„Az ember azért van, hogy beteljesítse Istentől kapott küldetését”
A templom és az iskola
A félezer évvel ezelőtt kezdődött reformáció egyik legfontosabb vívmánya volt az anyanyelvi oktatás felkarolása, s ahogy a protestánssá lett gyülekezetek templomaiban a nemzeti nyelvekre lefordított Bibliákból olvasták fel az Igét, a mellettük épült iskolákban a nemzeti nyelveken oktatták a gyermekeket is. Napjaink Kárpátaljáján pedig a református és a katolikus líceumok is összekapcsolják a templomot és az iskolát, a tudományok alapjainak az elsajátíttatását és a keresztyén/keresztény szellemű nevelést. A Tiszapéterfalvai Református Líceum május 27-i ballagási ünnepségén is ez az összekapcsolódás nyilvánult meg abban, hogy a rendezvény a líceumtól nem messze eső tivadarfalvai templomban – istentisztelettel – kezdődött (a tanintézet a közigazgatásilag Tiszapéterfalvához tartozó Tivadarfalván áll), és az iskolában ért véget.
Elsőként Seres János, a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye tiszteletbeli esperese, a líceum lelkész-igazgatója szólt az egybegyűltekhez a 103. zsoltár és az Apostolok cselekedetei alapján. Visszatekintett, mennyi áldást kapott a líceum az elmúlt években az Istentől, aki a diákok minden testi és lelki táplálékáról gondoskodott, a végzősök pedig rendre jól teljesítettek az emelt szintű érettségi vizsgákon, így továbbtanulhatnak a belföldi felsőoktatási intézményekben. Isten velük volt a megmérettetéseken, s Övé a dicsőség a jó eredményeikért – fejtette ki Seres János, leszögezve, hogy az itt végzett diákoknak is az a küldetésük, hogy azon a földön maradjanak és alapítsanak családot, ahová Isten állította őket.
Ezt követően Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke tartott igehirdetést Máté evangéliuma 7. részének 7–8. verse alapján: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” A ballagókhoz fordulva kijelentette: Isten számukra is a mennyei Atya, tőle kell kérni, és Ő megígérte, hogy ha imádságos szívvel hozzá járulnak, megadja, ami szükséges. A keresésről szólva kifejtette: vannak, akik Isten tanácsát semmibe véve, másokon átgázolva keresik a maguk hasznát, ám ők állandóan keresnek, de sohasem elégedettek. Ezért arra hívta fel a végzősök figyelmét, hogy ők is keressék először Isten országát, a többi szükséges dolog megadatik nekik, s ha Istent keresik, boldogságot találnak. A zörgetés kapcsán pedig elmondta: ha imádsággal és kitartóan zörgetnek, megnyílnak azok az ajtók, melyeken érdemes bemenni. S arra kérte őket: legyenek szüntelenül kapcsolatban Istennel.
Petrusinec Vladimir, a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye gondnoka Pál apostolnak A korinthusbeliekhez írt I. levelét idézte: „Minden szabad nekem, de nem minden használ.” És arra intette a nagybetűs Életbe kilépő fiatalokat, hogy ne tegyenek olyat, aminek súlyos következményei lesznek. S ahová életük során kerülnek, ott is legyenek tagjai a gyülekezetnek, ahol lelki táplálékot kapnak.
Az istentisztelet után a líceumban folytatódott az ünnepség. A 11. a és b osztály ballagói – énekekkel, dalokkal színesített műsorukban – köszönetet mondtak szüleiknek, tanáraiknak, osztályfőnökeiknek, nevelőtanáraiknak, Bohut Andrea igazgatónak és Seres János lelkész-igazgatónak, a líceum munkásainak, a szakácsoknak, a takarítóknak, a karbantartóknak az odaadó munkáért, amit értük végeztek, s diáktársaiktól is elbúcsúztak.
Kalanics Irén, a 11. a osztály osztályfőnöke Isten egyedi alkotásainak nevezte elballagó diákjait, arra kérve őket, hogy adjanak hálát alkotójuknak, és higgyenek abban, hogy ezután is velük lesz. Emellett felhívta rá a figyelmüket, hogy iskoláséveik befejezése révén önállóságot kapnak, de az önállósággal együtt jár a felelősség is. Míg Kiss Sándor, a 11. b osztály osztályfőnöke arra kérte tanítványait, hogy emlékezzenek vissza mindig a líceumban eltöltött éveikre. Bohut Andrea igazgató arra emlékeztette a végzősöket, hogy az iskolában a tudományos alapismeretek átadása mellett emberségre is nevelték őket a pedagógusok, s hogy tehetségüket kamatoztatniuk is kell. És engedjék, hogy Isten továbbra is vezesse őket, mert az ember azért van, hogy beteljesítse Istentől kapott küldetését. Végezetül pedig megköszönte a ballagók szüleinek, hogy rájuk, a líceum tanáraira, vezetőire bízták legdrágább kincseiket: gyermekeiket, s köszönetet mondott a Kárpátaljai Református Egyháznak, a KMKSZ-nek és a KMPSZ-nek a líceumnak nyújtott támogatásukért.
Dr. Torzsa István beregszászi magyar konzul a ballagókhoz fordulva visszaemlékezett saját, évtizedekkel ezelőtti ballagására, s kifejtette: a felnőtt életbe kilépő mostani végzősök előtt sokkal több lehetőség nyílik meg, mint a hosszú-hosszú évekkel ezelőtti ballagók előtt, de sokkal nagyobb nehézségekkel is kell megbirkózniuk. Szólt a szülőföldön maradás fontosságáról. Majd felidézte, hogy a rendszerváltás időszakában, az 1990-es választások eredményeként hatalomra került néhai magyar miniszterelnök, Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. Most viszont olyan kormány van hatalmon az anyaországban, amelyik nemcsak lélekben, hanem tettekkel is támogatja a határon túli magyarságot, így a kárpátaljait is, az oktatási intézményeinek nyújtott segítséggel, munkahelyteremtő támogatásokkal. Végezetül pedig azt kívánta a ballagóknak: amellett, hogy legyenek Ukrajna törvénytisztelő állampolgárai, sohase feledjék, hogy a magyar nemzet tagjai is.
A végzősök szülei nevében Petróczi Mónika szólt az egybegyűltekhez. Mészár István, a líceum tanára arra kérte a ballagókat, hogy továbbra is bízzanak Istenben, az ünnepség zárásaként pedig a líceum igazgatója könyvajándékokat nyújtott át a végzősöknek. És 37 ifjú felnőtt kilépett a nagybetűs Életbe…
Lajos Mihály
