Premier a beregszászi színházban

2017. május 17., 11:05 , 853. szám

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata május 12-én mutatta be Verebes Ernő Gerendák című darabját. Az előadást Rideg Zsófia, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja rendezte. Felolvasószínházi változatát korábban már láthatta a debreceni és budapesti közönség, de a darab térbeli megvalósításának premierje Beregszászban volt, és nagy sikert aratott a meghívott közönség körében.

A történet a húsvét előtti nagyhéten játszódik, a főszereplők és az Orosz Melinda által alakított énekes asszony ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódó énekeket, archaikus népdalokat énekel, melyek Farkas Tünde népdalénekes munkáját dicsérik. Az előadáshoz Wittek Béla gitárművész komponált zenét, a beregszászi színészek az őáltala alkotott különleges hangkeltő eszközökkel hozzák létre a jelenetekhez jól illő, sokszor szokatlan hanghatásokat. A templommá alakuló szélmalom története, a szélmolnár és családja, valamint az alkoholt nem megvető, börtönviselt András atya vívódása nem egy könnyed, csak a szórakoztatásra törekvő darab, ne arra számítson, aki jegyet vesz a május 19-i, második előadásra. Két egymásba fonódó síkon játszódik az előadás, van egy hétköznapi és van egy metafizikai síkja. A rendező szerint a legfontosabb üzenete az, hogy a külső világ fenyegetésére a belső terünket kell templommá alakítanunk – a zene, az ének, az alkotás ebben segíthet. Egyébként a darab állítólag egy valós történetet dolgoz fel, melynek mondatai eleve a beregszászi színészekre íródtak. Verebes Ernő többször dolgozott már a társulattal, hisz Vidnyánszky Attila rendezésében láthattunk már korábban általa írt darabokat, például a Sardaffas, a hímboszorkányt.

Verebes Ernő a premier utáni állófogadáson az előadás kapcsán elmondta: „A szövegnek szerintem van egy olyan dimenziója, ami nagyon megfejeli a mondanivalót, és vonatkozik az itt és mostra. Természetes az a transzformáció, amin átment a darab a rendezés során, külön ízeket kapott – ez volt nekem új, és ezek az ízek jók voltak. Ez egy nehéz szöveg, jó, hogyha érthetően mondják, hogy minden szó, minden mondat érthető legyen, mert különben zavarba hoz. Nagyon nehéz egy ilyen tömör szöveget színre vinni úgy, hogy olyan színház keletkezzen belőle, ami tetszetős tud lenni és látványos is, ugyanakkor lejön a szövegben rejlő tartalom is. Most ennek egy ilyen párosítását láttam, a legnagyobb meglepetésem pedig az volt, hogy mennyire vonatkozik ez ittre és mostra…”

Arra a felvetésemre, hogy a mai kárpátaljai valóságra is reflektál a darab, a szerző őszintén elmondta: „Ez a szöveg nem úgy keletkezett, hogy ez megtörténhessen. Teljesen más síkon indult el, és most mégis megtörtént. Egy szövegben mindig több van, mint amit beleír az író, ezt örömmel tapasztalom. Ezért örülök annak, hogy így önálló életre kelt a darab Rideg Zsófia rendezése és a munkatársai által, valamint a színészek által, akik nagyot vállaltak fel ezzel.”

Szabó Imre színművész alakítja András atyát, a papot, aki egy bohókás, inkább költő, mint pap, kapatosan gyakran mondja rögtönzött verseit. Szabó Imre az előadás kapcsán kiemelte: „Nem egy vidám történet. Nagyon kemény, mély értelmű mondatokat ad itt a szerző a szereplők, például András atya szájába.”

Lassan itt a színházi szezon vége, aki teheti, nézze meg a Gerendákat.

Badó Zsolt