Győri László: Faluszél
– Hová megy, néni?
– Csak ide a földre.
– Sétálni egyet? Jót tesz az a csontnak.
– Séta? Nem szoktam én sétálni, dehogy!
Kimegyek, hogy beszéljek a földdel.
Beszélgessek egy kicsit a földemmel.
Ki szoktam menni néha beszélgetni hozzá.
– De hát itt minden föld már másé.
– Másé, nem másé, csak az én földem az.
Én kapáltam, én gazoltam régen, én vetettem rajta.
Az a föld az enyém, a repce lehet másé,
de ami termi, örökre az enyém.
Én görnyedtem rajta. Szót értünk mi ketten.
A néni nekivág, megy-megy a faluszélnek.
A határban egy kicsit a földjével beszélget.
A tudós nézi, nézi, ahogy ballag.
Visszatér a házba, falusi házába,
s hosszan eltűnődik.
És mi hallgatjuk messze,
az aszfaltos város tudós műhelyében
meséjét a néninek, a földnek,
ahogy az akadémikus nekünk fölidézi.
Aztán elránt a nagy-nagy tudomány
a nénitől, a földtől.
Elmélet párolog,
tudós szavak töltik meg a műhelyt.
Workshopról esik szó,
workshopról workshopra lépkedünk.
A földhöz ragadt néni
ballag és megáll kint a faluszélen.
A földjével beszélget, elnyeli az este.
Egy igen időszerű és tanulságos gondolatmenetet mutat be a Faluszél című költemény. Talán azért is lett szabadvers a formája, hogy minél kevésbé tűnjék mesterséges alkotásnak, műnek, hogy minél inkább természetes módon mutasson rá a természettől elrugaszkodottra. Mert a Faluszél pontosan ezt, vagyis a természetesnek és a természetestől elrugaszkodottnak a szembenállását kívánja hangsúlyozni. És ez bizony nagyon jellemzi korunkat.
A kontrasztos helyzet a következő. Egyfelől van egy öreg néni, aki kijár néha a földjére, hogy kicsit elbeszélgessen vele, és másfelől ott a tudós ember. A kettejük beszélgetése indítja a verset, amiből hamar kiderül, hogy a tudós ember által megszerzett „faluszéli” tapasztalatból miként lesz „tudomány”.
Mert a néni vallomása, vagyis megható viselkedése a tőle elvett földjével, egyszerű információvá alakul át „az aszfaltos város tudós műhelyében”. Nemcsak a „faluszéltől” válik el, hanem magától az élettől is. „Elméletté” változik, vagyis egy steril gondolattá. Egy workshopba való anyag lesz belőle. Ez azt jelenti, hogy egy olyan műhelybe kerül, ahol egy bizonyos szakterület iránt érdeklődő emberek munkaanyagává vedlik. Egy olyan információhalmaz része lesz, melyhez a faluszélen földjével beszélgető rokonszenves néninek már semmi köze nincsen…
Penckófer János
