Szívügyem Kárpátalja

Kárpátaljára látogatott Perényi Zsigmond helyettes államtitkár

Az Európai Unió ENI Határon Átnyúló Együttműködési Programjában rejlő közös fejlesztés lehetőségeiről tárgyalt az elmúlt héten kárpátaljai világi és egyházi vezetőkkel Perényi Zsigmond, Magyarország Miniszterelnökségének nemzetközi helyettes államtitkára. Mi kétnapos kárpátaljai látogatása végén, Beregszászban kérdeztük tapasztalatairól az államtitkár-helyettes urat.

– Minek köszönhetjük államtitkár úr kárpátaljai látogatását?

– A magyar kormánynak van egy különleges nemzetpolitikai célja, támogatni szeretnénk a határainkon túli magyarok által lakott térségek fejlesztését. Ennek pedig remek eszköze lehet a nem túl nagy, de számunkra annál fontosabb határokon átnyúló együttműködéseket támogató uniós program, az ENI. Ennek része a Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna közötti négyes határ menti együttműködés, emiatt jöttem most ide. Számunkra azért annyira fontos ez a lehetőség, mert ennek keretében magyar emberek pályázhatnak magyarokkal közösen, és ezen keresztül Magyarország európai uniós pénzt juttathat határon túli területekre. Ez lehet, hogy összegben kicsi, de annál fontosabb lehetőség. Az első pályázati kiírás május 8-án fog megjelenni, az utazásom célja pedig az volt, hogy erre a dátumra munkatársaimmal minden érintettnek felhívjuk a figyelmét, meghallgassam, hogy milyen ötleteik vannak, és elmondjam, hogy ehhez milyen segítséget tudunk mi nyújtani.

– Kikkel folytatott tárgyalásokat vidékünkön?

– Találkoztam Kárpátalja kormányzójának helyettesével, a megyei tanács elnökével és a KMKSZ vezetőivel, akikkel egyeztettünk az említett lehetőségekről, illetve találkoztam még a három történelmi egyház püspökével, meg a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal és a Beregszászi Járási Tanács vezetőjével. Rajtuk kívül felkerestem Beregszászban a Rákóczi-főiskola rektor asszonyát, hisz ők is fontos pályázók lehetnek, sikeresen pályáztak az előző pályázati ciklusban is.

– Kik azok, akik pályázhatnak, és milyen projekteket támogat ez az alap?

– Ennek a programnak öt nagy célterülete van: az infokommunikáció, az egészségügy, a katasztrófavédelem, a környezetvédelem, valamint a kultúra és turizmus. Ezek azok a célterületek, amelyekre pályázni lehet. Összességében 76 millió eurónyi összeg áll rendelkezésre, ami egy picivel több, mint az előző ciklusban volt. Az Európai Bizottság nem hogy elvett volna, de még meg is toldotta a mostani keretösszeget, ami mutatja, hogy nekik is fontos ez a pályázati rendszer. Egy fontos szabály van: minden közös, határon átnyúló pályázatnál az egyik fél kárpátaljai kell, hogy legyen. Tehát a kárpátaljai pályázó vagy magyarországi, vagy felvidéki, vagy erdélyi partnerrel közösen pályázhat ehhez az alaphoz, vagy akár négyen is pályázhatnak közösen. A lényeg az, hogy minimum egy partnernek kell lennie, és a felek egyikének kárpátaljainak kell lennie. Minden esetben tükörprojektben kell gondolkodni, például, ha itt van egy kórházfelújítás vagy -fejlesztés, akkor célszerű a határ túloldalán egy ugyanolyan kórházat megkeresni, hogy az legyen a partner. A forrásmegosztásban nincs kikötve, hogy 50-50%-ban kell felhasználni, előfordulhat akár az is, hogy 80%-ot az egyik fél használ fel, 20%-ot meg a másik.

