Vasárnapi üzenet: 2017. február 26.

2017. február 26., 09:25, 841. szám

„Amit nem cselekedtetek egynek a kicsinyek közül, nekem sem cselekedtétek.” Mt 25, 31–46.

Ezt az evangéliumi szakaszt az ember nem szívesen hallja, nem is szívesen gondol rá, hisz arról szól, hogy földi életünknek következményei vannak. Sokan gondolják, hogy van még idő, majd összeszedem magam, mire jön az utolsó ítélet. De annak, ahogyan életünket éljük, itt, a földön is vannak következményei. Az utolsó ítélet nem azt jelenti, hogy élhetjük az életünket úgy, ahogy, s majd akkor számot adunk róla, addig pedig nem kell foglalkoznunk vele. Az, amit fontosnak, értéknek tartok az életemben, a cselekedeteim, gondolataim, szavaim, az, ahogyan a családhoz, másokhoz, és elsősorban a Jóistenhez viszonyulok, az befolyásolja egész földi életemet. Miért olvassuk ezt a szakaszt nagyböjthöz közeledve? Hogy már most szembesüljünk ezekkel a tényekkel. Az Úr Jézus azt mondja a balján lévőknek: „Távozzatok tőlem az örök tűzre, amely készíttetett az ördögnek és angyalainak.” A keresztény ember is képes az ördög angyalává válni, ha nem a jót szolgálja. Tudatosítanom kell magamban, ki az, akit életemmel szolgálok. Nincs köztes lehetőség. Dönteni kell, mert a közömbösséggel, ha nem akarom a jót szolgálni, azzal már a rosszat szolgálom. Azzal leszek az ördög angyala. A közömbösség talán az egyik legnagyobb bűne a világnak. Akinek „mindegy”, az pont azzal szolgálja a rossz ügyet, hogy nem áll a jó mellé, nem harcol azért, ami az életben fontos.

Ez az evangéliumi szakasz az utolsó ítéletet állítja elénk. Azt, amitől rettegünk. De Isten végtelenül irgalmas. Fiát áldozta a kereszten azért, hogy megszabadítson minket bűneinktől. Amikor eljön az utolsó ítélet, szembesülök önmagammal, rájövök, ki vagyok, ki lehettem volna, s szégyenemben szembesülök Isten irgalmával. Megláthatom, hogy nem az lettem, akivé Isten akart, hogy legyek. Rájövök, hogy eltékozoltam az időt, a lehetőségeket. Nagy bűne ez a világnak: eltékozoljuk az időt, amelyben valami jót tehettünk volna. Sok mulasztásunk van a Jóistennel szembeni kapcsolatunkban, a házasságunkban, családunkban. Megtehettem volna, de mégsem tettem meg. De meg kell valósítanunk azt, amit Isten célként és feladatként adott!

Lődár Jenő
batári görögkatolikus áldozópap