„Nemzetünknek nincs jövője édesanyák nélkül”

Májusi zenei napok – az anyák napja jegyében

2017. május 17., 17:42 , 853. szám

A KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Nagyszőlősi Alapszervezete – a hagyományokhoz híven – az idén is megszervezte a májusi zenei napokat. Május második vasárnapján a Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola tanárainak kamarazenekara – Viktor Maruskának, az iskola igazgatójának a vezénylete mellett – emlékkoncerttel emlékezett meg a gyermekkora egy részét Ugocsa megye székhelyén töltő Bartók Béláról, zeneművészetünk egyik óriásáról. Ám az idei, immár tizenkettedik nagyszőlősi májusi Bartók-hangverseny más volt, mint a korábbiak. És messze nemcsak azért, mert a Perényi Zsigmond Középiskola díszterme helyett a városi művelődési ház előadótermében bonyolították le…

– Ezzel a zenei műsorral az édesanyáknak szeretnénk kedveskedni – fejtette ki megnyitójában Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke, aki bevezetőjében (többek között) kitért a kis Bartók és édesanyja kapcsolatára. – Az ifjú Bartók Béla nagyon korán félárva lett, édesapja igen fiatalon, 32 évesen elhunyt, és a család minden gondja a kis Béla édesanyjára, Voit Paulára hárult, aki ezután egyedül nevelte tovább a férje halálakor hétéves kisfiát és hároméves kislányát. A leendő világhírű zongorista és zeneszerző pedig – amikor az ugocsai vármegyeháza, a mai Perényi Zsigmond Középiskola dísztermében nagyközönség előtt bemutatta A Duna folyása c., első zeneművét – édesanyja iránti szeretetét is kimutatta, mert műve kottájára odaírta: „Ajánlva mamámnak…”

Ez az ünnepség a KMKSZ és városunk főhajtása is az édesanyák, leendő édesanyák, nagymamák és dédnagymamák előtt, mert sokkal tartozunk nekik – folytatta a szónok. – Nemzetünknek nincs jövője édesanyák nélkül. Édesanyának lenni a legkomolyabb hivatás a világon. Ezt nem lehet félgőzzel csinálni, ebből a munkából nem lehet szabadságra menni. Mindig meglep az édesanyákban rejlő erő. Ők szinte soha nem betegek, de legalábbis ritkábban, mint a család többi tagja. És nincs az a mély álom, amelyből ne tudnának rögtön felpattanni a gyermek éjszakai hívására, s nincs az a fáradtság, mely kedvüket szegné az esti mese felolvasásától vagy a házi feladatok ellenőrzésétől. Őszinte csodálattal tölt el, hogy az édesanyáknak mindenre van idejük…

Ezen a májusi vasárnapon szeretettel köszöntjük az édesanyákat. A jóságos Isten bevonta őket teremtő művébe, és az emberlét legszebb, legmagasztosabb feladatát bízta rájuk: új élet vállalását, befogadását, kihordását, világra hozatalát, majd a nevelés, gondozás és féltve-aggódva szeretés egész életen át tartó, áldozatos szolgálatát. Áldja meg az Isten őket gyermekeik hálás köszöntő szavával, és töltse meg az anyák szívét mindig megújulni tudó reménységgel – zárta köszöntőjét Kudron Zoltán.

Ezt követően Szarvadi Natália, a Bartók Béla Művészeti Iskola igazgatóhelyettese lépett a közönség elé, szót ejtve a szép zene lélekemelő erejéről, és bemutatva a sokoldalú Bartók Bélát, aki zeneszerzőként, zongoristaként, folklórkutatóként és Közép-Európa nemzetei népzenéinek a megőrzőjeként, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia tanáraként egyaránt maradandót alkotott. A szónok felidézte 1892. május 1-i első fellépését, melyen már megmutatkozott óriási zenei tehetsége, mely még nyilvánvalóbb lett budapesti konzervatóriumi tanulmányai során. Életútját bemutatva, kitért az ifjú Bartók ars poeticájára, miszerint hazája és magyar népe javát kívánta szolgálni, majd szólt Kodály Zoltánnal való barátságáról, közös magyarországi gyűjtőútjaikról. Továbbá foglalkozott a tíz európai nyelvet, valamint a törököt, az arabot és a hindit ismerő Bartók Európát, Ázsiát és Afrikát érintő népzenei gyűjtőútjaival, köztük kárpátaljai kutatásaival, melyek során népzenei műveket gyűjtött fel Dolhán, Szál­do­boson, Rafajnaújfaluban, Der­cenben, Guton, Barkaszón, Kis­bocs­kón, Nagykomjáton és Tisza­pé­ter­falván. S emellett ukrán népzenét is gyűjtött. Népzenekutatásaival a népek közötti barátság ügyét is szolgálta. Zenéjében a népzene és a komolyzenében megjelenő újítások szintézisére törekedett, s Kodály Zoltánnal együtt új és jobb népzenekutatási módszert dolgozott ki. A komolyzene terén pedig valódi forradalmat vitt végbe, s nagy hatással volt az 1930-as–1950-es évek kelet-és délkelet-európai zeneszerzői iskoláinak a formálódására is – fejtette ki Szarvadi Natália.

A színpadon pedig több ifjú zenei tehetség mutatta be korát meghazudtolóan érett játékát, így Paládi Máté, a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola diákja, a Tiszaújlaki Művészeti Iskolába járó Kovács Márk, Szvitlana Herbik, a Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola tanulója. A nevezett iskola tanárainak kamarazenekara lélekemelően szép játékkal adta elő Bartók Folk-trilógiáját, Borisz Karamisev ukrán zeneszerző Hucul rapszódiáját, a keringőt Lehár Ferenc A víg özvegy c. operettjéből. Az iskola tanárnőinek női kórusa mély átéléssel énekelte Kodály Zoltán Ave Mariáját, Szvitlana Hnetilo vezetésével. Az énekkar és a zenekar együtt mutatta be César Franck francia zeneszerző Angyali kenyér c. zeneművét, illetve Antonio Vivaldi olasz komponistától a Gloria c. dalművet. A művészeti iskola tanárnője, Irina Poszvjatovszkaja szépséges zongorajátékkal játszotta el Nesztor Nizsankivszkij Keringőjét. A kamarazenekar ezt követően bemutatta a Forrest Gump c. amerikai film betétdalát (Alana Silvestri alkotását), valamint Peter Martin amerikai zeneszerző Vivaldiana, illetve Toccata c. zeneművét. A közönség pedig végezetül felállva tapsolta meg a klasszikus és modern komolyzenét egyformán magas színvonalon előadó zenekart és énekkart.

Lajos Mihály