Az olvasók kétharmada magyar, a könyvek nagyobbik része ukrán…

Egy kis böngészés a Tiszaújlaki Nagyközségi Könyvtárban

2017. április 29., 18:07 , 850. szám
Jánosi Julianna könyvtáros

Tiszaújlak 80 százalékban magyarlakta nagyközségként simul a legmagyarabb folyóhoz. A település központjában pedig, a gödrökben igencsak bővelkedő Beregszász–Nagyszőlős főútvonal mentén egy egyemeletes középület emelkedik, mely otthont ad a helység községi tanácsának és számos más közintézményének, köztük a nagyközségi könyvtárnak is.

A bejárati ajtóra magyarul is ki van írva az intézmény megnevezése, a munkaidő azonban csak ukrán nyelven van feltüntetve. Ám Jánosi Julianna könyvtáros felvetésemre, miszerint magyarul is ki lehetne írni, mikor tart nyitva a könyvtár, megígéri, hogy ezen a héten már édes anyanyelvünkön is feltünteti a munkarendet… A bejárati ajtótól balra újságok sorakoznak egy asztalon. Fölöttük a cím: „Kárpátaljai és magyarországi sajtókiadványok”. Ezzel szemben egy fia magyarországi újság sem látható. A Novini Vinohragyivscsini, a Novini Zakarpattya, a Holosz Ukrajini, a Ridno Szelo ukrán lapok mellett egy szem magyar nyelvű sajtókiadványként árválkodik a Kárpáti Igaz Szó, jelezve, hogy azért magyar nyelvű újságírás is létezik kies szülőföldünkön. Tudom, persze, hogy ha már egyszer, száz éven belül a sokadik államalakulatként, Ukrajna birtokolja Kárpátalját – mi meg tapsikolhatunk örömünkben, hogy milyen fejlődő, virágzó, gyarapodó és immár a nemzetiségi jogokat is 200 százalékban tiszteletben tartó országban élhetünk –, a magyar olvasóknak sem árt ismerkedni az államnyelvvel. De azért öt ukrán újság mellett egyetlen magyar?... És még a Nagyszőlős-vidéki Hírek helyett is a Novini Vinohragyivscsini?...

– A Nagyszőlősi Járási Könyvtár fizeti elő a lapokat, onnan kapjuk a könyveket is, és én is szoktam előfizetni újságokat, mikor mire van igény – közli a könyvtáros.

– A Kárpátaljára és a KárpátInfóra nincs igény? – érdeklődöm.

– A Kárpátaljára is van igény. Utoljára tavalyelőtt volt a könyvtárban, de most ezeket az újságokat rendelték meg, amelyek láthatók, az idei esztendő második félévétől viszont ismét lesz Kárpátalja is a könyvtárban. Ami viszont a KárpátInfót illeti, úgy hallottam, nincs rá keret…

Elgondolkodtató viszont, hogy ha tényleg nincs keret a magyar nyelvű KárpátInfóra, akkor van keret megannyi ukrán újságra?...

De böngésszünk tovább a két helyiségből álló könyvtárban. Az első terem egyik könyvespolcán államunkat bemutató, ukrán nyelvű könyvek sorakoznak. Fölöttük a cím magyar és ukrán nyelven: „Országunk dicsőséges neve – Ukrajna”. Hát?... Nem akarom én a kedves kis könyvtárost bántani, neki is meg kell felelni a felsőbb követelményeknek. De: a történelemnek lehetnek dicsőséges fejezetei (mi itt, most, sajnos, nem ilyenben élünk), beszélhetünk egy-egy régi nagy uralkodó dicsőséges uralkodásáról, egy-egy dicsőséges hadjáratról, szabadságharcról, forradalomról (már ha tényleg forradalom volt, és nem annak titulált puccs). Ám hogy Ukrajna neve – és bármelyik ország neve – dicsőséges legyen?... És hogy kik olvassák az itt sorakozó műveket? Mint megtudom, helybeli ukrán lakosok…

De vannak itt pozitívumok is. A falra felhelyezett pannókon olvashatjuk a magyar Himnuszt, a Nemzeti dalt, láthatjuk az aradi tizenhárom vértanút, valamint Árpád-házi királyain­kat. Az egyik polcon pedig, a Szülőföldünk – Krápátalja cím alatt szűkebb pátriánkról szóló magyar és ukrán nyelvű könyvek sorakoznak. Felfigyelek viszont arra, hogy a könyvtár első termében a polcokon nagy többségben ukrán nyelvű könyvek sorakoznak, a magyar nyelvű könyvek nagy része viszont a hátsó szobában található. Igaz, itt a Magyarország – ismerkedj meg csodás tájaival cím alatt anyaországunkat bemutató könyvek kollekciója is látható.

– Hány könyvük van, közöttük mennyi a magyar, illetve az ukrán nyelvű kiadvány, hány olvasó jár a könyvtárba, s közöttük mennyien magyar, illetve ukrán nemzetiségűek? – kérdem.

– Összesen 22 ezer könyvvel rendelkezünk, közöttük 12 ezer ukrán, négyezer orosz és hatezer magyar nyelvű kiadvánnyal. Tíz-húsz százalékuk 50-60 éves, de minden évben kapunk új könyveket a járási könyvtártól, az idén eddig januárban és februárban is küldtek kiadványokat. Immár negyedik éve pedig, a Márai-program keretében, könyvadományokat is kapunk Magyarországról, a járási könyvtáron keresztül. Ami pedig az olvasókat illeti, évente 1100-1200 helybeli lakos keresi fel a könyvtárat, s 70 százalékuk magyar – válaszol Jánosi Julianna.

– Idén, március 14-én bejegyeztettük a „Hajlék az Örökkévaló Isten” nevű alapítványunkat, és már március 31-én pályázatot is nyújtottunk be a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez, hangszerek és kézműves-foglalkozásokhoz szükséges anyagok beszerzésére – vált témát beszélgetőtársam. – Énekkart is akarunk szervezni, és népszerűsíteni kívánjuk a gyerekek körében a magyar népdalokat, néptáncokat. A KMKSZ helyi alapszervezetével is együttműködünk, közös rendezvényeket szervezünk: bábszínházi előadásokat a gyermekek számára, megemlékezéseket a sztálinizmus áldozatairól. Kézműves-foglalkozásokat is szervezünk a felnövekvő korosztály bevonásával: dekorációkat kifújt tojásokból húsvétra, krepp-papírból készített virágokból anyák napjára, gyöngyfűzést karácsonyra, s emellett – ugyancsak karácsonykor – betlehemezünk is. Egyébként sok gyerek, illetve Rákóczi-főiskolás hallgató is látogatja a könyvtárat, az utóbbiak jelentős számban vesznek ki történelmi munkákat, valamint szépirodalmi műveket. De a többi korosztály képviselői is betérnek hozzánk, könyveket kölcsönözni…

Reméljük, Tiszaújlakon sem halványodik el a Gutenberg-galaxis…

Lajos Mihály