A pályázati kiírás szerint pályázhatnak egyházak, megyei hivatalok, nonprofit vállalkozások, civil szervezetek, egyesületek. Egyetlen fontos kikötés, hogy a pályázó vagy a pályázati tevékenység célja, az ötlet nem lehet forprofit jellegű.

– A korábbi pályázati ciklus 2007–2013 között volt, milyenek az ezzel kapcsolatos eddigi tapasztalatok?

– Korábban úgy rövidítették a program nevét, hogy ENPI, most úgy hívják, hogy ENI, mi viszont Magyarországon csak úgy szoktuk emlegetni, hogy négyeshatár-menti program vagy kárpátaljai program. A korábbi ciklusban 65 millió euró állt rendelkezésre, most mint már említettem 11 millió euróval megtoldotta a bizottság ezt a pályázati forrást. Vegyesek a tapasztalatok, óriási nagy volt az érdeklődés a pályázati lehetőségek iránt, 600 pályázat érkezett be, amelyből összesen 150 kapott támogatást a korábbi ciklus alatt. Ebből tanultunk, úgy látjuk, hogy megfelelő egyeztetés kell politikai szinten is, és helyi szinten is. Segíteni szeretnénk továbbá a partnerek egymásra találását.

Mondok egy példát. Ma, amikor találkoztam a járási közigazgatási hivatal vezetőivel, ők elmondták, hogy szeretnének pályázni a beregszászi kórház fejlesztésére ebben a programban. Az imént találkoztam a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökével, aki elmondta, hogy ők is szeretnének Beregszászban létesíteni egy kórházat, ennek megvalósítására szeretnének pályázni. Ugyanabban a városban két ugyanolyan dologra nincs értelme pályázni, ezért mondom azt, hogy ezekben az ügyekben az egyeztetéseket le kell folytatni. Az egyeztetések lefolytatására Brenzovics László elnök úr, a kárpátaljai magyarság parlamenti képviselője vállalkozott, szerintem csak ezáltal érhetjük el, hogy célzott és jó pályázatokat nyújtsanak be a végén. A másik, hogy sok alapítvány pályázott az előző ciklusban, akik csak azért jöttek létre hipp-hopp a semmiből, hogy tudjanak pályázni, aztán akár meg is szűntek. Volt olyan, amelyet a pályázat leadási határideje előtt egy nappal jegyeztettek be és pályáztak. Ezért most beépítettünk egy olyan szabályt, hogy minimum két éve kell, hogy aktívan működjön a pályázó alapítvány, ezzel is kontrollálva, hogy komolyabb szervezetek pályázzanak, nem pedig valaki, aki majd egyik napról a másikra eltűnik.

Egyébként pedig próbáljuk egyszerűsíteni a pályázatot, hogy minél egyszerűbben ki tudják tölteni az emberek. Elektronikus pályáztatás lesz, nem is kell papíron benyújtani, ami szerintem még egyszerűbbé teszi a pályáztatást. Fontos, hogy megfelelő szakemberek kellenek hozzá, akik értenek a pályázatíráshoz, és magához a lebonyolításhoz is. Az ötlet önmagában fontos, de kell ahhoz is valaki, aki ezt meg is valósítja.

– Uniós pályázatok esetén csak angol nyelven lehet pályázni, és sokaknak rettenetesen bonyolult dolog mindez…

– Valóban angol nyelven kell pályázni, ugyanakkor aki ismeri ezt a rendszert, annak nem annyira bonyolult. Például a református és a katolikus egyház is sikeresen pályázott már az előző ciklusban, nekik van tapasztalatuk abban, hogy hogyan kell egy uniós pályázatot megírni. De kétségkívül vannak olyan friss pályázók is, akik esetében fontos lehet, hogy felkészült szakemberekkel pályázzanak, vagy vegyék igénybe valakinek a segítségét. Mert korábban nagyon sok pályázat volt, amelyik el sem jutott az értékelésig, már formai okok miatt megbukott. Ezért fontos, hogy jó pályázatok legyenek, jól felkészülten, jó ötletekkel, jól koordinálva, és jól felkészülten írják meg azokat.

