarázza Kovács András. – Van zenetermünk digitális zongorával, szintetizátorral, akusztikus, elektro-akusztikus, basszus-, illetve klasszikus gitárral, valamint ütős hangszerekkel. Zenét is oktatunk, fakultatív alapon pedig művészeti képzéssel, ének-, népzene- és néptáncoktatással is foglalkozunk. Most pedig megkezdtük a líceumba jelentkező tanulók felkészítését a felvételi vizsgákhoz. Február 4-től minden szombaton előkészítő foglalkozásokat tartunk a számukra, egészen az áprilisban sorra kerülő vizsgákig. Közben március 25-én nyílt napot tartunk a felvételizők számára, megismertetve őket líceumunkkal. Majd április 29-én megtartjuk a felvételi vizsgákat magyar nyelvből és irodalomból, matematikából, plusz a 9. osztály elvégzése után érkező jelentkezők számára bibliaismeretből is.

Egyházi iskolaként – természetesen – a hitbeli neveléssel is foglalkoznak. A tantervbe beillesztették a bibliaismeret, az egyháztörténet és az egyházi zene tanórákat. Emellett ifjúsági órák, szövetségi órák, a keresztyén hittel foglalkozó előadások során is igyekeznek elmélyíteni tanulóik hitét. Továbbá részt vesznek a nagyberegi református templomban megtartott hétköznapi és vasárnapi istentiszteleteken (az 1. évfolyamos diákjaik kivételével – akik minden hétvégén hazautaznak – a többi diákjuk csak kéthetente utazik haza). Ezenkívül konfirmációi foglalkozásokat is tartanak, ám a konfirmandusaik az otthoni gyülekezeteikben konfirmálnak.

– Miként készülnek a reformáció 500. évfordulójának megünneplésére? – kérdem végezetül.

– Már tavaly, egy pályázatunk megnyerése révén, illetve a Rákóczi Szövetség segítségével, egy autóbusznyi diákunk elutazhatott Genfbe (kísérőtanáraikkal), megtekinteni a reformáció ottani emlékhelyeit – válaszol az iskolaigazgató. – A most folyó tanév első félévében kárpátaljai lelkészek és tanárok előadásokat tartottak a líceumban a reformációról. S bár természetesen minden évben megünnepeljük a reformáció emléknapját, az idén nagyobb szabású rendezvényt tervezünk erre a napra, tanulóink fellépéseivel. És van egy nagy álmunk, egy pályázat megnyerése esetén felkeresnénk a reformáció németországi emlékhelyeit, elsősorban Wittenberget, melynek vártemploma kapujára 1517. október 31-én Luther Márton kiszögezte híres 95 tételét, megindítva ezzel a reformációt.

Én pedig remélem, hogy ebben a líceumban is sikerül a továbbiakban is pallérozni a diákok lelkét, elméjét és testét.

Lajos Mihály