„Megfogyva bár, de törve nem”

Munkácsi Magyarok Találkozója

Nyolcadik alkalommal szervezte meg a munkácsi magyar közösség a Munkácsi Magyarok Találkozóját a város magyar középiskolájának udvarán. A rendezvény célja, hogy egyszer egy évben összegyűjtse a városban és a nagyvilágban szétszórtan élő és egyre fogyatkozó munkácsi magyarokat. Popovics Pál szervező elmondta, hogy idén második alkalommal esik a találkozó pünkösd vasárnapra, ami a hazalátogatók számára előnyös a hosszú hétvége miatt, de első alkalommal szervezték meg június 4-én, a magyar összetartozás napján, ami viszont szomorú évforduló, hisz a 97 évvel ezelőtt a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírt szerződés miatt vannak ma olyan kevesen a magyarok Munkácson.

A rendezvény kezdetén hagyományosan Schur Alexander tárogatóművész játszotta el a találkozó nyitószignálját, majd az ő tárogatózenéjére énekelték el a jelenlévők nemzeti himnuszunkat. A Magyarországon élő, de néhai felesége révén Munkácshoz kötődő művész rendszeres résztvevője a találkozónak, ahol igyekszik népszerűsíteni régi hangszerünket, a tárogatót.

Popovics Pál elmondta: „Azt az elvet fogalmaztuk meg, hogy erre a rendezvényre nem fogunk alapítványokhoz pályázni, hanem addig fog élni ez a találkozó, amíg maga a közösség fenn tudja tartani, amíg az ehhez a közösséghez akár származását tekintve, akár érzelmileg kötődő személyek ezt támogatják pénzzel, munkával, tárgyi segítséggel vagy egyéb módon, aminek köszönhetően eddig még mindig meg tudtuk valósítani elképzeléseinket. Sőt, még annál is többet, hiszen a bevételekből mindig maradt is, amiből valami jót, hasznosat tudtunk megvalósítani.”

Köszöntötte a munkácsi magyarokat Buhajla József ungvári magyar főkonzul, aki elismerően szólt a munkácsi magyarok összefogásáról, melynek köszönhetően idén is megszervezték a találkozót.

Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke június 4. lévén emlékeztetett azokra a veszteségekre, amelyeket a trianoni békediktátum okozott nemzetünknek. Elmondta, hogy nagyon kemény történelmi lecke volt a magyar nemzet számára, amely megtanította velünk, hogy kis népként mi nem dédelgethetünk birodalmi ábrándokat. Megtanulhattuk azt is, hogy a terület, amit birtoklunk, az csak az egyik dolog, de ugyancsak fontos a nemzet arculata és a lélek, ami a nemzetet áthatja.

A házigazda, Schink István, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója nagy örömmel köszöntött minden munkácsit és vendéget, majd elmondta, hogy öröm volt nézni, milyen gyorsan alakították át a terepet az önkéntesek, diákok és pedagógusok, hogy megszervezhessék immár nyolcadik alkalommal a találkozót.

A gazdag kulturális programban népdalcsokrot énekelt Popovics Emese, megzenésített verseket hallhattunk az izsnyétei Almanach együttes előadásában, palatkai táncot táncolt a Borostyán Néptáncegyüttes, majd a lányok karádi karikázót, a fiúk pedig legényest. Közönség elé lépett a Munkácsi Református Egyházközség Kórusa, Antolik Margit saját versét szavalta, a Danza Tánciskola kis növendékei esztrádtáncokkal, Popovics Eszter népdalokkal, Boruzs Béla pedig gitárjátékával és énekével szórakoztatta a közönséget. Dicsőítő énekeket adott elő a református egyházközség zenekara, majd Burger Jevgenyij és tanítványai, pontosabban a Szamuráj aikidó-klub növendékei tartottak harcművészeti bemutatót, a beregszentmiklósi Szent Miklós Lovagrend tagjai a középkori harcművészetbe engedtek betekintést. Végül Szabó Artúr zenekara szórakoztatta a közönséget.

A gyerekek számára a kézművesek sátra volt a legvonzóbb, azon belül is az arcfestők voltak a legnépszerűbbek, de volt trambulin és ugrálóvár, lehetett íjászkodni, légpuskával célba lőni, lovagolni pónin, és igazi nagy versenylovakon is. A szülők és nagyszülők viszont láthatóan a rég nem látott barátokkal és ismerősökkel történő találkozásoknak és beszélgetéseknek örültek a leginkább, akikkel szívesen kóstolgatták az ízletes bográcsgulyást, sült kolbászt és más finom ételeket, amelyeket a melegben jólesett leöblíteni egy jó hideg sörrel vagy kvásszal.

A szervezők számítása szerint több mint 600 résztvevő volt az idei találkozón, amely szerintük a legnépesebb és legjobb hangulatú volt az eddigiek közül. Végül minden elfogyott, körülbelül 9 000 hrivnya tiszta nyereséget hozott a rendezvény, amit hagyományosan a magyar iskolának ajánlottak fel.

Popovics Pál értékelve a találkozót, tudósítónknak elmondta: „Minél jobban fogyunk, annál többen jövünk össze. Sajnos, nagyon sok magyar elment az utóbbi két évben Munkácsról, ennek ellenére az idei, nyolcadik találkozón voltak a legtöbben. Akik eljöttek, azok valószínűleg jövőre is el akarnak majd jönni, mert nagyon jól érezték magukat. Sokan az osztálytalálkozójukat már a Munkácsi Magyarok Találkozójához igazítják, sok embernek a naptárában be van írva június első vasárnapjához Munkács. Ebben az évben pozitív volt, hogy nagyon sok önkéntes volt, akik előkészítették a találkozót, és sokan voltak olyanok is, akik a találkozó utómunkáit is elvégezték. A találkozót és a jellegét is folytatni szeretnénk, jövőre, kilencedik alkalommal is meg szeretnénk szervezni ezt a találkozót.

Badó Zsolt