Lépések a borkultúra újjáélesztése felé

Nemzetközi Borfesztivál Beregszászban – immár tizennegyedszer

2017. március 8., 08:00 , 843. szám

Március 3. és 5. között igazi fesztiválhangulat uralkodott a beregszászi Kossuth téren. Saslik és pizza, kondérokban főtt bográcsgulyás, füstölt húsételek illata töltötte be a levegőt, sátrak alatt sorakozó asztaloknál csillapíthatták éhségüket a járókelők, az étkek elfogyasztása után pedig finomabbnál finomabb borokkal öblögethették torkukat a XIV. Nemzetközi Beregszászi Borfesztivál vendégei.

A Beregszászi Szent Vencel Borrend, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége és a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács szervezésében, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Beregszászi Járási Tanács és a Beregszászi Városi Tanács támogatásával lebonyolított rendezvény hivatalos megnyitójára március 4-én, szombaton került sor – méghozzá igencsak ünnepélyes keretek között. A Beregszászi Művészeti Iskola ügyes kezű mazsorettjei és díszes egyenruhában masírozó, szépen muzsikáló fúvószenészei nyomában, pompás lovagi díszben vonultak fel a Beregszászi Szent Vencel Borrend lovagjai, hogy felsorakozzanak az ünnepség központi helyszínéül szolgáló szabadtéri színpad előtt. Majd Tompa Tibor, a borrend kancellárja köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett arra, hogy tizenhat évvel ezelőtt maroknyi lelkes szőlész elhatározta: újjáélesztik a Bereg-vidéki borászatot, illetve a kulturált borfogyasztás hagyományát, s mára beérett a gyümölcs, a Bereg-vidéki bortermelő gazdák minden borverseny megbecsült résztvevői, és jól is szerepelnek azokon. Beszéde végén pedig a felszólaló leszögezte: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk…”

Dr. Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinálásáért felelős kormánybiztos, a fesztivál fővédnöke kifejtette: itt, a Bereg-vidéken, a vulkanikus eredetű tokaji hegyvidék keleti peremén fontos cél, hogy felélesszék a borászat régi hagyományait. A szocialista korszakban ugyanis az édesített borokat részesítették előnyben, akárcsak Magyarországon, a hagyományos száraz és félszáraz borok készítése helyett. Anyaországunkban azonban az elmúlt 25 évben újjáélesztették a Magyarországra korábban jellemző borkészítés hagyományait, a magyar kormány 2017-et a tokaji borvidék zászlóshajója, a tokaji furmint évévé nyilvánította, s Kárpátalján is vissza kell térni a tájra jellemző borászathoz, amihez – mint annyi más dologhoz – a magyarországi vezetés is kész segítséget nyújtani.

Babják Zoltán beregszászi polgármester, a rendezvény másik védnöke – többek között – arról is beszélt, hogy a történelem során milyen nagy szerepet játszott a szőlészet-borászat Beregszász és környéke életében, a jelenben pedig hozzájárul a turizmus fejlődéséhez. A fesztivál harmadik védnöke, dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke más irányú hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni Beregszászba. Faragó László beregszászi magyar konzul a különböző fesztiválok társadalmi jelentőségét ecsetelte. Kifejtette: a mostanihoz hasonló rendezvények lehetővé teszik, hogy az emberek találkozzanak, elbeszélgessenek egymással, és elkerüljék a nyugati társadalmakra jellemző elmagányosodást.

A felszólalások után következett a borrend új tagjainak lovaggá ütése, mely egyszerre volt ünnepélyes és szórakoztató. A leendő tagoknak ugyanis ki kellett állniuk egy próbát: egy lécen egyensúlyozva egyetlen hajtással ki kellett inniuk egy pohár bort. Ezt követően vállukra terítették a borrend lovagi palástját, és lovaggá ütötték a féltérdre ereszkedő új tagokat: a kígyósi Sass Krisztiánt, a beregszászi Nagy Istvánt, valamint két benei borászt: Parászka Lászlót és Bíró Ernőt. Tompa Tibor kancellár pedig a borfesztivál kedves színfoltjaként felköszöntötte a 85. évét betöltött Petneházi István mezőkaszonyi borászt.

A standokat felkeresve több borásszal is elbeszélgettem. A kígyósi Brekovszki István 80 százalékban száraz borokat kínált eladásra. Mint kifejtette, bár sok ukrán turista inkább a félédes borokat kedveli, ám azok a személyek, akik Nyugat-Európában vállaltak munkát, s ott megszerették a száraz borokat, itthon is megvásárolják azokat.

A beregszászi Jakab pincészet fele-fele arányban száraz és fél­száraz borokkal, s egyetlen félédes borral jelentkezett. 85-90 százalékban fehérborokat termel, mivel a Bereg-vidék jellemzően fehérbortermelő vidék. Három éve pedig társult hozzájuk Barkaszi Levente, aki borkorcsolyaként szolgáló családi készítésű sajtokkal jelenik meg a borfesztiválokon. Jakab Sándor, a Beregszászi Szent Vencel Borrend főpohárnoka kifejtette: a vidék bortermelői a minőségi borkészítés felé mozdultak el, jelenleg is ebbe az irányba haladnak, s többféle bor közül választják ki az érmekre méltókat, mint a Munkácsi Borfesztiválon.

A benei Parászka pincészet tulajdonosa, Parászka Gergely 60%-40% arányban állít elő fehér-, illetve vörösborokat, s inkább szárazakat termel. Mint kifejti, már kialakult egy igényes vásárlói kör, mely értékeli a száraz borokat. A 24 fajta bort – kétharmad részben fehéreket – kínáló kígyósi Sass Károlytól pedig megtudom: míg öt éve a vevői még 70 százalékban az édes és félédes borokat keresték, ma már 50 százalékban a száraz borokat részesítik előnyben. Amúgy hagyományos magyar fajtákat – furmintot, bakatort, hárslevelűt, szerémi zöldet is – kínált eladásra. Az ugyancsak kígyósi Kész Elemér pedig félédes és száraz borai mellett füstölt húsételekkel, valamint alkoholmentes borokkal érkezett. Az utóbbiakat úgy állítja elő, hogy megállítja a must kiforrását, s gyermekek, illetve gépkocsivezetők számára kínálja eladásra ezen termékeit.

S miért számítanak nálunk hagyományosaknak a száraz, fél­száraz borok? Mint beszélgetőtársaimtól megtudom, ahhoz, hogy természetesen édesek legyenek a borok, a nálunk megszokottnál több és erősebb napsütés szükségeltetik, olyan, amilyen például a Krími-hegység déli lejtőin vagy a mediterrán országokban tapasztalható. Ezért alakult ki vidékünkön – a történelem folyamán – a száraz, félszáraz borok készítésének a hagyománya.

S kik lettek az idei borverseny aranyérmesei? Orosz Ruszlán 2013-as évjáratú kagor desszertborával, a Varga pincészet 2016-os chardonnay száraz borával, Sass Károly múlt évi sauvignon blanc száraz borával, Sass Krisztián 2015-ös évjáratú cuvée száraz borával, Brekovszki István tavalyi évjáratú száraz borával, a Csizaj borgyár 2015-ös sauvignon száraz borával, valamint a Cotnar borgyár 2013-as évjáratú merlot száraz borával.

A jó ételeket és finom borokat fogyasztó vendégeket pedig a szabadtéri színpadon fellépő Sodró együttes és a Beregszász Dixieland Band is szórakoztatta zenéjével.

Lajos Mihály