Húsvéti üzenetetek

2017. április 16., 09:10, 848. szám

Jézus él!

Minden reményünk alapja a Názáreti Jézus halálból való föltámadása! Aki ezt nem hiszi, annak optimizmusa hamar elapad az élet fájdalmas próbatételei után. Ha Jézus föltámadásában kételkedünk, akkor a saját testünk feltámadásában sem fogunk hinni. Milyen bölcs az Úr Jézus pedagógiája, aki a hatalmasokat megalázza, de a kicsinyeket fölemeli! (vö. Lk 1,52) Hol vannak a történelem Pilátusai és Heródesei?! Nem tudjuk… De azt igen, hogy az Úr megvetett és halálra üldözött hívei az Isten Országába jutottak, hiszen azt mondta nekik: „Elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14,3). Jézus Urunk nem a múltját nézi az embernek, hanem inkább azt, hogy most kiben bízik, kit szeret, s mik a szívbéli vágyai. Amennyiben megutálja eddigi hazug és önző életét, s az igaz, szeretetteljes életre vágyik, akkor Jézus felkínálja neki a megtisztulás és a megváltás ajándékát – sőt akár ha az utolsók közé tartozott is, mint a jobb lator, meghallja a boldogító hírt: „Még ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,43b)

Aranyszájú Szent János az orvos példáját hozza fel: egy orvos annál nagyobb csodálatot vív ki magának, minél nagyobb betegséget gyógyít meg. Ha Krisztus bűnösöket, vámosokat, utcanőket és gonosztevőket vezet be Isten országába, annál jobban megérdemli csodálatunkat. A földi királyoknak soha eszükbe nem jutna bevinni egy gonosztevőt a székvárosukba. Jézus azonban magával visz egy gonosztevőt. Ám ez nem veszélyezteti, nem dehonesztálja a paradicsomot, vagyis a mennyek országát. Inkább az Ország tulajdonosának üdvözítő hatalmáról tanúskodik. Mivel lett érdemessé a jobb lator a mennyek országára? Péter megtagadta Mesterét, ez a lator akkor vallotta meg Jézust, amikor a körülállók szidták és gyalázták. Arra int, hogy ne szégyelljük példaképnek venni azt a gonosztevőt, akit Jézus méltóvá tett a paradicsomra.

A politikai választásoknál számít, hogy valaki jól tudja rendezni saját ügyeit. Mennyivel inkább kell bízni abban, aki nem magát gyógyítja, nem a maga javát keresi, hanem az emberek üdvösségét. Mennyivel inkább bátorságra lelünk akkor, ha tudjuk: ahhoz fordulunk bocsánatért, irgalomért, aki még a kereszten függő gonosztevőt is megváltoztatta, és elsőként magával vitte Országába.

Föltámadása után – hasonlóképpen – kinek is jelenik meg először? A bűnös asszonynak, Magdolnának! (Jn 20,16) Csakhogy ő is Jézus irgalmas szeretetétől indult meg, mély bűnbánatot tartott, s teljes szívvel a megtalált Igaz és Szent után vágyakozott. Milyen váratlan, ám bölcs és tanulságos, hogy nem a „bátor férfiak” mennek vasárnap kora reggel a katonákkal őrzött sírhoz, hanem az asszonyok! Ők látják először, és ők tanúskodnak először Jézus feltámadásáról! Megalázó ez a büszke férfiaknak, de nem az Isten szerető gyermekeinek. Azóta is hányszor tréfálja meg Úr öntelt híveit, amikor „az utolsókból lesznek az elsők!”

„Mint Jézus tanúi, tegyetek tanúságot arról, hogy Jézus él. Ez adja a reményt nekünk és ennek a háborúktól, a rossztól, a bűntől kissé megöregedett világnak.” (Ferenc pápa 2013. április 3-án)

Ezt kívánom minden jóakaratú embernek: lelkünk feltámadását, az értünk meghalt és feltámadott, minket halálig szerető Úr Jézushoz való még erősebb ragaszkodást, vagy éppen a hozzá való visszatérést, akármilyen messziről, akármilyen régről is kell ennek történnie. Gondoljunk a jobb latorra: nem lehet elég bűnös az ember és nem lehet elég messze az Úrtól a visszatéréshez; Ő mindenkit vár. S azután tanúskodjunk másoknak is az Ő irgalmáról.

Kegyelemteljes, áldott húsvétot kívánok minden Olvasónak!

Majnek Antal
munkácsi római katolikus megyéspüspök

 

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye híveinek és minden jóakaratú embernek

Krisztusban kedves testvérek!

Újabban találkozunk ezzel a húsvéti jókívánsággal: „Jó étvágyat a pászkához!” Ez a kifejezés első hallásra jó szándékúnak tűnik, de ha mélyebben elgondolkodunk, felszínre kerül a mai világban uralkodó egyik nagy veszély. Ma, a fogyasztói társadalom korában, úgy tűnhet, legfontosabb, hogy az ember ízletes ételeket, jó benyomásokat kapjon, szép, és ha lehet mondani, rendkívüli hatások érjék. Megfigyelhető, hogy a világ egyházi ünnepeinket „konyhai” szintre szeretné vinni: szépen és gazdagon megterített asztal, ünnepi ételekkel és díszítésekkel, amelyeket a tömegtájékoztatási eszközök jó előre reklámoznak, és minden sarkon árusítanak. Még a böjt is gazdasági kérdéssé válik. A lelki harcnak a böjtöléssel kapcsolatos gyakorlatához úgy közelítenek, mint diétához. Beszerezni és „helyesen” bepakolni a húsvéti kosarat, úgy tűnik, a húsvét ünneplésének legfőbb célja. A húsvéti asztal pedig a legfőbb eseménnyé válik, amely gyakran húsvét valóságos ünneplését helyettesíti, mintegy sajátos „liturgiává” válik.

