Garancia a szeretetre

2017. április 19., 11:22, 849. szám

A Kárpátaljai Református Egyház Zsinata 2017-ben a jövő református nemzedékéért hirdette meg a Reformáció gyermekei programot. Szeretnék, ha a reformáció emlékévében megszületnének azok a református magyar gyerekek, akik továbbviszik a reformáció lelkületét, lendületét, bibliai tanítását és hitvallását.

Szimbolikus és jelzés értékű, hogy épp a legnehezebb helyzetben lévő kárpátaljai református egyház buzdít több gyermek vállalására. Ez az a nemzetrész, ahol családok szakadtak szét a katonai behívók elől való menekülés miatt, ahol a kelet-ukrajnai háború okozta rossz gazdasági és szociális helyzet miatt sokan elmentek. Minket mégis arra szólítanak fel, hogy tegyünk azért, hogy 50-100 esztendő múlva is legyenek élő magyar református közösségeink itt, Kárpátalján.

A legtöbb ismerősöm, aki tudomást szerzett a programról, örömmel fogadta a hírt. Elismerik sokan e nemes kezdeményezést, de mégis többen vannak, akik kívülállóként tekintenek a felkérésre. Ugyanis a legtöbben határozott érveket tudnak felsorolni, ha felmerül a gyerek téma, hogy nekik éppen miért NE legyen még egy, két vagy több gyermekük. Az indokok között általában a nehéz ukrajnai életkörülmények, vagy az „inkább egy gyermeket neveljek fel rendesen, mindent megadva neki, mint többet szegénységben” érvek szerepelnek.

Ám nem volt ez mindig így. Luther Márton bányászcsalád 7. gyermekeként nőtt fel, Zwingliék parasztcsaládban nevelkedtek, tizenegyen voltak testvérek. De elég csak nagymamáink vagy dédapáink családjaira visszatekinteni, szinte mindannyian nagycsaládban nőttek fel. Pedig az akkori gazdasági és szociális körülmények sem voltak jobbak, mint napjainkban. Az első és második világháború nehézségei ellenére mégis vállalták a sok gyermeket a családok. Talán nem is volt eldöntendő kérdés, hanem az volt a természetes, ha egy családban minimum 4-5 gyerek született. Igaz, az édesanyák élete akkoriban nem az íróasztalok és gyártósorok mellett zajlott. Az édesanyák hivatásukkal az Úrnak teljesítenek szolgálatot. Hiszem, hogy a Teremtő a mai elfoglalt anyukák életében ugyanúgy munkálkodik, és ad időt, erőt a gyereknevelésre, mint anno nagyszüleink idejében.

A miért ne legyen gyerekem kategóriába tartoznak „a már nem vagyunk fiatalok”, vagy az „ezzel az eggyel sem bírunk, olyan eleven” érvek is. Sajnos, sok szülő ezekkel a mondatokkal nem a gyerekek érdekét szolgálja. Ezek a kijelentések önzőséget sugallnak, mert bármennyire nehéz egy család helyzete, a gyermek számára – a szülők szeretete és támogatása mellett – a testvéri szeretet az, amin keresztül az Úr gondoskodása megmutatkozik. A testvéri kötelék segít, biztat, támogat minden körülmény között, a testvér az, aki feltétel nélkül tud szeretni. Sajnos, vannak kivételek. Bízva a családok keresztyén lelkületében, a legtöbb gyermeket testvéri szeretetre nevelik.

A legszomorúbb a mai kor lehetőségeiben, hogy a szülők életek fölött dönthetnek – az abortusz által. Visszautasítva a Mindenható ajándékát, jutalmát. Engedjük megszületni a gyermekeket! Hány és hány édesanya fogadná ezt a mennyei csodát, hány és hány család adná oda vagyonát, munkáját, csak hogy egy kisgyermeket tarthasson a karjaiban.

Egy kisgyermek születése – befektetés. A szeretet befektetése. Örök garancia arra, hogy szerethessek, és én is szeretetet kapjak. Minél több szeretetet adunk és fordítunk egy kisgyermekre, annál nagyobb szívvel és mosollyal közeledik felénk. Olyan igaz és őszinte szeretetet, mint ami egy gyermeki ölelésben, „szejetlekben” bújik meg, sehol máshol nem találhatunk. Hasonlítgatni lehet, de igazán csak az anyukák és apukák tapasztalhatják meg.

Gyermekek! Kérjetek (még) testvért a szüleitektől. Férjek és feleségek! Győzködjétek párotokat (újabb) gyermekvállalásra. Nagymamák és nagyapák! Kérjétek gyermekeiteket, hogy ajándékozzanak meg (újabb) unokákkal.

Bárcsak születne a te családodban is egy baba az idén!

Nyíri-Iváncsik Kata