– Ki tudna emelni valamit, ami ebből a pályázati forrásból megvalósult Kárpátalján a korábbi ciklusban?

– Az említett 150 nyertes pályázatból nagyon fontosnak tartom, hogy Munkácson a megyei gyermekkórházban a gyermeksürgősségi osztály felújítása és korszerű orvosi berendezésekkel történő felszerelése megvalósulhatott ebből a programból. Nagyon drága és igényes berendezésekkel tudtuk felszerelni azt az osztályt, és egy nappal a gépek beszerelése után az egyik orvos már telefonált, hogy megmentettek ezek segítségével rögtön öt újszülöttet. Mivel az emberi élet megmentése a legfontosabb, ezt a megvalósult fejlesztést kiemelném. De történtek templomfelújítások és a Rákóczi-főiskolát is sikerült fejleszteni ennek a programnak a keretében.

– Arról elárulna valamit, hogy mostani látogatása során milyen tervekről hallott kárpátaljai tárgyalópartnereitől?

– Azt el tudom mondani, hogy milyen elképzelésekről hallottam, de mint irányító hatóság vezetője, nem dönthetem el egy pályázatról, hogy az jó-e, vagy nem. Inkább gyűjtöm az ötleteket és elmondom, hogy ezek közül mire lehet pályázni és mire nem. Akikkel találkoztam, mindenkinek vannak konkrét elképzelései. Például a beregszászi főiskolának vannak komoly tervei, tudásközpontot szeretnének létrehozni és tantermeket felújítani. A református egyház kórház- és óvodafejlesztésre szeretne igénybe venni forrásokat. A katolikus egyház több templomuk felújításában gondolkodik. A KMKSZ-nek is vannak jó ötletei, mi pedig minden, a magyar emberek életét jobbá tevő elképzelést támogatunk.

– Államtitkár úrnak volt lehetősége a sok hivatalos tárgyalás mellett saját programra? Hisz családja ezer szállal kötődik ehhez a vidékhez. Most újítják fel a beregardói Perényi-kastélyt, amelyet 49 évre megkapott a Rákóczi-főiskola. Nagyszőlősön talán még most sem zárják be az ottani Perényi-kastély kapuját, mert Perényi Zsigmond báró úr, az ön szépapja, az 1848–49-es szabadságharc mártírja meghagyta, hogy amíg nem jön haza, ne zárják be…

– Most hivatalos úton vagyok itt, nem volt időm elmenni az említett helyekre, például Nagyszőlősre. De magánemberként sokszor el szoktam látogatni Kárpátaljára. Egyébként a családommal most Budapesten élek, mint államtitkár muszáj ott lennem a központban. Jó lenne itt élni, és közben a magyar kormánynak dolgozni, de ezt, sajnos, nem tehetem meg. Legutóbb fél éve voltam Nagyszőlősön. Hallottam egy olyan tervről, hogy a magyar állam fel szeretne újítani régi műemléképületeket, közöttük a szőlősi kastélyt is.

Magánemberként – mint említettem – járok Kárpátaljára. Igaz, a nagyapám volt az utolsó, aki még itt élt, a negyvenes években kivándoroltak Svédországba. Édesapám már ott nőtt föl, én is ott születtem. Édesapámmal 1992-ben jöttünk első ízben Kárpátaljára, akkor néztük meg először Nagyszőlőst. De higgye el, van érzelmi kötődésem ehhez a vidékhez, hisz évszázadokon keresztül itt éltek az őseim. Szívügyem Kárpátalja, azért is örülök, hogy felügyelni tudom ezt a programot, amely célzottan Kárpátalját segíti. Ez egy külön ajándék a számomra.

Badó Zsolt