Kívánunk nektek, kedves Testvérek, örömteli húsvétot! Legyen a mi örömünk oka Krisztusnak, az egy személyben igaz Istennek és igaz embernek győzelme az élet ellensége, a Sátán fölött! Legyünk tudatában annak, hogy a keresztség által Krisztus halálában és feltámadásában részesülünk! A Szentlélek, a feltámadt Krisztus lelke adjon nekünk erőt a fölemelkedésre és a Krisztussal való föltámadásra, a sírból és bűneink rabságából való szabadulásra! A mindenható Isten, aki kivezette Izrael népét a szolgaságból, vezessen ki bennünket is rossz szokásaink, szenvedélyeink és szomorúságaink rabságából!

Kívánjuk, hogy az idei húsvét elsősorban a szív ünnepe legyen! Szívetekben a sötétség helyett ragyogjon fel Isten kegyelmének világossága! A szívnek ez az öröme tükröződjön a mi ősi keresztény szokásainkban is! A húsvéti kosár megszentelése, amely az általunk megélt feltámadási liturgia után történik, segítsen nekünk megérteni Krisztus pászkájának titkát, hogy a húsvéti asztal a család találkozásának és szeretetmegnyilvánulásának a helye legyen!

Áldott és örömteli húsvéti ünnepeket!

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Milán munkácsi püspök

Nílus segédpüspök

 

Krisztus Feltámadt!

Az Ő feltámadása a legnagyobb ünneplésre ad okot. Az ünnepek ünnepévé teszi ezt a napot, győzelemmé a halál, a bűn és a pusztulás felett. Egy megújult világ kezdetét jelenti, amely Krisztus győzelme által újul és változik. Az egyház énekeiben ezt az Urat dicséri, aki húsvétkor megnyitotta a mennyország kapuit számunkra és megszenteli Lelke és Igéje által a benne hívőket. Nincs veszve semmi, mert miénk lehet a győzelem minden hitvány bűn felett és az elmúlás felett is.

Pál apostol így hirdeti meg a húsvéti evangélium fontosságát: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1Kor 15, 14)

Krisztus feltámadása – hitünk alapja, ez rendíthetetlen támaszunk a földi életünkben is. Akkor is megáll, amikor körülöttünk minden összeomlani látszik. Amikor háborúság van a világban, lelki éj a szívekben, és összeomlani látszik mindaz, amire támaszkodik az ember, mert nincs létbiztonsága ezekben az időkben.

Ha Krisztus fel nem támadt volna, nemcsak keresztyénség nem létezne, de az Istenbe vetett hit és bizalom is kudarcot vallott volna, és a gonosz győzelmét jelentené mindez a jó felett, és ebben az esetben nincs értelme az életnek.

A feltámadás azt hirdeti, hogy a halál nem lett az ember számára kegyetlen, kikerülhetetlen sorscsapás, hanem csak átmenet egy új lelki létbe. Az első zsenge lett Jézus Krisztus feltámadása az általa megváltott lelki nép számára. Az Úr Krisztus halottá tette a poklot az Isten dicsőségével, és új életet ajándékozott az általa megváltott emberiségnek. Krisztus feltámadt, és magával feltámasztotta az emberiséget!

Ma a világban hangzik a szózat, hogy „Krisztus feltámadt”. Ebben a szózatban benne van a keresztyénség legnagyobb titkának és erejének az elismerése. „Valóban feltámadt!” – válaszolják azok, akik elhitték a Krisztus feltámadásának győzelmét a halál és pokol felett. A sír üres. Ha nem így lett volna, ma is mutogatnák Jézus halott testét a benne hívők bosszantására. Ez egy olyan tény, amit a benne hívő személyesen is átélhet. Csak a hit által lehetünk részesei az örök életnek, amelyet Jézus hirdet, kilépve a lepecsételt sírból. Pál mondja: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”(Róm 10, 9–10) Az ünnepi ige újra segít felismerni Tamással együtt Jézus győzelmét és hatalmát: „És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!” (Jn 20, 28) Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor a félénk tanítványok nem kaptak volna erőt és bátorságot. Ma is csak annak van bátorsága, aki felismeri, hogy nem egy halott próféta a tanácsadója, hanem az élő Úr. Felteszi az ünnep a kérdést, hogy te kire hallgatsz, ki vezeti az életedet. Halott vezérek, filozófusok, politikusok, halandó emberek vagy Jézus vezet?

Kicsoda az Isten Báránya, aki kikelt a sírból? Az a testet öltött Isten, akinek volt hatalma letenni az életét és viszavenni, és még a pokol kapui sem tudtak erőt venni rajta. Letörte a sötétség hatalmát és a bűnnek rabszolgaságát. Ó a szabadító ma is!

Kedves Testvéreim! Kívánok mindenkinek áldott, dicsőséges húsvéti ünnepet, a bűntől való szabadulás ünnepét, ami utat nyit az örök életre, reménységre és szeretetre! Adjon az Isten békességet az országunkban és a szíveinkben! Vegye el a testi-lelki szegénységet, nyomorúságot, betegségeket, kilátástalanságot az életünkből! Lelkünkben erre vágyunk mindnyájan. A halált legyőző Isten tudja ezt nekünk megadni! Hozza el nekünk a Mindenható az igazi húsvéti örömöt!

„És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Ámen.

Héder János,
a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője