A miniszter asszony nem volt kíváncsi a külföldi tapasztalatokra

2017. április 19., 13:39 , 849. szám

Többnyelvű oktatás az EBESZ régióiban: tapasztalat és perspektívák Ukrajna számára címmel szervezett április 13-án, Kijevben Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ) közös nemzetközi konferenciát. A rendezvényen nemzetközi szakértők mellett az ukrán oktatási minisztérium illetékes munkatársai, valamint gyakorló pedagógusok vettek részt és tartottak előadást.

A szakmai fórumon meghívottként részt vett dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője is, akit a konferencián elhangzottakról kérdeztünk.

A rendezvényt Lilija Hri­ne­vics, Ukrajna oktatási és tudományos minisztere nyitotta meg. Bevezetőjében kiemelte, hogy a többnyelvű oktatás bevezetésére egyebek mellett azért is nagy szükség van Ukrajnában, mert 2016-ban a Kárpátalján érettségizettek 36%-a csupán 1–3 közötti osztályzatot szerzett a független tesztelésen ukrán nyelvből és irodalomból a 12-es skálán. Hrinevics azzal indokolta az oktatás megreformálásának szükségszerűségét, hogy megyénkben a kisebbségekhez tartozó gyerekek többsége nem beszéli az államnyelvet – derül ki a híradásokból.

A cinikus miniszteri összegzést követően Csernicskó István kért szót, akit az ukrán tudósítások már nem idéznek, de kérdésünkre válaszolva nekünk is elmondta álláspontját: „A két tannyelvű oktatás önmagában nagyon érdekes lehet a gyerekek számára. Csakhogy a bevezetése kizárólag akkor hozhat pozitív eredményeket, ha megvan a társadalomban a támogató környezet mindehhez: az államnak meg kell teremtenie a szükséges feltételeket, például olyan speciális tanárképzésre van szükség, ahol a pedagógusokat felkészítik arra, hogy az összes tantárgyat két nyelven, a mi esetünkben ukránul és magyarul oktassák. Fontos feltétel, hogy legyenek kétnyelvű tankönyvek, szemléltetők és a nyelvórákon használatos hanganyagok. Ha mindez nincs meg, akkor sérül az egyenlőség. Egyik nyelv sem élvezhet előnyt, mert ellenkező esetben kiszorítja a másikat.

Aurica Bojescu, a Csernovci megyei román pedagógusok érdekvédelmi szövetségének egyik vezetője kiegészítve az általam elmondottakat, megkérdezte, hogy mikor lesznek olyan ukrán tannyelvű iskolák és óvodák, amelyek bekapcsolódnak a kétnyelvű oktatásba. Szerinte ha csak a kisebbség számára kell a kétnyelvűség, akkor ez azt sugallja, hogy a kezdeményezés asszimilációs célú.

A kérdésre Hrinevics miniszter asszony kijelentette, hogy ez egy kísérleti program, ha lesz erre vállalkozó ukrán iskola is, ő nem fogja ellenezni. Érdekes módon eddig még nem akadt egy sem.

A miniszter asszonnyal folytatott vitában hangsúlyoztam, hogy először is meg kellene teremteni az ukrán nyelv oktatásához a megfelelő feltételeket, nem pedig feláldozni a gyerekeket, hogy se a matematikát, se a történelmet, se a fizikát stb. ne tudják csak azért, hogy megtanulhassanak ukránul. Amennyiben a kétnyelvű oktatást erőszakkal és nem önkéntes alapon vezetik be, valamint a minisztérium nem teremti meg hozzá a megfelelő feltételeket, akkor ennek eredménye az asszimiláció lesz, nem pedig a támogató kétnyelvűség kialakulása.

A továbbiakban Odesszából és Csernovciból, valamint Csernovci megyéből érkezett pedagógusok, Kárpátaljáról Viktorija Sismakova, az Ungvári 47. Sz. Óvoda óvónője és Marija Fedinec, az Ungvári 4. Sz. Középiskola tanára számolt be az intézményeikben folytatott kísérleti kétnyelvű oktatásról. A két kárpátaljai hölgy elmondta, hogy intézményeikben szlovák–ukrán kétnyelvű oktatás folyik. Ez az ukrán szakminisztérium kísérleti projektje, egyelőre még kevés a konkrét tapasztalatuk.

A délutáni részt a miniszter asszony már nem várta meg, pedig sok tanulságos külföldi példáról hallhatott volna. A hollandiai frízek, a spanyolországi katalánok vagy a grúziai kisebbségek többnyelvű iskoláit, a kanadai, svájci és dél-tiroli példákat mutatták be ottani szakemberek, továbbá az üzbegisztáni orosz–üzbég kétnyelvű oktatás tapasztalatait. Ennek a blokknak a végén a román kolléganővel felhívtuk az ukrán szakemberek figyelmét arra, hogy a külföldi példák mindegyike önkéntes alapon szerveződött, és minden esetben tanulják a kisebbséggel együtt élő többség gyermekei is a kisebbség nyelvét.

Eredetileg nekünk csak a konferenciát záró kiscsoportos beszélgetések során akartak szót adni, de mi elmondtuk véleményünket a nagy plénum előtt is. Az EBESZ képviselői pozitívan fogadták az észrevételeinket, szorgalmasan jegyzetelték az általunk felvetett kérdéseket. Láthatóan meglepődtek azon, hogy van más vélemény is Ukrajnában, mint amilyet a minisztérium velük közölt” – foglalta össze Csernicskó István a konferencián történteket.

Badó Zsolt