Olyan korban éltek ők…

2017. február 15., 08:50, 840. szám

Keresztény társadalmi mártírium 1944–1956 címmel szervezett nemzetközi emlékkonferenciát február 9-én Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Mika Sándor Egyesület (MSE). A konferencián kárpátaljai előadók is részt vettek.

A programot köszöntőjével Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, illetve a konferencia fővédnökei, egyházi méltóságok nyitották meg. Prőhle Gergely köszöntőjében kiemelte: a konferencia témája máig sem veszítette el aktualitását, sőt, mindannyiunk erkölcsi kötelessége, hogy foglalkozzunk vele. „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra” – idézte Radnóti Miklós gondolatát dr. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. A kommunista diktatúra egész Magyarországot ellenségnek tekintette, hadjáratot indított az egyházak ellen, megkülönböztetett figyelemmel a katolikus egyházra. Dr. Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának egyházi elnöke hangsúlyozta: vértanú az lehet, aki előbb tanú volt. A kereszténység ma a legüldözöttebb vallás: a világ 47 országában válnak százak, ezrek vértanúvá kereszténységük miatt. Ám Tertullianus szavaival élve: „A mártírok vére magvetés.” Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az egyházüldözést az intézmény, az értékrend, az erkölcsi tartás, a szolgálat és az azt végzők morális, jogi és fizikai megsemmisítéseként összegezte. Végezetül, a szervezők nevében Arató György, a MSE alapítója, volt elnöke vezette fel a konferencia előadásait, melyek, mint fogalmazott, azt a helytállást és társadalmi erőt kívánják bemutatni, amelyet a Kárpát-medence keresztény társadalma tanúsított az ateizmus zászlaját maga elé tűző bolsevizmus ellen.

A konferencia során 19 előadás hangzott el, melyek főként a református, az evangélikus, illetve a római és a görögkatolikus egyház helyzetét igyekeztek bemutatni az említett korszakból. Kárpátalját három előadó képviselte a rendezvényen. Szendrey Anita, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója A kárpátaljai római katolikus egyház helyzete a szovjet csapatok bejövetele után címet viselő előadásából kitűnt: a szovjet csapatok bejövetele után a történelmi egyházakat még hagyták működni a politikai stabilitás elérése miatt, mikor ez megtörtént, utána forgatókönyvszerű intézkedések sorozatát hajtották végre a római katolikus egyházzal szemben. Iskolafenntartóként azok irányításának átadását követelték, ezzel fel akarták számolni a magyarság mentsvárait. Ezt következően az ingatlanok államosításával jogaikat korlátozták, az anyakönyvek beszolgáltatása után pedig az egyház lefejezése: a papok elhurcolása következett, 1945-től folyamatosan – koholt vádak alapján – letartóztatások sorozata indult a lelkipásztorok ellen. Céljuk az egyházak felszámolása, megsemmisítése, ezzel együtt a magyarság eltüntetése volt.

Fodor Gusztáv kárpátaljai származású református lelkész a Napkeleti Baráti Kör és a kárpátaljai reformátusok kálváriája kapcsán tárta a hallgatóság elé kutatását. 1944-ben az egyházat kormányzó teljes világi elit, a felekezeti iskolák tanári karának nagy része és a százfős lelkészi kar egynegyede menekült el a vörös terror elől. Kb. 15 ezer munkaképes református egyháztag került a Szovjetunió Gupvi lágereibe. 1946–1951 között az állambiztonsági hivatal 19 lelkészt és számtalan református egyháztagot tartóztatott le, koncepciós perekben 4–25 év javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélve őket. Jelentős részük a Napkeleti Baráti Kör tagja volt. A letartóztatott lelkészek közül három a lágerben vesztette életét. A mártír lelkészek története azt üzeni, hogy az Úr Jézusba vetett hitért nemcsak élni, de meghalni is érdemes.

Marosi István nagybégányi görögkatolikus parochus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Görögkatolikus Főiskolai Lelkészségének vezetője „… holnap is felkel a Nap” – A kárpátaljai görögkatolikus egyház üldözése és a „földalatti egyház” kiépülése (1944–1953/1957) címmel a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye papjainak és híveinek üldözését mutatta be. A görögkatolikus egyház kálváriája 1944-ben kezdődött, 1949-ben pedig betiltották az egyház hivatalos működését. Az egyházmegye püspöke, felső vezetése, papsága és kántortanítóinak jelentős része nem volt hajlandó behódolni az ateista államhatalomnak, nem volt hajlandó beolvadni a pravoszláviába. Válaszként az egyházmegye 385 papja közül 92-t letartóztattak, 129-et munkatáborban letöltendő büntetésre ítéltek. 1953–1957 között épült ki az ún. „földalatti egyház”, melynek keretében a papok és a hívek titokban gyakorolták vallásukat. A hitvallók közül kiemelkedik dr. Ortutay Elemér alakja, aki elhurcolását és a lágerből való hazatérését követően, a folyamatos megfigyelés ellenére is kiszolgáltatta a szentségeket, s fiatalokat készített fel a papi hivatásra.

A konferencia zárásaként Isó Gergely, a Mika Sándor Egyesület vezetője mondott köszönetet a résztvevőknek. A konferencia előadásaiból az egyesület kiadvány elkészítését is tervezi. Addig pedig a http://www.martyrium.hu/ honlapon érhetőek el.

Az emlékkonferencia a Gulág–Gupvi Emlékbizottság és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatásával, a Győri Egyházmegyei Levéltár közreműködésével valósult meg.

Espán Rita