Vasárnapi üzenet: 2017. április 9.

2017. április 9., 09:50 , 847. szám

Jn 12,1–18

A görögkatolikus egyházban a virágvasárnap Jézus szenvedése és élete utolsó hetének kezdete. Az egyház a liturgiában azt a hitet fejezi ki, hogy Krisztus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulása kezdete azoknak az eseményeknek, amelyek Jézus szenvedésével és halálával folytatódnak, majd feltámadásával teljesednek be. Ezáltal megvalósítja a megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el. Jézus feltámadása a feltámadás és az örök élet reményét táplálja minden hívőben.

A szertartás szavai is erről tanúskodnak: „Önkéntes szenvedésre indulván, Uram, apostolaidhoz így szóltál útközben: Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát elárulják, amint meg van írva felőle. Jertek tehát, menjünk mi is ővele megtisztult elménkkel, hogy megfeszíttessünk, és haljunk meg a földi gyönyöröknek érette, hogy fel is támadjunk ővele, és meghalljuk, midőn így kiált: »Már nem a földi Jeruzsálembe megyek, hogy szenvedjek, hanem fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez, s titeket is fölviszlek a magasságbeli Jeruzsálembe, a mennyeknek országába.«”

Jézus tudta, mi fog vele történni. Tudatában volt a szenvedésének, és annak is, hogy a szenvedést nem lehet elkerülni. De annak is, hogy az Isten akaratán keresztül nyilvánul meg az isteni csoda is. Ez pedig a feltámadás mindent felülmúló valósága.

Krisztus a nyugodt és felszabadult ember lelkületével éli az életét, amely folyamán a sors által kínált lehetőség és feladat elfogadására törekszik. De nem csábul el attól, amit vélt vagy valós képzetek, vagy emberi érzelmek jelentenek számára. Krisztus elfogadja a dicsőítést, de nem tekinti magát földi értelemben vett királynak. S nem gondolja úgy, hogy emberi dicsőítés és elismerés elegendő lenne az Isten által megjelölt feladat végrehajtására. S azt sem gondolja, hogy az olcsó népszerűség, a kenyeret osztó és halottakat feltámasztó képesség elég a tartós boldogsághoz.

Mint ahogy az ember sem a puszta képességtől, hanem a gyakorlatban bizonyított elkötelezettségért kaphatja meg az elismerést. Istentől a lelki békét, emberektől a tiszteletet.

Mindezek a feltámadás előjelei számunkra.

Marosi István
görögkatolikus áldozópap