Babits Mihály: Babona, varázs

2017. május 10., 11:19 , 852. szám

Nem szánom én az ostobát,

kinek üres a mennyek boltja:

ki méltó látni a csodát

az a csodát magában hordja.

 

Az este a kertek alatt

jártam és elborult az élet:

az Este varázspoharat

borított a földre, hogy éj lett.

 

Hirtelen, árva éjszaka

(szomorú, mégis szép varázs volt);

és a fák alatt egymaga

lassan feljött az óriás hold.

 

Lám, mondtam, egy arany gyümölcs!

Égő gyümölcs az ében ágon!

Ó melyik napkeleti bölcs

varázsol ilyet Indiákon?

 

Ó nagy varázsló, titkos Est

ki elborítod e világot.

Kinek nedves ecsetje fest

zajtalan éjjel száz virágot:

 

varázsköpönyeget terít

kezed és elnyomja a későt.

Szüzeknek alvó testeit

érni mintázza néma vésőd:

 

Te mintáztad őt is, te bölcs

sok régi lányos éjszakáján,

hogy érve majd arany gyümölcs

legyen életem ében fáján;

 

mert te vagy a nagy Érlelő. –

Ekkor a hold feljött a fáról

furcsán mozogva jött fel ő

regélve még Amerikáról.

 

Felhők kapkodtak szerteszét

hideg sejtelmek szele támadt,

s hallottam ideges neszét

a rángatózó ijedt fának.

 

 

Babits Mihály verse ahhoz a hétköznapinak nevezhető csillagászati rendszerességhez kapcsolódik, hogy minden négy hét elteltével teliholdat lehet látni. De a vers korántsem holmi tudományosan tárgyszerű megállapítása e ténynek. Épp ellenkezőleg. Már a cím is a titkok világát idézi. Mert az aranysárga telehold, amint „feljön a fák alatt”, az arra érzékeny embernek valóban „babona, varázs”.

Az este ezért válik titkos bűvkörré, nagybetűs Estévé, „aki” „varázspoharat borít a földre”. Így válik megpillanthatóvá az „égő gyümölcs az ében ágon”, és így kerülhetünk közelebb a „nagy varázsló”, a megfoghatatlan „Este” hatalmához, mivel lányokat „érlelő” titkára is rámutat a babonaérzékelő versbeli személy.

Egyáltalán nem megszokott a költemény építkezése. Ugyanis tudjuk, hogy a költők előszeretettel tartogatják legfőbb gondolatukat művük legvégére. Most viszont épp a fordítottját lehet tapasztalni. Már az első szakaszban tisztázódik a legfontosabb: az este csakis azok számára lehet nagybetűs Este, titkát és „babonáját” csakis azok előtt láttatja a nagy „Érlelő”, akik szemében „a mennyek boltja” nem üres. Csak az lehet „méltó látni a csodát”, aki „a csodát magában hordja”…

Penckófer János