„…kezdet nincs, csak folytatás van”

2017. június 14., 12:30 , 857. szám

Kilencven évvel ezelőtt, 1927. június 5-én a beregszászi járási Gát községben látta meg a napvilágot Kovács Vilmos, a kárpátaljai magyar irodalom talán legkiválóbb képviselője, a II. világháború utáni kárpátaljai magyar lét megéneklője, a szovjetrendszerrel szembeni magyar polgárjogi mozgalom elindítója. A jubileum alkalmából pedig, 2017. június 13-án – szülőfaluja könyvtárában a Gáti Községi Könyvtár és a KMKSZ szervezésében, a hajdani költő, író tisztelői, örökségének folytatói a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság támogatása mellett – koszorúzással egybekötött megemlékezésre került sor.

– „… kezdet nincs, csak folytatás van” – ezzel a Folytatás c. versből vett, közismert Kovács Vilmos-idézettel köszöntök mindenkit, akik eljöttek községünk szülöttje, Kovács Vilmos születése 90. évfordulója tiszteletére szervezett rendezvényünkre – nyitotta meg e szavakkal a megemlékezést Lőrinc Ágota, a KMKSZ Gáti Alapszervezetének elnöke. – Kovács Vilmos a XX. századi kárpátaljai magyar irodalom meghatározó alakja, hatása a régió irodalmi fejlődésére mindmáig érezhető. Arra törekedett, hogy a sajátos történelmi helyzetbe került maroknyi közösségünk és a vele együtt élő népek sorsát megfogalmazó kárpátaljai magyar irodalom bekerüljön a nemzet szellemi vérkeringésébe. A mai ünnepséget az ő emlékének szenteltük – zárta szavait.

Ezt követően Varga Éva, a Beregszászi Járási Könyvtár vezetője lépett a hallgatóság elé, felidézve a kort, melyben az egykori irodalmár alkotó éveit leélte.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, a Beregszászi Járási Tanács elnöke kiemelte az egykori irodalmár erkölcsi tartását, s kifejtette: minden időben szükség van ilyen emberekre, akik vállalják közösségünk szolgálatát. Verecke c. versében pedig az egész magyarság sorskérdéseit világította meg. Magatartása, kitartása, elkötelezettsége számunkra is példaként szolgál.

A Gáti Középiskola diákjai zenés-irodalmi műsorral emlékeztek meg Kovács Vilmosról, részleteket adva elő Újra szülőfalumban, Vallani kell, Forró színek, Testamentum, Búcsú c. költeményeiből, elszavalva Folytatás c. versét. S dalban fejezték ki elkötelezettségüket: „… a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elvenni nem hagyom”. A Gáti Református Egyházközség énekkara az Itt születtem, ezen a tájon c. dalt előadva tett hitet a szülőföldön maradás és a magyarként való megmaradás mellett, s arról, hogy bárki bármit mond, azok vagyunk, akiknek tartjuk magunkat, hogy szabadoknak születtünk, hogy nem szabad feladnunk reményeinket, és sohase feledjük, hogy magyaroknak születtünk… Majd a Házi áldás énekfeldolgozásával zárták műsorukat.

Mihalkó Mária, a községi könyvtár vezetője kifejtette, miszerint a mai kárpátaljai magyar irodalmárok művészeti felfogásukat, nemzeti elkötelezettségüket Kovács Vilmostól örökölték. Pocsai Vince református lelkész szépen megfogalmazott imájában adott hálát Istennek, amiért megajándékozta nemzetrészünket Kovács Vilmossal, s hogy mindig ad hozzá hasonló személyiségeket, akik világító szövétnekekként fénylenek. Heé Gizella, a Gáti Művelődési Ház nyugalmazott vezetője mély átéléssel adta elő az Újra szülőfalumban c. költeményt. Halász László, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal művelődési és turisztikai osztályának vezetője leszögezte: a felnövekvő nemzedék számára is fontos Kovács Vilmos verseinek és prózai műveinek üzenete, a hazaszeretetre és a falu szeretetére való buzdítás. Költészetének tovább kell élnie gyermekeinkben…

Dupka György irodalmár, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke felidézte első találkozását Kovács Vilmossal, amikor – még csak 16 évesen – megmutatta első verseit az akkor már nagynevű költőnek, s elmondta, hogy az ő hatására kezdett komolyabban foglalkozni a poézissel. Majd visszaemlékezett a kárpátaljai magyar irodalom megújítását zászlajára tűző Forrás stúdióra, melynek – három éven át – a felszólaló is a tagja volt, nemzedékének, a Forrás-nemzedéknek pedig Kovács Vilmos volt az elkötelezett tanítómestere. Kitért az egykori irodalmárt a kárpátaljai magyar irodalmi élet egy másik, vezető képviselője, Balla László részéről ért nemtelen támadásra, és arra, hogy Kovács Vilmos sohasem akarta a szovjet irodalmat szolgálni. Nemcsak költő volt, hanem ellenzéket alakított ki a szovjet kurzussal szemben, megindítva a kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalmat, melybe több bátor személyiség is bekapcsolódott, köztük Fodó Sándor, a KMKSZ későbbi alapító elnöke. Amikor pedig a felszólaló – 1977-ben – utoljára találkozott az akkor már nagybeteg, s hamarosan jobblétre szenderülő mentorával, kórházi ágyán arra kérte a forrásosokat, hogy tartsanak ki, és folytassák, amit ő elkezdett. Ők pedig folytatták...

Csordás László, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elnöke kifejtette, hogy számukra normává lett névadójuk morális tartása, vállalták, hogy folytatják az ő irodalmi örökségét.

Marcsák Gergely, a társaság tagja gitáron előadott, megzenésített versekkel színesítette a megemlékezést, és Shrek Tímea – ugyancsak a társaság tagja – is köszöntötte a megjelenteket. A rendezvény zárásaként pedig az irodalmi társaság tagjai megkoszorúzták a művelődési ház falán elhelyezett Kovács Vilmos-emléktáblát.

Lajos Mihály