Vasárnapi üzenet: 2017. február 19.

2017. február 19., 09:55, 840. szám

„Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” (A tékozló fiú története, Lk 15, 11-32)

Ez a történet, bár egy fiúról szól, mégis a jóságos apát akarja megmutatni nekünk. A történetben szereplő fiú mindent megkapott az apjától. De még valamit akart: szabad lenni, önállóan boldogulni. Abban az időben, amikor a történet játszódik, a fiúk nem hagyták el az apai házat. Ez a fiú viszont nem akarta követni ezt a rendet. Kikérte apjától, ami az övé – holott valójában semmi sem volt az. De a jó apa ismerte a fiát, ahogy mi is ismerjük saját gyermekeinket. Talán tudta előre, mi fog történni, de szerette őt, ezért elengedte. Választási lehetőséget adott a számára, úgy, ahogy a Jóisten is ad számunkra. Megmutatja nekünk az utat, ami hozzá vezet, de nekünk kell eldöntenünk, azt választjuk-e.

Ez az apa szabadságot adott a fiának. Mi magunk is szabadok vagyunk. A fiú eltékozolja az apjától kapott vagyont. Úgy lealjasodik, hogy végül a disznók eledeléből sem ad neki enni senki. Ekkor látta be, hogy hibázott. Ekkor kezdődik az ő megtérése. A mi életünkben is akkor kezdődhet el, amikor belátjuk, hogy hibáztunk. Bűneink beismerése, megbánása nélkül nem lehetséges. A fiú nem félt beismerni, hogy hibázott. Gondoljunk bele, mit érezhetett az apa, amikor meglátta közeledni a fiát olyan szörnyűséges állapotban, miután minden tőle kapott pénzt elpazarolt! Ő mégis szeretettel fogadta, elébe futott, új ruhába öltöztette, gyűrűt húzatott az ujjára. A példabeszéd lényege tehát, hogy a Jóisten is úgy vár minket, ahogy ez az apa várta a fiát. Ő is csak azt kéri tőlünk, hogy lássuk meg, és ne féljünk meggyónni a bűneinket. Ne féljünk hozzá közeledni, hiszen ő mindig vár, keres, figyel bennünket, akkor is, ha épp messze vagyunk tőle. Ne féljünk szabad gyermekeinek lenni, és hazatérni hozzá.

Szabó Viktor
beregszászi görögkatolikus parókus