Megdöbbentő adatok a kelet-ukrajnai konfliktus nem harci veszteségeiről

2017. március 19., 18:10 , 844. szám

A kelet-ukrajnai konfliktus három esztendeje sem volt elég ahhoz, hogy megtanuljunk őszintén beszélni a háborús veszteségekről, pontosabban azokról az esetekről, amikor az ukrán katonák halálát nem harci cselekmények okozzák – írja a témának szentelt összeállításában az Ukrajinszka Pravda (UP).

A portál emlékeztet, hogy a Védelmi Minisztériumnak az UP újságírójának megkeresésére adott 2016. decemberi válaszából kitűnt, tavaly az Ukrán Fegyveres Erők nem harci cselekmények következtében elszenvedett embervesztesége meghaladta a harctéri veszteségeket. A hivatalos közlés értelmében a harcokban 2016-ban 211 katona esett el, 256-an viszont nem harci cselekmények következtében vesztették életüket. A nem harcokban elesett 256 katona közül a legtöbben, 63-an, önkezükkel vetettek véget életüknek, 58-an betegségben hunytak el, 39 esetben fegyverrel való gondatlan bánásmód volt a halál oka, 30 katonát meggyilkoltak, 29 esetet balesetnek minősítettek; ezen kívül 18-an közlekedési balesetben haltak meg, tízen alkoholmérgezésben, négyen a biztonsági előírások megsértése miatt, s további öt „egyéb” esetet is nyilvántartanak.

A számok megdöbbentőek, úgy tűnik azonban, hogy még így sem tükrözik hűen a valóságot. Olekszij Bratuscsak, az összeállítás szerzője azt állítja, különböző források olyan esetekről számolnak be, amikor a nem harci veszteséget harci cselekmények következtében előállt veszteségként tüntetik fel, s előfordul, hogy meghamisítják a katona halálának okát.

A szerző elismeri, hogy az ilyen állításokat rendkívül nehéz ellenőrizni, bizonyítani. Mint írja, be kellett látnia, hogy – némi túlzással – információkhoz jutni a nem harci cselekményekben elhunytakról talán még nehezebb, mint a hadsereg fegyverzetéről. Mindazonáltal léteznek arra utaló adatok, írja, hogy eltorzítják a statisztikákat: igyekeznek elrejteni a hadseregbeli „szégyenletes jelenségeket”, a nem harci cselekményekben elesetteket pedig úgy tüntetik fel, mintha a harctéren vesztették volna életüket.

Az újságíró gyanúját mindenekelőtt a különböző hivatalok által a Donyec-medencei konfliktus kezdete óta elszenvedett nem harctéri veszteségekre vonatkozó adatokban mutatkozó eltérések keltették fel. Így például a Védelmi Minisztérium 2015. október 2-i közlése szerint 597 ilyen eset fordult elő, míg a Vezérkar 2015. november 20-án 831-et említ. Nehezen képzelhető el ugyanakkor, hogy a hadsereg nem harctéri veszteségei 2015 októbere és novembere között több mint 200 főt tettek volna ki. A Védelmi Minisztérium az UP újságírójának megkeresésére adott 2016. decemberi, fentebb már idézett válaszában 256 főben jelölte meg a hadsereg 2016. évi nem harctéri veszteségeit, míg az RBK–Ukrajina portál által a tárcához intézett hasonló tárgyú megkeresésre alig egy hónappal később érkezett válaszban eltérő szám, 232 szerepel. Mindez kétségeket ébreszt a statisztikák megbízhatóságát illetően.

Az UP forrásai szerint a nem harci veszteségekre vonatkozó adatok módosításának két alapvető oka lehet: elhárítani a felelősséget a parancsnokokról és a többi érintett katonáról, vagy lehetővé tenni, hogy az elhunyt családja pénzbeli kompenzációhoz jusson. A törvények értelmében ugyanis az elesett katona családja a létminimum ötszázszorosának megfelelő egyszeri juttatásra jogosult (ez az elmúlt év végéig közel 600 ezer hrivnyát jelentett), ám ha a katona az általa elkövetett bűntett, alkohol vagy kábítószer hatása alatt véghezvitt cselekmény, öngyilkosság vagy egyéb szándékosan okozott károsodás következtében hunyt el, a kompenzációt nem fizetik ki.

Egyes esetekben azért is eltitkolják az öngyilkosság vagy alkohol okozta haláleseteket, mert az adott katona egyébként becsülettel helytállt a harcéren. Parancsnokai ily módon tisztelegnek az elhunyt katona emléke előtt. Más esetekben ugyanakkor a katonák negatívan viszonyulnak hozzá, ha elleplezik a katonai zsargonban „avatar”-ként emlegetett alkoholisták vagy ittas személyek halálának tényleges okát.

A szerző idézi Andrij Dolikot, a terrorellenes művelet övezetét megjárt Ivano-Frankivszk megyei veteránt, aki elmondta, hogy a halál okának megváltoztatásáról a katonák esetében közös döntés születik, ezért arról tudnak az orvosok, a parancsnokok, a katonai ügyészek és a katonai rendészet is. Információi szerint 2016 második felétől kevesebb lett a hamisítás, elsősorban a parancsnokok következetessége miatt, akik igyekeznek „nem elleplezni a nem harctéri veszteségeket”.

„Feszültséget kelt bennük, hogy előfordulnak ilyen esetek – mondja Dolik. – Ha a katona avatar volt, azt is írják be.”

Bratuscsak ugyanakkor rámutat, hogy a Védelmi Minisztérium adataiból kitűnik, tavaly ezzel együtt is csupán 10 esetben volt a halál hivatalos oka alkoholmérgezés. Az UP szerzőjének forrásai ugyanakkor szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a nem harctéri veszteségek döntő többségének hátterében álló egyik alapvető ok az alkoholfogyasztás.

(pravda.com.ua/zzz)