Arany János: Barátomhoz

2017. március 1., 10:16, 842. szám

Petőfihez

 

Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:

S mily szívesen fogadnék szót neked!

De átkozott gebe az a Pegaz,

Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.

 

Tegnap már mintha írni kezdenék,

Egészen a tollrágásig menék,

De, varjú tépje meg a rossz lovát,

Hiába biztatám, hogy: co tovább!

 

Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talán

Egy kis Petőfiség ragadna rám:

Lekarcolék egy pár „hozzá”-t, „felé”-t,

Csuklott a múzsa s rám rivallt: „elég”!

 

Mit is haszontalankodom vele,

Mikor szívem zsibajjal van tele.

Vendége jött s avval sok a dolog,

Minden kis érzelem sürög-forog.

 

Bolond szeles nép! lót-fut céltalan,

S egymásba ütközik minduntalan.

De nem csoda, a szív vendége nagy

S igen kedves neki, mert az te vagy.

 

 

A kerek évfordulók jegyében is olvasható a Barátomhoz című vers. Szerzője, Arany János ugyanis pontosan kétszáz évvel ezelőtt, 1817. március 2-án született, a költemény pedig 1847-ben, vagyis éppen százhetven esztendeje készült el.

Az alcím egyértelművé teszi, Petőfihez íródott a költemény. Ez a pontosítás 1847-ben szívet melengető információ volt, hisz ebben az időben mindenki figyelte, hogyan alakul a két magyar költőóriás barátsága. Széles körben vált ismertté ekkorra Petőfi Sándor elsöprő érzelmű költeménye, az Arany Jánoshoz, a „Toldi írójához elküldöm lelkemet / Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...” kezdetű, máig megható műve, amire aztán természetesen Arany János hasonló érzékenységgel válaszolt.

Az itt olvasható Barátomhoz című költeményben humoros formában ad számot érzelmeiről a szerző. Arról az állapotról számol be, hogy valami ismeretlen oknál fogva nem tud verset írni barátjához, pedig igazán szeretne. Egyszerre bájos és megható például az a „jelenet”, mikor barátja kucsmáját nyomja a fejébe, hátha így tudna „ráragadni” „egy kis Petőfiség” a versírásban. A csattanó természetesen az utolsó sorra marad, melyből kiderül, a zavart lelkű szerző azért nem tud verset írni barátjához, mert szeretett barátja épp elindult hozzá, sőt, már be is toppant a házába…

Penckófer János