Tavaszi szél vizet áraszt…

Mindig azt mondják a párválasztással, párkapcsolattal, házassággal kapcsolatban a „tapasztaltak” az ezen a téren nehezen boldogulók számára, hogy „nagy dolgok ezek”. Valóban azok.

Kapunk is jó sok tanácsot a szülőktől, haveroktól, meg az internettől, hogy legyünk nyitottak, de azért jól gondoljuk meg, kivel „állunk össze”, hogy ne legyünk válogatósak, de azért azzal az illetővel ugyan mit akarunk kezdeni, meg hogy tuti rosszul csinálunk valamit, ha 25 évesen még senki oldalbordái nem vagyunk, mert XY osztálytársunknak már két gyereke van. Közben meg látjuk, hogy sokan rég elváltak, mire betöltötték a negyedévszázadot, és az említett XY-ék se feltétlenül élnek jól együtt. Nehéz ezekhez a „nagy dolgokhoz” olyan párokat találni példaként, akikről biztosra vesszük, hogy se tányértörés nincs heti szinten náluk, és a Facebookra feltöltött nyaralós meg „ezzel az ajándékkal lepett meg a párom” fényképek mögött nem a folyamatos viták vagy hűtlenség kompenzációja van. Bár azt mondhatnánk, hogy otthonról, saját családjából mindenki jó mintát kap mindezekre vonatkozóan! De közel sincs így, még akkor se, ha eleve kizárjuk, hogy léteznének mindig mindenben tökéletesen működő rendszerek. Március 17. és 19. között ilyen és ezekhez hasonló témákról tartottak lelkigyakorlatot Kontroll címmel Karácsfalván, a Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) hagyományos nagyböjti lelkigyakorlatán.

A lelkigyakorlat arról szól, hogyan tudjuk keresztény módon –„gyötrelem és szégyen nélkül”, ahogy liturgiánkban szerepel – élni és tervezni az életünket. Lényege, hogy Isten közelségében maradjunk – ezt már a kezdetkor leszögezte a lelkigyakorlatot vezető Lődár Jenő batári áldozópap, a GISZ elnöke. Már csak azért is igaz ez, mert ha életünkből kizárjuk őt és a vele való közvetlen találkozás lehetőségeit, az imát, a böjtöt, folyamatos küzdelembe keveredünk, mert életünk minden egyes darabja kapcsolatban van egymással. Az ima és a gyónás egyfajta kontrollt is jelent az életünkben, ha kimarad, az azt jelenti, hogy félek szembenézni önmagammal. Amikor valami miatt elindulunk egy lejtőn (és ennek kiváltója lehet a kontroll hiánya), már nemcsak önmagunkkal, hanem a problémákkal szembesítő személyekkel sem merünk találkozni, jön a kívülről rossz, ám egyébként minket teljesen elfogadó társaság, a végén a széthullás. Ilyen esetben segíthet az őszinteség és a tapintat kettőse. Fontos tudatosítani, hogy Krisztusban mindig van lehetőség egy új életre.

Sok szó esett a vágyakról (tavasz van, mint a cím is utal rá), melynek fokozatait Maslow szükséglethirarchiája mutatja jól. Az első szint, az alapvető vágyaknál való megrekedés, a pillanatnyi örömök hajszolása főleg fiatalkorban jelent nagy veszélyt, mert ezek hamar elillannak, folyamatos hajszolásuk függőséghez vezet.

Ugyanezen téma elválaszthatatlan a párválasztás kérdésétől. A párkapcsolat kezdeti szakasza hasonló a csecsemő és az édesanyja kapcsolatához: te vagy a minden, te vagy minden örömem, semmi más nem számít. Ez tulajdonképpen idealizálás. Némi idő elteltével cserélődik a jelképes szemüveg, s itt már csak azok kerülhetnek előtérbe, amiket egyik fél nem kap meg a másiktól. Ha nem adsz meg mindent és azonnal, nem te vagy az igazi. Ilyenkor jön a szakítás, vagy rosszabb esetben a válás. A jelenség pedig a következő kapcsolatban is megismétlődik. Tudatosítsuk: nincs olyan, aki mindent meg tud adni. Nincs igazi, de igazivá válhatunk a másik a számára, ha abba erőt is fektetünk. A különbözőségeink nem rosszak, de Jenő atya arra biztatott, hogy hit, erkölcs és világnézet terén ne adjunk lejjebb igényeinkből, mert a legalapvetőbb dolgokban egység kell a felek között. Ha már igények… A házasság előtti nemi élet örök vitatéma, de egy korábbi lelkigyakorlaton elhangzott gondolattal foglalható össze: „Aki sokat melegszik kis rőzsetüzek mellett, sosem tudja meg, milyen egy lobogó tábortűz.” Maradva az igényeknél, figyeljünk a baljós előjelekre: aki már a kapcsolat elején szélsőséges, agresszív, aki nem kérdez fontos dolgokról, birtokolni akar, a másiknál magasabb rendűnek tartja magát, azt a legrövidebb úton kell otthagyni.

A bizonytalan férfiakhoz kapott „használati utasítás” szerint egy lépést szabad, talán kell is tennie egy leánynak, de ha nem érkezik valami válasz, nem kell maratont indítani.

Jenő atya biztatott bennünket továbbá arra is, hogy minden cselekedetet a tett, a körülmény és a szándék hármasában vizsgáljunk, mert csak az a jó, ami mindháromban jó. Lefordítva: soha ne felejtsük el a nemek közti különbséget, azt, hogy a férfi hős akar lenni, akire felnéznek, a nő pedig arra vágyik, hogy őt és erőfeszítéseit észrevegyék. Mindannyian istenség hordozói vagyunk a Biblia szerint.

Összességében hosszú időre való gondolkodnivalót kaptunk, amit ezúton is köszönünk Lődár Jenő atyának. Reméljük, sok esketnivalója lesz a jövőben, és amit Isten összekötött, tartós is marad. Kaptunk hozzá alapot. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek pedig köszönjük, hogy biztosította a lelkigyakorlat megszervezéséhez szükséges anyagiakat.

Espán Rita,
Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet